Nem ritka eset, hogy ami­kor a szülők –gyakran már elkeseredetten és némileg zavartan– gye­rekükre panaszkodnak az orvos vagy a pszichológus előtt, a panaszsor végére biggyesztik oda elkeseredésük valódi okát, hogy a gyerek ,,...magához nyúl!", ,,...piszkálja magát!".

 

Vekerdy Tamás: ,,…és piszkálja magát!”, Nők Lapja, 1991/32.

Ezek a leplező –finomkodó és nem éppen kellemes hangulatú– kifejezések jelenthetik azt is, hogy a kisfiú fütyijét fogva jön-megy a la­kásban –ami meglehetősen gyakori négy-, négy és fél, ötéves kor körül–, jelentheti azt is, hogy úgy alszik el a kisfiú vagy a kislány, hogy keze „fütyijénél” vagy a „pisilőjénél” van (ami persze lányok esetében nem pontos megjelölés, de, milyen érdekes, a lányok nemi szervének megjelölésére nincs egy olyan, gyereknyelvben is elfogadott és szalonképes, közhasznú szó, mint a ,,fütyi”).
Jelentheti ez a panasz azt is, hogy a gyerek –esetleg éppen elalvás előtt, titokban, ha azt hiszi, hogy nem veszik észre– simogatja, dörzsölgeti magát, de jelentheti azt is, hogy a kisgyerek nappal, mások jelenlétében onanizál, maszturbál, esetleg még így-úgy rejtve ezt a tevékenységét –mintha csak lovagol­na a szék karfáján, mintha csak „izegne-mozogna” combjait össze­szorítva, de arcának kipirulása és különös izgalmi állapota áruló jel­ként – „leplezi le”.
Mind e fentiek a kisgyerekről szól­nak, s nem a kamaszkori onániáról. Tudnunk kell, hogy a kisgyerekkor erotikájában nem a nemi szervek játsszák a főszerepet. Mint a mélylélektanból is tudjuk, csecsemőkorban a vágyak és késztetések a szájra és környékére koncentrálódnak –a csecsemő és a kisgyerek, ha valami baja van és vigaszt keres, tüstént szopni akar–, s ha nem az emlőt és nem a cumit, akkor az ujját kapja a szájába fáradtságában vagy bánatában–, s ez számára vigasz- és örömforrás. Ez az érdeklődés később, a szobatisztaságra szoktatás idején fokozatosan a ,,kakira” és a ,,kakilásra” koncentrálódik, majd a ,,pisi” és a ,,pisilés” is ,,érdekes” lesz. És máris előttünk áll az óvodás, aki olyan nagy örömét lelki az ezekkel kapcsolatos különféle ,,malackodásokban”, vagy csak e szavak és a hozzájuk tartozó többi kifejezés hangoztatásában, skandálásában…
De ennek ellenére már egész kicsi korban megfigyelhetünk a gyerekeknél olyan mozdulatokat, melyek a –sokszor ettől megrémülő vagy (s ez se jó) ezen mulató– szülők szemében ,,szexuális” mozdulatoknak tűnnek. Ilyesmik esetleg már a csecsemőkorban előbukkanhatnak – általában nincs jelentőségük.

Az óvodáskorban azután – éppen úgy a negyedik-ötödik életév táján vagy esetleg már kicsivel előbb is – elkövetkezik a gyerekek ,,meztelenkedésének” vagy ,,magamutogatásának” korszaka, egymás vizsgálgatása a fürdőszobában, vagy az asztal alatt, vagy a bokorban. Ebben az életkorban ez az erotikus érdeklődés és megnyilvánulás – ha nincsenek túlzásai és nem ez nyomja rá a bélyegét a gyerek egész napos tevékenységére – természetes és tapintattal kezelen­dő. Ugyanígy a rejtett, alig észlelhető kisgyerekkori onánia is. Ez az időszak a gyerekek életében néhány hé­tig vagy hónapig tart, s ha a gyerek egyébként biztonságban érzi magát és egészséges, ismét elcsitul a foko­zott érdeklődés…

Természetes: ha kisfiunk fütyijét fogva szaladgál a lakásban, nyugodtan rá­ szólhatunk:
– Engedd már el egy ki­csit a fütyidet.
Ha derűs szemrehányással mond­juk ki a mondatot – a válasz akár felcsattanó kacagás is lehet. De egyéb­ként türelemmel kell kivárnunk ezt az időszakot, amíg ez a fajta „bizton­ságkeresés” elmúlik, a váratlanul be­köszöntött kisfokú szorongás felol­dódik.
Vagy: kislányunk ágya szélén ülve megnyújtjuk egy picit az esti mesét és még énekelünk is együtt, ha azt vettük észre, hogy az esti kisgyerekkori maszturbáció –ez persze csak olyan „magasimogatás”– túlzottan rendszeres szokásává vált az utóbbi napokban.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Próbáld ki most kedvezményesen!