„Fiatalnak lenni jó, de nem mindig könnyű” – Közeli Dr. Jelenits Istvánnal

A nyolcvanötödik életévét taposó piarista szerzetes, irodalmár, tanár élete nagy részét a katedrán töltötte. Száz meg száz diákot vitt nyaranta túrázni, közben mesélve, beszélgetve tanított, nevelt az életre. Dr. Jelenits Istvánnal a piarista rendházban beszélgettünk.

dr. jelenits istvan

– Tanár úr, mit gondol, jó ma fiatalnak lenni?

– Fiatalnak lenni jó, de nem mindig könnyű. És ennek több oka van. Ma nem biztos, hogy szeretnék a helyükben lenni. Gazdag életem volt, sok mindent meg- és átéltem, tudom, méltányolom, hogy ami egykor veszteségnek tűnt, kiderült, az is nyereséget hoz. Ami úgy vélem, nem jó ma, az a fiatalok érdeklődésének szétszóródása. Minden ott van előttük, elérhető, mégis tétován, tehetetlenül állnak. Azt szoktam mondani, az élet egy nagy fogadás. Az ember belép, terített, minden földi jótól roskadozó asztal várja, áll, néz, aztán pakolgatni kezdi a tányérját. Túlpakolja. Sétál tovább, mást, jobbat, szebbet, ínycsiklandóbbat lát. És bánkódik: ebből miért nem vettem? A fiataloknak számot kell vetniük azzal, ezen a fogadáson nem lehet mindenből enni, mindent kipróbálni. Ahhoz kevés egy élet. Valamit bátran, jó kedvvel ki kell választanunk, s a többiről bátran le kell mondanunk, akkor lesz igazán közünk az egészhez.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Próbáld ki most kedvezményesen!