Nők Lapja
Így készültek a Nők Lapja 2019-es Iskolaválasztó Mellékletének rangsorai
Újra itt az év eleje és vele együtt a középiskolai felvételik is. Nincs már a régi „kék könyv”, amelyből a jelentkezők kiválasztották az iskolákat, az iskolarendszer pedig folyamatosan változik, a szülők sokszor tanácstalanok, hova is forduljanak a kérdéseikkel. A Nők Lapja 2019/4. számában éppen ezért +14 oldalas Iskolaválasztó Mellékletet találtok. Az ott található listák készítésének módszertani leírását alább olvashatjátok.
Nekünk szép, másoknak nehéz – A magyar nyelv a legközösebb kincsünk
Nekünk a legszebb, másoknak majdnem a legnehezebb. Mindent ki lehet fejezni vele, sőt, még többet, mindent is... Egyik legfontosabb sajátossága szabad szórendjében rejlik, ezért e cikk legfőbb mondanivalója álljon itt két mondatban: Nem romlik a nyelvünk. Nem a nyelvünk romlik... Hulej Emese írása.
Ahol meghallgatnak – Az Oázis Lelkigondozó és Mentálhigiénés Szolgálatnál jártunk
„Lenyűgöz, hogy ebben a világban, ahol minden a pénzről és a sietségről szól, és Tinderen döntjük el, ki szimpatikus, és ki nem, néhány profi szakember hetente több órát tölt azzal, hogy másoknak segítsen” – mondta az a férfi , akinek a felesége lelki gondozó az Oázisban. Márpedig a főként önkéntesekből álló közösség ajtaja valóban nyitva áll mindenki előtt, aki elég bátor ahhoz, hogy segítséget kérjen. Pór Attila riportja.
„Én egy renitens vagyok…” – Kolozsváry Marianna élettörténete, aki nem ismer lehetetlent
Művészettörténész, kiállításrendező. Egy tizenkettedik századi gerendáért képes elmenni Katalóniáig. Tán ezért – egyesek szerint – ő a múzeumi bürokrácia „réme”. Mások ölre mennek érte. Kolozsváry Mariannát mindez nem érdekli. Egyetlen vágy fűti, de az szenvedéllyel: a festő, akinek a tárlatát rendezi, legyen ott valóságosan. Találkozzunk vele, mi, látogatók. Tegyük ujjunkat az öt sebére, haljunk meg vele, és támadjunk föl vele. Így nézzük a képeit, így értsük, így legyen a miénk… Ha ez, mármint a birtoklás – művészetről lévén szó – egyáltalán lehetséges. Schäffer Erzsébet írása.
„Apu mindig támogatott engem” – Vass Virág mesél édesapjáról, Vass István Zoltánról
Munkatársunk, az Elle magazin egykori főszerkesztője, kilenc regény sikeres szerzője rendkívül zárkózott, szemérmes ember. Húsz éve ismerem, de mindvégig csukott könyv maradt. Ez annál is meglepőbb, mert édesapja, Vass István Zoltán sportriporter magabiztos fellépése még a televízió képernyőjén keresztül is lenyűgözte a nézőket. Most, hogy Virággal beszélgetek, úgy sejtem, nem csak őket. Koronczay Lilla interjúja.
„Mióta az eszem tudom, apu és köztem volt valami rosszgyerekes cinkosság” – Közeli Szirtes Ágival
Előtte Ádám, utána Anna. Egy színészgeneráció középső tagja. De nem olyan, mint általában a középsők. Nem követeli ki magának a figyelmet, a központi szerepet. Mégis – már negyven éve – mindenki figyel rá. A játékára. A hangjára. A tekintetére, a lényére, a csendjeire. Az a délután, amelyet a Prima Primissima díjas Szirtes Ági az otthonomban töltött, legalább olyan felejthetetlen, mint egy remek előadás a Katonában. Árvai Magdolna interjúja.
„A zsákmányomat szeretném megírni” – Címlapinterjú Kepes Andrással
Tévésként ismerte és szerette meg a nagyközönség, ám most már évek és könyvek hosszú sora óta az írásban éli ki magát. Fiatalon még író akart lenni, mára letett erről. Egyszerűen csak ontja magából a jobbnál jobb könyveket. Hetvenéves, de úgy érzi, fiatalodik, azt mondja, ő az első ember, aki egy életen belül reinkarnálódik… Szegő András interjúja.