Egyik délután egymás után néztük meg a Fekete pont és A tanári szoba című filmeket. Mindkettő ékes példái annak, milyen problémák vannak különböző oktatási rendszerekben. A férjemmel mindketten filmes szakirányon végeztünk, ezért néha egészen bele tudunk melegedni egy-egy alkotás elemzésébe… De ebben az írásban inkább a történeteken, nézőpontokon és az üzeneten lesz a hangsúly.

A mindössze egy év különbséggel debütáló két film közt nagyon is lehet párhuzamot vonni. Mindkettő az iskolai élet szépségeit és főleg nehézségeit mutatja be, mindkettőben van egy „problémás” gyerek és egy lelkiismeretes tanárnő. Az egyik alkotás német, míg a másik magyar, és ez bizony alapjaiban határozza meg a filmben bemutatott tanár-diák (felnőtt-gyerek) viszonyt.

Figyelem, innentől SPOILER!

Ne lógj ki a sorból – Fekete pont

Bizonyára sokaknak él még az emlékezetében a Szomszédok című teleregényből jól ismert tanárnő, Vágási Jutka néhány iskola jelenete. A tanári szobában zajló beszélgetések, az osztályban történő oktatás (hogyan énekeljük helyesen hajlítva a Himnusz egy bizonyos sorát), vagy menzaproblémák.

Szimler Bálint első nagyjátékfilmje már-már dokumentarista, és bár 2024-es alkotás, a szándékosan szemcsés képminőség miatt (is) retro hatást kelt.

Lelakott iskolaépület a panelrengetegben. Véget nem érőnek tűnő évnyitó a tűző napon. Síri csend és fegyelem az órákon, ablakon kibámulva unatkozni, beszélgetni, szünetben az iskolaudvaron fára mászni, az utcáról betévedő macskát megetetni tilos. Mintha csak visszaugrottunk volna a kilencvenes évekbe. (Egyedül olyan apróságok utalnak a jelenkorra, mint a menzán megjelenő műanyag tálca és a választható A-B menü.)

A Fekete pontban tulajdonképpen egy tanév hétköznapi jeleneteit pásztázzuk végig, néhol egy-egy hosszan kitartott csendélet jellegű képpel. A fullasztóan lassú bürokrácia ékes példája a kitört, mégis hónapokig nem megcsináltatható ablak esete. A főszereplő a külföldről hazatérő és magyar közoktatásba csöppenő

Palkó érzékeny, más világhoz szokott kisfiú, aki nehezen illeszkedik be. 

Lassan és kevés barátot szerez, fekete pontot viszont annál többet. Hasonlóképp van ezzel a pályakezdő osztályfőnöke, Juci néni (Mészöly Anna) is, aki a fásult kollégái szabálykövető szigorát időnként próbálja új módszerekkel lágyítani. Hogy a diákok bizalmát és figyelmét elnyerje, egy alkalommal hagyja őket egy percig hangoskodni. Máskor együtt leülnek a teremben a földre és olyan Petőfi Sándor verset is olvas, és tanít a gyerekeknek, ami nincs benne a tankönyvben.

Előbbiért az egy percen belül benyitó kolléga néz rá szúrós szemmel és inti csendre. Utóbbiért is bicskanyitogató stílusban megkapja a magáét: egy hivatlanul beállító, felbőszült szülőtől, aki alaposan számon kéri a tanárnőt, hogy miért tanít olyat is, ami nincs a tankönyvben?! Az apa szerint, ezzel rontja az 6 osztályos gimnáziumba készülő gyermeke esélyeit, mert így nem azt tanulja, amit majd felvételikor elvárnak tőle. (Borzasztó, nem?!)

Palkó is a napi küzdelemben áll a sokszor érthetetlen szabályokkal: nem mindegy melyik ajtón mész be, plusz köröket futsz, ha tesin nem piros a pólód, a menza kaját kötelező megenni „azért lettél befizetve”.

A tanterv szoros. Mindegy, hogy új vagy, vagy épp betegségből térsz vissza, röpdolgozattal kezdesz.

Szóbeli feleltetésnél, hibás válasz esetén jön a megalázás, és ha nem szeded össze a tesi végén a labdákat sokadik szólásra sem, jajj neked…

A filmben egyébként a testnevelés tanár a kifejezetten nem kedveli a fiút. Többször összetűzésbe kerülnek, a tanár mindent személye és tekintélye elleni támadásnak vesz. Ami a labda (nem) szedős jelenetnél addig fajul, hogy megüti és nyusziugrásra kényszeríti Palkót. Ezt távolról látja Juci néni, és bár tisztában van a helyzet elfogadhatatlanságával, sokáig nem tudja, mitévő legyen: jelentse-e az esetet vagy ne.

Fiatal kolléganője azt tanácsolja, hogy inkább ne tegye, hiszen ő maga is új a tanári karban, tanárhiány van, így is alig győzik a helyettesítést, ne kockáztassa senki állását… A tanárnő később mégis felbőszül és odavágja a tornatanár asztalára cuccait, számonkérve rajta a tettét. Kollégái azonban mind a tornatanár mellé állnak – mondván a probléma egyértelműen a kezelhetetlen Palkóval van –, Jucit pedig csendesen kiközösítik.

Palkó végül nem hajlandó senkivel beszélni, már akkor sem, ha kérdezik, de legalább így nem is zavarja az órát – állapítja meg egy másik tanár.

A magába forduló fiú szünetben inkább szeretne egy kicsit eltávolodni a diákélettől, ezért felmászik az iskola udvarán álló hatalmas fára. Végül a tűzoltók szedik le.

A film záró jelenlétében, a technika tanár német YouTube-videón próbálja megtanulni, hogyan kell kicserélni egy ablakot, miközben hangosan berreg a fűrész, amivel iskola udvaron épp kivágják és apró darabokra hasítják azt a fát, amire Palkó engedetlenül felmászott.

Kapcsolódó: Ezt az 5 filmet várjuk márciusban a Netflixen

Egy másik nézőpont

A tanári szoba (Das Lehrerzimmer) egy sokrétű és izgalmas, multikulturális iskolai közeget bemutató játékfilm. Főszereplője egy fiatal és elveihez hű tanárnő, Carla Nowak (Leonie Benesh), aki a hetedikesek osztályfőnöke. Amikor az iskolában megszaporodnak a lopások az ő egyik diákját gyanúsítják. Carla kiáll a valójában ártatlan tanuló mellett, a fiút azonban diáktársai így is megbélyegzik.

A tanárnő saját kezébe veszi az ügyet, mivel egyáltalán nem ért egyet kollégái nyomozási módszereivel.

Csapdát állít, és a tanáriban nyitva hagyott laptopjával rögzíti is a következő lopást, éppen az ő, széken hagyott kabát zsebéből. Szerencsétlenségére a tettes egy másik, ígéretes diákjának, Oskarnak az anyukája: Frau Kuhn, aki az iskola titkárságon dolgozik. Carla négyszemközt félrehívja a nőt, és megadja a lehetőséget arra, hogy visszaadja a pénzt és bocsánatot kérjen, de mivel a tolvaj végsőkig tagad, a tanárnő a bizonyítékot bemutatva az igazgatónőhöz fordul segítségért, és ekkor elindul a lavina.

A tanári szoba sem mindig feszültségmentes (fotó: IMDb)

Oskar, hisz az anyja ártatlanságában, ezért a diákok körében lejárató kampányt indít a tanárnő ellen. Sok lúd disznót győz alapon megtörténik a karaktergyilkosság, amit Carla próbál emelt fővel viselni, közben mindvégig a gyerekek érdekeit tartja szem előtt. Néha már szó szerint.

(Nem tudom, mit reagáltam volna a helyében, ha „fél-véletlenül” Oskar úgy arcul vág a tőlem lopott laptoppal, amitől a szemem hetekig úgy néz ki, mintha egy K-1-es meccsen kaptam volna ki. Ja, és a gyerek ezután még le is dobja a laptopot egy hídról.)

Az osztályban a gyerekek többé már nem játsszák a vidám napindító köszönő szertartást addig szeretett tanárnőjük kedvéért, alig működnek együtt az órákon, sztrájkolnak, lejárató cikket írnak az iskola újságba. Az iskola egyre inkább csatatéré változik. Oskar pedig tovább lázad, és felfüggesztése ellenére bemegy az osztályba, leül és nem hajlandó elmozdulni. A tanárok (Carlával az élen) minden kezükben maradó pedagógiai eszközzel próbálják jobb belátásra bírni a diákot, hasztalanul.

A záró jelenet katartikus: Oskart, az iskolai székével együtt, a kiérkező rendőrök a vállukra veszik, és úgy viszik ki az iskolából – akár egy kiskirályt.

Megválaszolatlan kérdések

Hogy miként zárul a folyamatban lévő nyomozás a lopás ügyében, hogyan tud ezek után tovább tanítani Carla, és mi történik később Oskarral – már a néző fantáziájára van bízva.

Mindkét történet végig az iskolán belül marad, a szereplők életének csak ezt a szegmensét ismerjük. A szülői értekezlet mindkét filmben ádáz vitatkozásba fullad, annak kapcsán, hogy miért ne egy napos legyen az osztálykirándulás. Sok szülő kifizetné a többnapos kirándulást, viszont erre az egyik egyedülálló szülőnek nincs lehetősége. A felnőtt és gyerek társadalomban ugyanúgy működik az intrika és a címkézés, a hatalmi viszonyok és az  együttműködés viszont eltérően mutatkozik meg az említett filmekben. 

A filmeket így, egymás után nézve furcsa érzések keringtek bennünk, de jó beszédtémának is bizonyult (a mindkét tanári szobában elhangzó) módszertani vita, ami arról szól, hogy egy gyereket, hogy érdemes és hogyan nem szabad nevelni. Könnyű ilyenkor elbizonytalanodni, hogy vajon melyik a hosszútávon helyes irány. A férjemmel valahol a két véglet között állapotunk meg, és persze abban, hogy van még hova fejlődni.

Kapcsolódó: A Nyitott szemmel-sorozat előző cikkeit itt olvashatod.

Kiemelt kép: Oláh-Koppány Andrea – Fotó: Nánási Pál