Kádár L. Gellért 2019-ben végzett a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színész szakán, ezután a városi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagja volt. Több mint egy évig készült Hunyadi János szerepére, amely egy hosszas és minden bizonnyal idegtépő castingfolyamat végén lett az övé. A sorozat miatt megtanult lovagolni, kardot forgatni, a legtöbb jelenetet ő maga játszotta végig, kaszkadőr nélkül. „Még ha nem is gondoltam volna ebbe bele, lépten-nyomon emlékeztettek rá, mekkora felelősség őt eljátszani” – mesélte Gellért korábban a Nők Lapjának. 

A beszélgetés rövid átirata a videó alatt olvasható.

Életünket meghatározó szavak

Anna egy képzeletbeli időutazással kezdi a beszélgetést, arra kíváncsi, hol volt Kádár L. Gellért 12 éves korában, milyen hatások érték. „Otthon vagyok zabolán, kényelemben” – mondja a Hunyadi sztárja, és visszaidézi az otthoni környezetet, a szerető családot, a biztonságot, amiben felnőtt.

Eszébe jutnak a gyerekkori nyarak, a csínytevések, az örökös kíváncsiság a nagyvilágra.

Azt is megosztja velünk, hogy a fő mozgatórugó gyerekkorában a külső elvárásoknak való megfelelés volt. Jó gyerek, jó tanuló volt, mivel a szülei azt szerették volna, hogy többre vigye, mint ők – ehhez pedig a tanuláson keresztül vezetett az út. A színész elmondja, hogy sok-sok évbe telt, mire eljutott oda, hogy ne a külvilág, hanem a saját belső lelki iránytűjéhez tudjon igazodni.

Juhász Anna és Kádár L. Gellért Annáék nappalijában

A kirakós darabjai

Sok esetben a zene, az ének volt az, ami gyerekként is megnyugtatta, így később is a dalhoz nyúlt, ha megerősítésre vágyott. Cseh Tamás és a Quimby fontos szerepet játszottak életében, kamaszkorában. Gellért csak az utóbbi időben kezdett azon gondolkodni, hogy ezek a dalok, majd később a Marosvásárhelyen színészként kapott szerepek milyen pontosan illeszkednek abba a fejlődési ívbe, ami őt a Hunyadiig elvezette, és hogy ebben a puzzle-ban minden kockának meg van a fontos és pontos helye.

Ezek után rátérnek a nagysikerű Hunyadi című sorozat forgatására, amiről Gellért azt mondja, hogy egy dimbes-dombos, hegyes út volt. A forgatás közben nem csak Hunyadi jellemfejlődésének volt tanúja, hanem a saját fejlődésének is: teljesen más ember volt a legelső, és más az utolsó forgatási napon. A színész elmeséli, hogy az igazi mélypontokat a fizikai terhelés jelentette: a hosszú forgatási napok, a testi fáradtság.

A beszélgetés végén Anna rákérdez Gellértnél az ünnepekre, hogy milyen szerepük van az ő életében. A színész bevallja, hogy számára a legfontosabb a tartalmas együttlét, amikor két ember kapcsolódni tud, ez az, amitől feltöltődik az ünnepek alatt, nem pedig a külsőségek.

A Pura Poesia korábbi részei itt nézhetők meg!

Szerkesztő: Juhász Anna, Ribánszky Ágota
Kiemelt kép: Canva