Marc Chagall, orosz-zsidó származású festőművész a párizsi iskola tagja volt, honosított francia művészként pedig a modern festészet fontos alakja lett. A sokoldalú alkotót meseszerű fantáziavilága és szimbolikus ábrázolásmódja tette kiemelkedővé. Vibráló színeivel és visszatérő témáival teljesen egyedi világot teremtett. A 34 éve elhunyt művészre tíz remekművével emlékezünk.

Én és a falu (1911)

Chagall egyik legismertebb alkotása a fenti kép, amelynek középpontjában az egymásra néző zöld arcú ember és a kecske áll. A festmény az orosz táj alomszerű képeit és számos népi szimbólumot is tartalmaz. A cím egyértelműen elárulja: a művész hazája emlékeit és ahhoz fűződő viszonyát vitte vászonra.

Hódolat Apollinaire-nek (1912)

Chagall és Apollinaire a festő párizsi, pontosabban montparnasse-i évei alatt közel álltak egymáshoz. A költő nemcsak a művek elkészülését szorgalmazta, de kiállítási lehetőségeket is próbált felkutatni a művész számára. A hódolat Apollinaire-nek Chagall háláját fejezi ki.

A hegedűs (1913)

A festmény Chagall szülőfalujának egyik hegedűs figuráját jeleníti meg, vele együtt pedig az ottani kulturális és vallási életet. A képen a hazához fűződő szoros viszony mutatkozik meg.

Önarckép hét ujjal (1913)

Az önarckép Chagall korai munkái közé tartozik és első kubista alkotásaként tartják számon. A képen a művész látható, aki nem megszokott módon hét ujjal ábrázolja önmagát munka közben. A háttérben jól kivehető az Eiffel-torony, a vászon feletti részben pedig a szülőfalu. Ez a kettősség fejezi ki a festő konfliktusát a modern város és a festői Vityebszk között.

Párizs az ablakon keresztül (1913)

Mialatt Chagall Párizsban próbált karriert építeni, gyakran utazott vissza lélekben szülőhelyére. Az 1913-as festmény is ezt a két világot ábrázolja, a férfi – aki talán a festő maga – két arccal tekint ki az ablakon.

A születésnap (1915)

Ezen a képen szintén önmagát és szeretett feleségét örökítette meg a művész, méghozzá a párizsi évek alatt, amikor távol voltak egymástól. A lebegő figurák sajátos védjegyévé váltak Chagallnak.

Bella fehér gallérral (1917)

A gazdag orosz ékszerész lánya Bella Rosenfeld, Chagall múzsája, egyben szerelme és felesége volt. A festő számos művében vászonra vitte őt, leghíresebb mind közül a fent látható alkotás.

Önarckép palettával (1917)

A művész számos önarcképet készített fiatal korában, van, amit még szentpétervári tanulóévei, van, amit már párizsi tartózkodása alatt. Az 1917-es alkotáson a kubista és a konstruktivista jegyek mutatkoznak meg. A készülő festményen ezúttal is a szülőfalu jelenik meg, érdekesség, hogy a templom tornya egyszerűen „kilép” a vászonról.

A sétány (1918)

A képen Chagall és felesége Bella látható. A férfi a szinte zászlóként lebegő és az ég felé repülő szerelmét tartja a magasba. Az ábrázolás jelentése mondhatni köztudott: a festő számára a szerelem a gravitáció megszűnésével volt egyenlő.

A menyasszony (1950)

Úgy, mint sok más Chagall-kép, A menyasszony is azonnal magára irányítja a figyelmet. Az élénk színek, a feltűnő és egyáltalán nem hétköznapi megjelenítés, valamint a lebegő nő figurájának kiemelkedése teszik különlegessé ezt az alkotást.

 

Szöveg: Légrádi Júlia

Képek: Pinterest

(learnodo-newtonic.com)

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!