- A keleti blokkban az autó sokak számára elérhetetlen státusszimbólum volt.
- A szerencsésebbek a szocialista tömb járgányai közül választhattak.
- Kvíz: Emlékszel még a leggyakoribb típusokra?
A második világháború utáni évtizedekben a szocialista országok autóipara a tervgazdaság logikája szerint működött. Központilag meghatározott fejlesztési irányok, állami monopóliumok, korlátozott modellválaszték és szűkös technológiai innováció jellemezte.
Az autó elsősorban nem a fogyasztói igények kielégítésére szolgált, hanem politikai és gazdasági szimbólum volt.
Amíg Nyugat-Európában a ’50-es és ’60-as években rohamosan terjedt az autózás, a keleti blokkban a személygépkocsikhoz való hozzáférés erősen korlátozott maradt. Magyarországon például egy Trabant vagy Wartburg vásárlására gyakran 5–10 évet is kellett várni, és a jármű árát előre, részben vagy egészben be kellett fizetni. Ezt kevesen engedhették meg maguknak, így a keleti blokkban az autó egyszerre volt státuszszimbólum és ritkaság.
Kedvenc autótípusaink
A korszak legismertebb típusai közé tartozott a Trabant, amelyet 1957-től gyártottak az NDK-ban. Több mint hárommillió darab készült belőle, és jellegzetes duroplast karosszériájával, és kéthengeres, kétütemű motorjával vált a szocialista közlekedés egyik szimbólumává. A Trabant nagyobb és erősebb testvére volt a Wartburg, amely háromhengeres kétütemű motorral működött, és mintegy 1,6 millió példányban gördült le a futószalagról.
Budaörsi út, balra a Balatoni út, középen az M1-M7 autópálya közös szakasza, előtérben az Osztapenko szobor, jobbra az elágazás Budaörs felé, 1975. (Fotó: Fortepan/UVATERV)
A Szovjetunióban ezzel párhuzamosan megszületett a Lada, amely a Fiat 124 alapján, de megerősített szerkezettel készült, hogy bírja a szovjet utak viszontagságait. Ez a modell óriási sikert aratott: több mint 20 millió darabot gyártottak belőle, így a keleti blokk egyik legnagyobb exportcikke lett. A szovjet autóipar másik emblematikus terméke a Volga volt, amelyet elsősorban hivatalnoki, rendőrségi és állami használatra szántak. (Apropó. a szocilaista szleng megy még? Kvízünkből kiderül!)
Kapcsolódó: A nagy retró kvíz
Ez a tágas, erős motorral szerelt autó a hatalom és a tekintély jelképe lett, miközben a hétköznapi vásárló számára szinte elérhetetlen maradt. Csehszlovákiában a Škoda volt a meghatározó gyártó: a 100-as és 120-as sorozat modelljei bár műszakilag elmaradtak nyugati társaiktól, a keleti blokkban népszerűek voltak egyszerű szerkezetük és javíthatóságuk miatt. Romániában a Dacia indította be 1968-ban a Renault-licenc alapján készült modellek sorozatgyártását, legismertebb típusuk a Dacia 1300 lett, amelyet sok országba exportáltak.
Nők Lapja-kvíz: felismered a szocialista személyautókat?
A közös jellemzők mindenhol ugyanazok voltak: egyszerű szerkezet, olcsón javítható konstrukció, kevés technikai újítás. A dizájn és a komfort gyakran másodlagos volt a tartóssággal és az alacsony előállítási költséggel szemben. Ugyanakkor az autóipar még így is hatalmas ipari kapacitásokat mozgatott meg: a Szovjetunióban a ’70-es években évente több mint egymillió Lada gördült le a futószalagról, ami a blokk egyik legnagyobb gazdasági teljesítményének számított.
Társadalmi szempontból az autó a szocializmusban különleges helyet foglalt el. A személygépkocsihoz való jutás a kiváltság érzetét adta, miközben a jármű fenntartása rengeteg barkácsolást, alkatrészvadászatot és kreatív megoldást igényelt. Az utak képét pedig hosszú évtizedeken át ezek a jellegzetes típusok határozták meg, amelyek ma már egyszerre idézik a hiánygazdaság nehézségeit és a retró nosztalgiáját.
Most pedig nézzük, mennyire ismered a korszak „népautóit” és legendáit – kezdődjön a kvíz!
Kapcsolódó: Ezt árulja el rólad, milyen színű autót választasz
Kiemelt kép: Fortepan (Kardos Tibor, MHSZ, Vimola Károly, Umann Kornél, Bojár Sándor, Kováts Lajos, BRFK Hivatala Bűnügyi Technikai Osztály, Urbán Tamás, Szalay Zoltán, Péterffy István, Kádas Tibor)
