Az agyunk tudna többet szeretni, csak a kultúránk nem engedi?

Az agyunk sokféleképpen tud szeretni és ezek nincsenek mindig összhangban egymással.

„Tűz járja át a testemet – a fájdalom, hogy szeretlek. Fájdalom fut át a testemen, szerelmem tüzével. Betegség járja át testem az irántad érzett szerelemtől. Elemészt a szerelem tüze.” Ezek az érzések bárkinek ismerősek lehetnek, aki volt már valaha szerelmes. Ha böngészni kezdünk a világirodalomban vagy akár a régészeti-antropológiai leletek között, az is egyértelmű, hogy a szerelmet valamennyi kultúrában és korban ismerték. A fenti részlet például egy dél-alaszkai kwakiutl indián 1896-ban lejegyzett költeményéből való. De mi a szerelem?
A válasz nem olyan egyértelmű, hiszen a köznyelvben az emberek ugyanúgy szerelemnek hívják az első hetek, hónapok belezuhanós őrületét, mint ahogy életre szóló szerelemről is beszélnek. Pedig a friss szerelem édes-bús lángolása jelentősen eltér a későbbi évek, évtizedek mélyen kötődő, békés szeretetétől.
Arra, hogy mit nevezünk szerelemnek, hányféle formáját ismerjük (el), illetve hogyan engedjük meg magunknak és egymásnak a társadalomban a szerelem megélését, nagyon erősen hat a kultúra és a történelmi pillanat, amelyben élünk. Napjaink szerelemképzetét még mindig elemien táplálják a 19. századi romantika ideái és a filmes ábrázolások, fókuszban az egyetlen, igazi, nagy Ő-vel. Ez még akkor is befolyásol minket, ha a mindennapokban ennél józanabbul állunk ahhoz, hogy vajon hányszor vagy hogyan lesz szerelmes az ember az élete során.
És lehet fokozni. A görögök például több mint tízféle szerelmet különböztettek meg egymástól. Ezek közt ott találjuk a szenvedélyes, erotikus szerelmet (Érosz); a féltékeny, irracionális, megszállott szerelmet (Mánia); a játékos, elköteleződés nélküli szerelmet (Ludus); a szoros baráti, bajtársias szeretetet (Storge); vagy a gyengéd, odaadó, akár spirituális szerelmet (Agapé) is. Ezzel a kategorizálással igazából sokkal közelebb jutottak a szerelmes agyunk valódi természetéhez, mint azt a későbbi generációk valaha hitték volna. A modern agykutatási eredmények nemcsak ezt bizonyítják, de segítségükkel érdemben javíthatjuk a párkapcsolatunkat, sőt, akár meg is menthetjük azt.

Érosz szobra a szentpétervári Ermitázsban (Fotó: The Art Collector / Print Collector / Getty Images)

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Mit árultak el az őrülten szerelmes agy fotói?
Miért nem olyan laza a „laza szex”?
Tényleg lehet megoldás a kapcsolat nyitása?
Próbáld ki most kedvezményesen!