Mi számított 30 évvel ezelőtt nőügynek? Milyen előítéletekkel kellett megküzdenie a női parlamenti képviselőknek 1991-ben? Azt gondolnánk, rengeteg minden változott azóta - ami persze igaz, hiszen ma már senkinek sem jutna eszébe feltenni olyan kérdést egy parlamenti képviselőnek, hogy csak azért, mert nő, érzékenyült-e el vagy éppen gurult-e dühbe parlamenti ülésen. (Vagy legalábbis remélhetőleg senki sem merne ilyet kérdezni.) Tanulságos interjúk 1991-ből.

Nem állunk jól női parlamenti képviselőkből. A nők Magyarországon általános és teljes körű választójogot 1945-ben kaptak, ettől kezdve arányuk a parlamenti képviselők között 1980-ig folyamatosan nőtt – ekkor a csaknem egyharmados részaránnyal az élen járó skandináv államok hasonló mutatóival vetekedett. A nők arányának mérséklődése a parlamenti képviselők között már 1985-ben, a rendszerváltást megelőzően, a választási rendszer korszerűsítésével megkezdődött. Ezt követően csökkent a nők aránya, de Magyarország e téren még így is a világ élvonalába tartozó országok között szerepelt. Az elmúlt 30 évben azonban ez az arány 10% körül stagnál. 
Azt gondolnánk, ha a számuk azóta nem is, de a velük való szexista bánásmód nagyon megváltozott. Milyen előítéletekkel kellett megküzdenie a női parlamenti képviselőknek 1991-ben? A következő interjúk, amelyeket az író az önfeloszlató parlamenti ülés szüneteiben készített, ma már nem készülhetnének el, végigolvasva őket azonban mégis ismerős érzések támadhatnak bennünk.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő most csak 300 forintért!
Ízelítő a cikk tartalmából
Mi számított nőügynek 1991-ben?
A női képviselőknek nem tetszett, hogy sztereotipizálják őket.
Már akkor is fontosnak tartották, hogy a nő választhasson: család, karrier vagy mindkettő.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 300 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta.