Szoktatok azon gondolkodni, hogyan készülnek el azok az élelmiszerek, amik az asztalunkra kerülnek? Mi igen, ezért is örülünk annyira Gősi Lilla új bejegyzésének, amiben a mennyei olívaolaj elkészítésének titkát árulja el nekünk, nektek.

Az olíva útja képeken – kattintsatok a fotóra galériánkért!

Galéria | 19 kép

Itáliai Napló 20. – Az olíva útján

Itáliai Napló 20. – Az olíva útján

Fotó megosztása:

Nem vagyok szakértő, csak egy kíváncsi laikus. Életemben először vettem részt olívaszüreten! Amit, minden erőfeszítés ellenére, nagyon élveztem. Már csak azért is, mert lehet közben beszélgetni a munkatársakkal, mesélni és meséltetni. Hiszen a szüret közösségi tevékenység, családdal, rokonokkal, barátokkal végezhető munka, melynek tradíciói régre nyúlnak vissza. Hamar megtanultam, hogy gondosan le kell teregetni hálókkal a fák alatti területet. Aztán kicsi, műanyag gereblyével vagy egyszerűen kézzel szedjük az olajbogyót. Mivel a farmon csak egy hosszúnyelű, elektromos villa van, jobb híján átengedjük az eszközt a tapasztaltabb, erősebb kollégáknak. Ők ezzel a hosszú berendezéssel érik el és rázzák le a fa tetejét, míg mi a földön állva, esetleg létrára vagy a göcsörtös törzsre felkapaszkodva szüreteljük le az alacsonyabb ágakat. Ha a szemek a hálóra kerültek, a háló széleit megemelve gyűjtjük egy kupacba, majd ládákba. Fontos a gyorsaság! Legkésőbb másnapig elszállítják a termést az olajprésbe. Nem gondoltam, hogy lesz szerencsém egy ilyen malomba, frantoioba is ellátogatni, spontán módon mégis sikerült.

Néhány napja egy barátnőmmel Bagnoregioba kirándultunk, mely elnéptelenedő, ahogy az olaszok mondják, haldokló, régi városkájáról híres (Civita di Bagnoregio, la città che muore – a szerk.). Míg az utolsó buszra vártunk, a településen bolyongva figyeltünk fel egy furcsa szerkezetre. Az utcán, egy ház előtt daruhoz erősített láda tátongott üresen, korábbi tartalmára csak néhány olajfalevél engedett következtetni. Hiába jártunk már alkonyat után, odabentről megállás nélkül működő gépek zúgása szűrődött ki. A láda mögötti ajtó pedig nyitva állt… Két férfi felügyelte a folyamatot. Köszönés, bemutatkozás és egy kis érdeklődés után lovagiasan megmutatták, mi történik az olívával. Az emeleten kezdődik a feldolgozás, különválasztják a bogyókat és a leveleket, a hulladékokat. Majd a földszinti terembe csöveken lejuttatott szemeket tovább tisztítják, vízzel megmossák. Ezután jöhet a darálás, a préselés, a sajtolás – természetesen hidegen.

Az olajkészítés ősi és abszolút kézi metódusát viszont nem itt, hanem a farmon tanulmányozhattam egy gyerekfoglalkozáson, ahol önkéntesként segédkeztem. A kicsik fapréssel próbálták összetörni a bogyókat. Ezt követően egy előre elkészített pasztával dolgoztak tovább: a pépes masszát vastag szálakból szőtt kerek lapokra kenték, melyek aztán egy mini présgépbe kerültek, egymás fölé, rétegezve. A kerek lapok összenyomása után keletkező lé zavaros részétől elválasztva kaptuk meg a szép, zöldes árnyalatú olajat. A foglalkozást kóstolóval zártuk. A séf fokhagymás, sós pirítós kenyeret kínált segítőinek a farm legfrissebb olajával.

Gősi Lilla

Kolléganőnk korábbi bejegyzéseit ide kattintva olvashatjátok el.

Fotók: a szerző sajátja