Hatvanöt ország több mint ezer hírügynökségének munkatársai, hívők, zarándokok és tévénézők milliói tekintettek 2013. március 13-án este izgalommal a Szent Péter-bazilika erkélyének középső ablakára. A fehér füst felszállása után egy órával bejelentették az örömhírt, miszerint Jorge Mario Bergoglio, a Szent Római Egyház bíborosa lett a pápa.

Egy pillanatra csend lett a téren, mert ez a név nem szerepelt a leggyakrabban emlegetett jelöltek között, de amikor elhangzott, hogy az új egyházfő a Ferenc nevet vette fel, a tömeg már éljenzett. Ferenc pápa megjelent az erkélyen, rendkívül szerényen és nyugodtan, a hagyományos pápai kliséket mellőzve, csak egyik karját felemelve kedvesen intett a sokaságnak:

„Fivéreim és nővéreim, jó estét!” A közös imát követően azt kérte a tömegtől, imádkozzanak az Úrhoz, hogy áldja meg őt, majd alázatosan meghajolt, és áldását adta a jelenlévőkre és az egész világra. Szerénységével és közvetlenségével Ferenc pápa az első nyilvános szereplésével belopta magát az emberek szívébe.

MIÉRT PONT Ő?

A legutóbbi konklávé volt az első, amelyik a közösségi média térhódítását követően zajlott, több bíboros Facebookon és Twitteren közvetítette a választás előtti eseményeket, és a legbefolyásosabb vezetők szívesen álltak a tévécsatornák, újságok rendelkezésére. XVI. Benedek lemondása után a szakértők és a választásban résztvevők nyilatkozatai alapján fokozatosan rajzolódott ki, milyen képességekkel, személyiségjegyekkel kell bírnia az új egyházfőnek.

Az egyik leggyakrabban idézett leírás Leonardo Sardi bíboros nevéhez fűződik, aki összefoglalta, milyen pápát kell választani a 21. században: „Szent vagy a szentség útján haladó személy. Olyasvalaki, aki fizikailag elég erős, hogy viselje a pápaság terhét. Olyan ember, aki rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyek megközelíthetővé és elfogadhatóvá teszik az Istent keresők, az egyházhoz közelítők számára. Emellett olyasvalaki, akit vezetői tulajdonságai segítenek az Egyház kormányzásában.”

Ferenc pápa a Szent Péter téren a Vatikánban 2013. május 1-jén (Fotó: Guido MARZILLA/Gamma-Rapho via Getty Images)

Több mint két évvel a konklávé után kijelenthető, hogy Ferenc pápa beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és világszerte közel került nyája tagjaihoz. Erre pedig nagy szükség volt, ugyanis Európa népessége és ezzel együtt az itt élő katolikus hívők száma fogy, az egyház egymilliárd tagjából több mint hétszázmillióan a fejlődő világban élnek. Ferenc pápa megválasztásakor 76 éves volt, vagyis kellően bölcs és tapasztalt, de nem túl öreg, és fizikailag is jó erővel bírt ahhoz, hogy ellássa a feladatait.

Bár a bíborosok szerint a kiválasztáskor nincs jelentősége annak, hogy a jelölt milyen származású, a dél-amerikai és a fejlődő országok hívei egyfajta gesztusként értékelték, hogy közel 1300 év után nem európai bíborosból lett pápa. A katolikus egyház vezetői az elmúlt években előtérbe helyezték a párbeszéd, a hívekkel való közvetlen kapcsolat fontosságát, amelyhez a pápa részéről elengedhetetlen a jó nyelvtudás, Ferenc pápa pedig a spanyol és a latin mellett jól beszél angolul, olaszul, franciául és németül.

NOMEN EST OMEN

Miről árulkodik egy pápa neve? Több mint ezer éve az egyházfők üzennek a névválasztással, jelzik, melyik elődjük szemléletét, irányvonalát kívánják követni. Jorge Mario Bergoglio ezen a téren is újított, és olyan nevet választott, amelyet előtte senki. Pár napig találgatták, hogy melyik Szent Ferenc ihlette a névválasztás, végül maga a pápa mesélte el döntésének hátterét. A konklávé idején jó barátja, Claudio Hummes bíboros bátorította. Amikor a rá szavazók aránya elérte a kétharmadot, és felhangzott a pápát ünneplő taps, a bíboros átölelte őt, és a fülébe súgta, hogy ne feledkezzen meg a szegényekről. „Szegények, szegények…

Miközben rájuk gondoltam, azonnal Assisi Szent Ferenc jutott eszembe. … Számomra ő a szegénység és a béke embere, az ember, aki szereti és védelmezi a teremtést… Mennyire szeretnék egy olyan egyházat, amely szegény, és a szegényekért él.” Azt, hogy a szegénységet komolyan gondolja, nem kellett sokáig bizonygatnia. Argentínában érsekként nem tartott fent autót, tömegközlekedéssel járt, ha repülnie kellett, kizárólag turistaosztályon utazott, és ha tehette, egyszerű fekete öltözéket viselt.

Matthew E. Bunson Ferenc pápáról szóló könyvében idézi régi barátait, akik kétségbe estek, amikor kopott cipőben indult volna Rómába pápát választani. Végül egy pár ajándékba kapott vadonatúj lábbeliben és retúrjeggyel a zsebében indult útnak, pedig több forrás szerint az előző konklávén XVI. Benedek után rá szavaztak a legtöbben. Megválasztását követően, az ünnepi vacsorára tartva nem vette igénybe a külön autót, hanem beszállt a kisbuszba a többi bíboros mellé, másnap pedig viszszatért a hotelbe, ahol két hétig lakott, és személyesen fizette ki a számlát, figyelmeztetve a recepcióst, hogy a telefonköltségekről se feledkezzen meg.

A puritánság az ő részéről nem egy jól kigondolt marketingfogás, hanem természetes életszemlélet, amit szívesen látna a többi egyházi vezetőnél is. Nem csoda, hogy haragra gerjedt, amikor Tarcisio Bertone, nyugdíjba vonuló kardinális egy 600 négyzetméteres tetőteraszos luxuslakásban tervezte eltölteni hátralévő éveit, de első intézkedései között volt a vatikáni bankot felügyelő öt bíboros 25 ezer eurós bónuszának eltörlése is.

Ő maga továbbra is kerüli a felesleges pénzköltést, és legszívesebben egy régi rézkeresztet hord a nyakában, elutasít minden túlzottan díszes protokolleseményt, és több nyilatkozatában kritizálta a fölösleges egyházi pompát. A megválasztását követő hat hónapban egymillió eurót adományozott úgy, hogy főalamizsnása éjszakánként osztotta ki a támogatást a szegényeknek. A Vatikán területén ingyenes zuhanyzókat és fodrászatot állított fel a hajléktalanok számára, és kifejtette tervét arról, hogyan kellene az elhagyott kolostorokat és monostorokat a menekültek szállásává tenni.

Ferenc pápa 2023 áprilisában, a radicionális lábmosási ceremónián (Fotó: Getty Images)

 A TABUDÖNTÖGETŐ

Ferenc pápát a Time 2013-ban az év emberének választotta, indoklásuk szerint azért, mert Ferenc kivitte a pápaságot a Vatikánból az utcákra, szembesítette a világ legnagyobb egyházát a felmerülő problémákkal, valamint a szükséges változásokkal, és az ítélkezés mellett megjelent a megbocsátás. Ferenc pápa hamar leszögezte, hogy egy sokkal nyitottabb és megértőbb egyházat szeretne, kifejtette, hogy a dolgokat nem lehet úgy hagyni, ahogy vannak, és ha az egyház nem talál új egyensúlyt, akkor kártyavárként omolhat össze. Az elmúlt két és fél évben számos olyan témában megszólalt, amit korábban a katolikus vezetők kerültek.

Nemrég egy olasz pap a televízióban a pedofíliáról nyilatkozva azt mondta, hogy az ügyben a gyerekek is hibásak, mert szeretetet igényelnek, amit otthon nem kapnak meg, és a papok néha engednek a kísértésnek. A papnak azonnal távoznia kellett, nem sokkal később pedig a pápa a Szent Péter téren így fordult a tömeghez: „Szeretnék bocsánatot kérni az egyház nevében az utóbbi idők pedofil botrányai miatt, amik Rómában és a Vatikánban történtek. A bocsánatotokat kérem.”

A papok által zaklatott egykori áldozatok szervezete (SNAP) szerint a pápának inkább cselekednie kellene a bocsánatkérés helyett, de ők is elismerték, hogy ehhez a nyilvános gesztushoz olyan bátorságra volt szükség, ami a legtöbb bíborosból hiányzik. Ferenc pápa amerikai látogatása során találkozott papok által bántalmazott egykori áldozatokkal, és felállított egy pedofíliaellenes bizottságot, ahol a tagok többsége nem egyházi személy, vannak köztük gyermekpszichológusok, jogászok, aktivisták. Emellett hamar komoly hírnévre tett szert azzal, hogy számos ügyben egészen új, megértő hangot ütött meg. Elzárkózik a homoszexuálisok házasságától, de azt mondta:

„Ha egy ember meleg, de jóindulatú, és keresi Istent, akkor ki vagyok én, hogy elítéljem őt?” Az egyedülálló anyák gyermekeinek megkeresztelése elől kitérő papoknak azt üzente, hogy ez beteg gondolkodásmód, szerinte egy marslakót is megillet a keresztelés, mert ember nem dönthet arról, hogy ki részesülhet a Szentlélekből és ki nem. Ő maga húsz olyan párt adott össze, akik között voltak egyedülálló anyák, elváltak és olyanok is, akik a házasságkötés előtt együtt éltek. Ezzel azt szerette volna bizonyítani, hogy az egyház a modern párok igényeire is nyitott. Nem hunyt szemet a vatikáni korrupció és a zavaros pénzügyek felett sem, hetven év után tavaly először tették nyilvánossá a vatikáni bank mérlegét.

ÍME AZ EMBER

Már az első nyilvános szereplésénél sejteni lehetett, hogy ezúttal egy rendkívül közvetlen, emberi pápája lett a katolikus egyháznak, az elmúlt két évben pedig ez a benyomás bizonyossággá vált. A pápa sok gondot okoz a testőrségének, de a hívek imádják, hogy szívesen leáll beszélgetni bárkivel, megengedi, hogy a gyerekek közel menjenek hozzá, megöleli, megsimogatja a hozzálépőket, szelfizik a fiatalokkal, és bátran pózol sombreróban, indián fejdíszben, bohócorral. Sokat telefonál éjszakánként, gyakran felhívja azokat, akik levelet írnak neki, hatalmas meglepetést és végtelen megnyugvást szerezve ezáltal a híveknek.

Brazíliában járva hárommillió ember várta őt a Copacabanán, a Time szerint olyan lett, akár egy rocksztár; bármerre megy, rajongók hada várja. Az érinthetetlen méltóság helyett szerethető embert kapott a világ, aki nem költözött be az apostoli paloták pápai lakosztályába, helyette a pápaválasztáson részt vevő bíborosok szálláshelyén, a Szent Márta-házban maradt, mert szeret emberek között lenni. Nyilatkozataiban mindig akad olyan momentum, amire mindenki felkapja a fejét, finom humora soha nem hagyja cserben.

Nemrég egy portugál rádióadónál a népszerűség veszélyeiről mesélve a következőt találta mondani: „Jézus is nagyon népszerű volt egy jó darabig, és tessék, annak is mi lett a vége!”, majd hozzátette, ő maga két-háromhetente szokta megvallani a bűneit, és soha nem kellett még mentőt hívnia amiatt, mert a gyóntatója sokkot kapott volna a hallottakat követően. Argentin gyökereit nem tagadja meg, bár a futballvilágbajnokság idején megígérte, hogy nem fog nyilvánosan hazája csapatának szurkolni, azért a svájci–argentin meccs délutánján odaszólt a svájci gárdistáknak:

„Ma háború lesz!” Hívek milliói imádkoznak érte világszerte, bízva abban, hogy az elkezdett reformokat véghez tudja vinni, éppen ezért mindenki ijedten kapta fel a fejét, amikor október közepén az olasz Quotidiano Nazionale hírportál azt írta, Ferenc pápának jóindulatú agydaganata van. A Vatikán azonnal cáfolta a betegséget, és felelőtlenségnek nevezte a rémhír terjesztését. A pápa személyesen nem kommentálta a hírt, de tavaly úgy nyilatkozott, elődjéhez hasonlóan addig kíván a posztján maradni, ameddig egészsége engedi, hogy a pápasággal járó feladatokat maradéktalanul végrehajtsa.

Jónap Rita

A cikk eredetileg a Nők Lapja 51-52. számában jelent meg.

Szöveg: Jónap Rita

Fotó: Europress, Reuters