Eredeti szakmája matematikus, műszaki tudományokból doktorált, ma az ELTE Pszichológiai Intézetének professzora. Ismeretterjesztő könyvei eddig hét nyelven jelentek meg. Most elárulja, mely értékeket tartja a legfontosabbaknak.

76

1. Nevelés

Másodiktól apámékkal éltem, ahol az volt az elvárás, hogy négyes tanulónak kell lenni. Vagyis hoznom kellett azt a szintet, amit minden különösebb erőfeszítés nélkül lehet teljesíteni. Elsőben viszont, anyámnál, még az volt az ünnepelt bizonyítványom, amiben volt három ötös és két kettes. Ami arról szólt, hogy koncentrálj arra, amiben igazán jó vagy, és azt csináld nagyon jól, a többit meg hozd ki elfogadhatóra. Ez a hagyományos autoriter, illetve a liberális nevelési elv közti különbség. Mindkettő lehet hasznos, az egyik gyereknek ez segít jobban, a másiknak az. De a szeretet és elfogadás mindkettőben meg kell hogy legyen, különben egyik sem ér semmit. Én a gyerekeimet liberálisan neveltem, de ebben segített az is, hogy nagyon értelmesek. A lányomat például biztosan nem hagytam volna három tárgyból bukni, ha nem lett volna annyira értelmes.

2. Elhivatottság

Megkeresett két fiatal jezsuita szerzetes, amikor filmet készítettek az elhivatottságról. Beszélgetésünk végén arra jutottak, milyen jó, hogy velem az a megközelítés is megjelenik a filmben: az sem feltétlenül lelki nyomoronc, akiben nincs elhivatottság. Megértették az álláspontomat, sőt azt is elfogadták, vannak az életben olyan dolgok, amelyeket talán jobb is elhivatottság nélkül végezni. Lehet, hogy az elhivatottság olyan adottság, ami belőlem ugyanúgy hiányzik, mint mondjuk, a kékszeműség génje. Ahogy azt sem állítom, hogy nem létezik örök szerelem, csak azt, hogy a többségnek nem adatik meg.

3. Kételkedés

Kételkedni önmagában nem érték. Aki mindent megkérdőjelez, az nem hatékony, hiszen az életben sok minden van, amit nem kell megkérdőjelezni. A hívők élete és halála is könnyebb, mint azoké, akik nem hisznek. Az angol kiadóm azt a címet adta az esszégyűjteményemnek, hogy Gondolkodj egy lépéssel tovább. A szkepszis valójában ennyit jelent, egy lépéssel tovább gondolkodni. Néha éppen azért érdemes szkeptikusnak lenni, hogy végül határozottabban állíthassunk valamit, mert a szkepszisben az is benne van, hogy amit cáfolni akartunk, annak igazsága csak még inkább beigazolódik.

Mérő László további életbölcsességeit a Nők Lapja Psziché 2016/5. számának 77. oldalán olvashatjátok.

Szöveg: Oravecz Éva Csilla

Fotó: Nagy Attila

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!