B. Cs. cikke 1992-ben íródott, de mintha azóta nem sok minden történt volna a nők társadalomban elfoglalt helyzetét illetően. Az író hat tippje az önbecsüléshez most is kötelező olvasmány!

„Az önbecsülés hiány járványos női betegség.” Ismerős? És ez? „Akárhogy is csűrjük-csavarjuk, a társadalom ma még elsősorban anyaként és háziasszonyként is­meri el maradéktalanul a nőket. Az üzleti, a poli­tikai életben egy nő általában még mindig nem számíthat olyan elismerésre és tiszteletre, mint a férfiak, gondoljunk csak a fizetésre, az előlépte­tésre, a lehetőségekre. Így kénytelen-kelletlen egyensúlyozunk, hogy se passzívnak, se túl ráme­nősnek ne látszódjunk.” Ezt nem én mondom, hanem B. Cs. írja a Nők Lapja 1992-es (!) cikkében. Noha némi pozitív változás történt az azóta eltelt 28 évben, a patriarchátus láncai még mindig rengeteg nőt bénítanak. A béregyenlőség és az, hogy ne az anyaság legyen egy nő fokmérője még mindig csak vágyálom, ahogyan az is, hogy rosszallás nélkül fogadja el a társadalom a női vezetőket. B. Cs. tippjei és lelki mantrái 2020-ban is éppoly hasznosak lehetnek a kétségek között vergődő nők számára, mint 1992-ben voltak. Érdemes megfontolni őket!

B. Cs.: Mit ér az ember, ha nő?, Nők Lapja, 1992/31. 

Erika műszaki rajzoló, vállalata kft.-kre szakadt, s őt elküldték. Azóta nem talál munkát, és egyre feleslegesebbnek érzi magát.
Gabi három csemetéjét egy sportverseny miatt később engedték haza a táborból. Ő azt hitte, hogy elcsavarogtak, ezért kiosztott nekik egy-egy pofont. Amikor megtudta, mi is történt, gonosz mostohának érezte magát.
Ildi bátorságot merített és felhívta azt a férfit, akit előző héten társaságban mutattak be neki. Ám ő kitért a találkozás elől. A lány nem csupán csalódott, úgy vélte, meg is szégyenült.
Jutka évek óta küzd a kilókkal. Szigorú diétával már-már eléri az álomsúlyt, aztán hirtelen feladja az erőfeszítést. S kezdődik minden elölről, miközben a mérleg egyre többet mutat. Úgy gondolja, kövérsége taszító, meg sem érdemelné a boldogságot.
Hasonló történeteket mindannyian tudunk mesélni elkeseredett, elkedvetlenedett, sorsukba beletörődött hölgytársainkról. Sőt gyakorta ugyanígy érzünk magunk is, nem törődve azzal, hogy mások miként is vélekednek rólunk. Csak az vezérel bennünket, hogy ott legbelül nagyon- nagyon elégedetlenek vagyunk. Mindenért magunkat okoljuk.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Másoktól várjuk a támogatást, pedig van ennek jobb módja is!
Így törhetünk ki a kudarc köréből.
Hat kulcs ahhoz, hogy Oönmagát reálisan értékelő, sikeres felnőtt lehessen belőlünk.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Ez is érdekelhet