Fesztiválszezon: hogyan éld túl szülőként?

Az óva intés frázisainál azonban jóval nagyobb eszköztárral kell rendelkeznie annak a felnőttnek, aki sikeresen akarja átvészelni gyereke kamaszkorát. Fokozottan igaz ez nyáron, a nagy kalandozások idején.

Festival people, facial expressionA legfontosabb megszívlelendő dolgokról Tari Annamária pszichológussal beszélgettünk, aki több könyvében is foglalkozott az Y és Z generációval. „Mivel a lázadást már nem ugyanazok a dolgok jelentik, mint a mi időnkben, a szülőknek mindenképp ismerniük kell a 21. századi veszélyeket. A rohamivás, a dizájnerdrogok, az ismeretlen online partnerrel való találkozások mind új keletűek. Nem árt, ha a felnőttek tudnak ezekről és hajlandóak beszélgetni róluk” – hangsúlyozza szakértőnk.

Prédikálás helyett

De mégis hogyan kezdjünk neki a párbeszédnek? „A beszélgetés kontextusa a megértés legyen, például úgy, hogy az apa és az anya is mesél a tinédzserkoráról. Itt persze nem a »bezzegelést« kell hangsúlyozni, hanem az érzést felidézni, amely időtől és tértől függetlenül ugyanaz egy kamaszban: a lázadás, a kíváncsiság, a bátorság – folytatja Tari Annamária. – A szülő nyugodtan vállalja fel, hogy ő is megélte ezeket, éppen ezért tudja: sokszor visznek félre a hasonló érzelmek, illetve olyan helyzetekbe sodorhatnak, ahol jól jönne a tapasztalat, ami azonban nincs. A jó fej beszélgetés kétségtelenül nagyobb hatásfokkal bír, mint a prédikáció. A »hagyjál békén!« jellegű mondatok vagy a kiabálós veszekedések pedig nem kell hogy eltérítsék a fel- nőttet: inkább próbáljon rájönni, mi az oka a heves tiltakozásnak. Feladni sosem szabad, mert bármilyen ellenálló is otthon egy gyerek, általában akkor is hallgat a szüleire, ha épp úgy fest: minden lepereg róla.” Az optimális helyzet nyilván az, ha a családban él akkora bizalom, hogy a kamasz érzi, bármit elmondhat, hiszen nincs szankció, csak segítségnyújtás. Ezzel az attitűddel vészelte át a tinédzserkort a 19 éves Leila és anyukája, Szveta is. A lány 16-17 éves volt, amikor először elment bulizni a barátnőivel, de már sokkal előbb elkezdték beavatni az élet, a szórakozás veszélyeibe.

„Tizenegy éves korában már téma volt otthon, hogy mit tehet egy emberrel az alkohol, a drog. Bevallom, én az utóbbitól különösen tartottam, ezért sokszor beszélgettünk arról, miért nyúlhat hozzá valaki a különböző szerekhez, és hova vezet a függés. 13 éves volt, amikor azt mesélte, hogy egy diák fehér port vitt az iskolába. Azóta is mindenbe beavat, a bulikról sem titkolózik” – mondja Szveta.

Nem lehet elég korán kezdeni

„A Szvetáékéhoz hasonló szülő-gyerek párbeszédeket valóban nem az első buli előtt szerencsés elindítani. Nem kell félni a tabuktól, mert a cél, hogy ő is mindent elmondjon – véli a pszichológus. – Aktuális, égető probléma ma a gyerekek által belakott online tér láthatatlansága. Létezik olyan kutatási adat, melyből tudjuk: lehet bármilyen őszinte és szerető egy család, a gyerek csak akkor fog beszélni majd arról, mi történt vele az online térben, ha ez a téma legalább heti 2-3 alka- lommal előkerül a közös beszélgetésekben. Ellenkező esetben ugyanis azt érzi, a szülei olyan távol vannak ettől az egész tematikától, hogy felesleges belekezdenie.” Szvetánál és Leilánál tehát jól működött a kommunikáció és a bizalom kettőse, bár azért az édesanya bevallja: ő sem bírta izgalom nélkül az elmúlt éveket.

A történet folytatását, és témához kapcsolódó hasznos tippeket a Nők Lapja Psziché 2016/5. számának 95. oldalán olvashatjátok.

Szöveg: Széles-Horváth Anna

Fotó: Getty Images Hungary

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!