A régi magyar szavak egy része ma már szinte muzeális tárgy: ismerősnek cseng, de ha pontosan meg kellene mondani, mit jelent, hirtelen mindenki nagyon elfoglalt lesz.
Pedig ezek a szavak nemcsak nyelvi díszek. Egy-egy régi kifejezés mögött ott van a régi lakások rendje, a kamrák illata, a fiókos bútorok recsegése, a függöny mögül leskelődő gyerekek és a cipőpucolás nagy, vasárnapi drámája. A „stelázsi” például nem egyszerűen polc volt, hanem kamrai intézmény; a „sifonér” nem akármilyen szekrény; a „paraplé” pedig olyan szó, amitől még az eső is elegánsabban esik.
Egyerűbb beleszületni, mint megtanulni
Most tíz olyan régi, részben népies vagy régies szót hoztunk, amelyek nem teljesen ismeretlenek, de már bőven okozhatnak fejtörést. Nem lesz benne túl könnyű „spájz” vagy mindenki által ismert „kredenc”; inkább azok a szavak jönnek, amelyeknél az ember magabiztosan rávágna valamit, aztán kiderül, hogy csak a gyerekkori konyha hangulata beszélt belőle.
Lássuk, mennyire vagy otthon a régi magyar szavak világában.