Árnyékok és formák: Lucien Hervé, az építészeti fotográfia mestere

A magyar származású fotográfus világszerte ismert, kivételes látásmódjának és a részleteket kiemelő stílusának köszönhetően az építészeti fotográfia egyik legjelentősebb személyisége lett. Munkáit - melyeket most Pannonhalmán, Az építészet csendje című kiállítás keretében tekinthettek meg - ma is csodálattal szemléljük.

Szajna-part, Párizs (1948)

Lucien Hervé 1929-ben költözött Párizsba, ahol sokféle területen kipróbálta magát: dolgozott bankban, modellkészítő szabászatban, volt épületfestő, ügynök, titkár, aligazgató, idegenvezető, de aktívan foglalkozott a festészettel is, képeit a francia fővárosban és Monte-Carlóban is kiállították. Nagy álma volt a zenei pálya, ezt viszont kénytelen volt feladni a megélhetése érdekében.

Lucky, a Dior modellje, Párizs, Musée d’Art Moderne (1948)

Később az újságírás felé vette az irányt, és a magyar-spanyol fotóművésszel, Müller Miklóssal alkottak egy párost a Marianne Magazinnál: míg ő szövegeket írt, utóbbi fotókat készített. Miután Müller Algériába települt, Hervé titokban maga kezdett a lapba fotózni. Ez az időszak alapozta meg későbbi karrierjét.

Párizs az ablakomból (1947-1948)

Nevét – melyhez élete végéig ragaszkodott – törvényen kívül vette fel, a háborús időkről készült felvételei már Lucien Hervé aláírással jelentek meg a magazinokban, melyeken keresztül kapcsolatba került a szintén magyar származású André Kertésszel és Robert Capával.

Lépcsőn – egy építőmunkás árnyéka, Marseille (1949)

1949-ben ismerkedett meg Le Corbusier-vel, a francia építészóriással, akivel hosszú éveken át együttműködött, az általa tervezett épületeket fényképezte. Legismertebb munkája is ehhez az időszakhoz kötődik: a Le Corbusier által megálmodott Marseille-i Unité d’Habitationról (A Marseille-i nagy lakóegység) hozzávetőlegesen 650 fotót készített. Miután a férfi meglátta a képeket ezt mondta a fotográfusnak: „Magának építészlelke van”.

Jean Cocteau potréja, Saint-Jean-Cap-Ferrat (1949)

Hervé nevéhez számos neves emberről készült portré is fűződik, habár szakterülete az épületek fotózása volt, felejthetetlen képek láttak napvilágot például Jean Cocteau-ról, Henri Matisse-ról,Fernand Légérről, Joan Miróról, Isabelle Huppertről.

Három nő, Audincourt (1951)

A hírességek mellett civilekről is rendkívüli képeket készített. Olykor szociofotónak is nevezhető tartalmakat hozott létre (például Indiában és Spanyolországban), de rengeteget fényképezett Párizs utcáin és Franciaország különféle tájain.

Magasságos Miasszonyunk-kápolna, Ronchamp (1950-1955)

Különféle témái közül az építészeti fotói hozták meg számára az igazi sikert. Ezek az alkotások a mai napig úttörőnek számítanak a fotográfia történetében. Az egyes épületek részleteinek megörökítése kivételes látásmódra és tehetségre utalnak, egy-egy kép láttán akár percekig is gondolkodhatunk, vajon melyik töredéket látjuk éppen az adott objektumból.

Csillagvizsgáló, Jaïpur (1955)

Rengeteg megbízója volt Hervé-nek, többek között olyan építészekkel dolgozott együtt, mint Alvar Aalto, Oscar Niemeyer vagy Marcel Breuer. Emellett tiszteletreméltó munkákat is magáénak tudhatott, dokumentálta például a párizsi UNESCO székház építését, de a Louvre épületéről is készített fotókat. Alkotásait szerte a világon bemutatták.

Házfal nyílásokkal, Ibiza (1959)

A fotó arra hivatott, hogy felrázza a képzelőerőt… Nem elég, ha csupán emlékeztetőül szolgál.” Egyetértünk Hervé gondolatával, akinek a képeit nézve néha azt érezzük, hogy grafikák és festmények részei.

A Tourette-i kolostor (1959)

Utolsó fotóin saját párizsi lakását örökített meg. Lucien Hervé közel 60 éves karrierje során nemcsak rendkívüli fotókat készített, de számos helyen publikált, rengeteg kiállítása volt a kisebb galériáktól kezdve egészen a nagy múzeumokig. 97. születésnapja előtt nem sokkal, 2007-ben párizsi otthonában hunyt el.

 

Összeállította: L. J.

Képek: lucienherve.com, Pinterest

(lucienherve.com)

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!