Nyári hangulatok verses formában hazai költők tollából

A nyár, mint téma minden művészeti ágazatban megjelenik, és mi minden formában imádjuk is. Legyen szó egy festményről, egy könnyed dalról, egy tematikus színházi előadásról vagy az irodalomról, egy biztos: rajongói vagyunk a szezonnak. Éppen ezért olyan verseket gyűjtöttük csokorba, amiket akár a vízparton heverészve is újra és újra elolvashatunk.

Radnóti Miklós: Július

Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
mezétlábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestű hőség ül a
fényesarcú fák felett.

Radnóti Miklós: Június

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,
az ég derűs, nincs homlokán redő,
utak mentén virágzik mind az ákác,
a csermelynek arany taréja nő
s a fényes levegőbe villogó
jeleket ír egy lustán hősködő
gyémántos testű nagy szitakötő.

József Attila: Nyári könnyű szellők

Nyári könnyű szellők
lányok közt szökellők
szoknyákat libbentők –

játsztok a bokorban,
szalmaszállal porban
boldog gyermekkorban.

Juhász Gyula: Tiszai csönd

Hálót fon az est, a nagy, barna pók,
Nem mozdulnak a tiszai hajók.

Egyiken távol harmonika szól,
Tücsök felel rá csöndben valahol.

Az égi rónán ballag már a hold:
Ezüstösek a tiszai hajók.

Tüzeket raknak az égi tanyák,
Hallgatják halkan a harmonikát.

Magam a parton egymagam vagyok,
Tiszai hajók, néma társatok!

Ma nem üzennek hívó távolok,
Ma kikötöttünk, itthon, álmodók!

Fazekas Mihály: Nyáresti dal

Halkkal ingó lanyha pára!
Szálldogáló harmatok!
Kis furuglyám lágy szavára
Tiszta hangot adjatok;
Lengd be véle, gyenge szellet,
Sík mezőnk határait,
A juhász a nyája mellett
Hadd fülelje sorjait…

Csokonai Vitéz Mihály: Nyár

Haj,haj,no! be elfáradtam,
Ugyan nagyon megizzadtam,
Ádjatok egy kis vizet!
A nyári napnak hősége
Éltünk terhe, veszettsége
Csak, csak illyennel fizet>
Uram, szüntesd a héséget,
Mert magunkat eléget.
Tikkasztó kánikulánk
Bűnünkért van csapva ránk…

Juhász Gyula: Nyár

A távol csillagok oly szőke fénnyel égnek.
(Annára gondolok, ki szőke, s messze rég.)
Kaszálók illatát üzenik esti rétek.
(Annára gondolok, emléke enyhe, szép!)

A nyár ragyog, lobog. Pipacsosok a rétek.
(Annára gondolok, ó, én letűnt nyaram.)
Őszünk be közeleg, falevél földre téved.
(Annára gondolok, és siratom magam.)

 

Összeállította: L. J.

Nyitókép: Thinkstock

Próbáld ki most ingyen!

Regisztrációdért
5 előfizetői tartalmat
megnézhetsz. Te döntöd el, melyiket.