Előtte Ádám, utána Anna. Egy színészgeneráció középső tagja. De nem olyan, mint általában a középsők. Nem követeli ki magának a figyelmet, a központi szerepet. Mégis – már negyven éve – mindenki figyel rá. A játékára. A hangjára. A tekintetére, a lényére, a csendjeire. Az a délután, amelyet a Prima Primissima díjas Szirtes Ági az otthonomban töltött, legalább olyan felejthetetlen, mint egy remek előadás a Katonában. Árvai Magdolna interjúja.