„Amit elhatározok, azt kitartóan végigviszem” – Interjú Demeter Villővel

A Véletlenül írtam egy könyvet című ifjúsági filmet nemcsak a sztorija, hanem a főszereplője miatt is könnyű a szívünkbe zárni. Demeter Villőt háromszáz gyerek közül választották ki Nina szerepére, ő pedig olyan könnyed természetességgel hozza az írónak készülő kiskamasz szerepét, hogy élmény nézni.

A JUNO11 Distribution és az Emberi Jogi és Kulturális Alapítvány forgalmazásában mozikba került, több nemzetközi díjjal kitüntetett családi mozi egy sor olyan témát vonultat fel kellő érzékenységgel, amelyről nem lehet eleget beszélni: mozaikcsalád, gyászfeldolgozás, szülő-gyerek konfliktusok, első szerelem.

A Mátray László, Hárs Bonca, Rujder Vivien, Zsurzs Kati, Tenki Réka és Lovas Rozi főszereplésével készült film a tizenkét éves Nina szárnypróbálgatásait kíséri végig, legyen szó írásról, szerelemről, iskoláról, vagy a legfontosabbról, édesanyja elvesztésének feldolgozásáról. A Ninát alakító Demeter Villővel beszélgettünk.

Mondhatjuk, hogy már profi interjúalany vagy? Gondolom, jó sok beszélgetésen vagy már túl a filmmel kapcsolatban.
Szinte az összes közönségtalálkozón ott voltam, nemcsak itthon, hanem külföldön is, például Amszterdamban és Tallinban. A forgatást élveztem a legjobban, de ezeket a beszélgetéseket is szeretem. Sokszor megkapom ugyanazt a kérdést – például, hogy melyik jelenetet volt a legjobb forgatni –, és ezekre már kidolgoztam többféle választ, amiket váltogatok, hogy ne ismételjem magam annyit.

Mi volt a leghasznosabb tanács, amit a forgatás során kaptál?
Az első héten a Zsurzs Katival közös jeleneteket vettük fel, és én rögtön az összes szöveget el akartam vele gyakorolni. Ő erre azt mondta, hogy „Nem, Villő, mindig csak a következő jelenetre koncentrálj!” Ezt megfogadtam, és aztán az egész forgatás alatt nagyon jól működött.

Mi az, amit magadról tanultál, miközben ezen a filmen dolgoztál?
Hogy ha valamit végig szeretnék vinni, azt meg fogom tudni csinálni. Ötven nap volt a forgatás, és az elején elhatároztam, hogy végig kitartó leszek, és minden napot ugyanazzal az energiával és erőbedobással fogok végigcsinálni. Szerintem ez sikerült.

Filmbeli karaktered, Nina író akar lenni. A te osztálytársaid, barátaid között van ilyen?
Én most kilencedikes vagyok a gimiben, az iskolám nagyon erős kémiából és biológiából. A harmincnégy fős osztályomból legalább húszan orvosok vagy vegyészek szeretnének lenni, a többiek pedig jogászok.

Hogyhogy ide jársz, és nem valamilyen művészeti suliba?
Korábban az volt elképzelésem, hogy pszichológus leszek. Ezt még nem adtam fel teljesen. Ha már egy ilyen jó gimibe járok, és ennyi elméletet tanulok, azt érdemes lenne beletenni egy pszichológia szakba. Érdekel a pszichológia, de legalább annyira a színészkedés is, úgyhogy egyelőre nem tudok választani.

A filmben egy olyan lányt játszol, aki az első regényén dolgozik. Te hogy állsz az írással, legyen az regény vagy napló?
Régebben, amikor több időm volt, rengeteget írtam. Van vagy tíz naplóm összesen. Találkoztam Annet Huizing írónővel – az ő világhírű regénye, a Hogyan írtam véletlenül egy könyvet? szolgált a film alapjául –, tőle kaptam ajándékba egy naplót, azzal, hogy írjam bele a gondolataimat. Ezt azóta is vezetem, de nem írok bele minden nap.

Vissza szoktad olvasni a korábbi írásaidat, gondolataidat?
Nem annyira merem, de a „fő-fő” naplómba, amit legalább három-négy évig vezettem, néha beleolvasok. Abba mindenfélét ragasztgattam is annak idején, úgyhogy igazán nosztalgikus lapozgatni.

Tudom rólad, hogy nagyon szeretsz olvasni. Mi az aktuális kedvenced?
Szeretem Colleen Hoover könyveit, legutóbb a Hopeless – Reménytelen című kötetet olvastam tőle.

Demeter Villő a Véletlenül írtam egy könyvet című film forgatásán (Fotó: Vajda Réka)

Ha választhatnál, hogy legközelebb milyen jellegű filmben szerepelj, mit mondanál?
Szívesen szerepelnék egy kicsit mesebelibb, elvontabb történetben. Sok tekintetben ez a film is varázslatos volt, de mégis csak egy valódi család valódi élethelyzetéről szólt. Egy thriller is érdekes lenne.

Volt egy rövidfilmem, amit talán a horror kategóriába lehetne sorolni, és azt is élveztem.

Magamtól nem nézek horrorfilmeket, de eljátszani más. Maga a film, a végeredmény félelmetes lesz, de miközben én játszom a szerepem, nem látom magam kívülről, úgyhogy nem is félek.

Mikor lesz a következő filmes munkád?
Ezt a filmet 2023-ban forgattuk, tavaly csak kisebb feladataim voltak, három-négy napos forgatásokkal. Ezeket jól össze tudtam egyeztetni az iskolával, mert a forgatási napok a tavaszi szünetre vagy a tanév legvégére estek, ami már szinte belelógott a nyárba. Már nem is nagyon szeretnék olyan munkát vállalni, ami tanítási időre esik, mert

a gimiben elég csak egy-két napot hiányozni ahhoz, hogy az ember lemaradjon a tananyaggal.

Ahhoz, hogy szabadabban forgathassak, tényleg valamilyen színisuliba kellett volna mennem, de nem így alakult. Egyébként imádtam az eddigi forgatásokat, úgyhogy szívesen filmeznék még, sőt, kipróbálnám azt is, milyen a kamera másik oldalán állni.

Az osztálytársaid hogy fogadták a filmet?
A tanárok megszervezték, hogy az egész évfolyamunkat elvigyék a moziba, úgyhogy a három osztály együtt nézte meg a filmet. Mindenki gratulált, büszkék voltak, és nagyon aranyos visszajelzéseket kaptam tőlük.

Van példaképed?
Kifejezett példaképem nincs, de akire nagyon felnézek, az az anyukám. Elképesztően türelmes velünk. Mi négyen vagyunk testvérek, ráadásul minden korosztályból: van egy nagyon pici testvérem, és van tizenkilencéves tesóm is. Szóval van velünk munka, és anya tényleg mindig ott van mellettünk.

Milyen visszajelzéseket kaptál azoktól a gyerekektől, akik megnézték a filmet? Vannak, akik esetleg a film hatására szeretnének íróvá válni?
A közönségtalálkozókon meg szoktuk kérdezni a gyereknézőktől, hogy ki szeret írni, és sokan felteszik a kezüket. Úgyhogy szerintem sok olyan gyerek jött el megnézni a filmet, akik már azt megelőzően is foglalkoztak írással. Viszont akik személyesen nekem írtak üzenetet a film megtekintése után, inkább arról kérdezgettek, hogyan lehet bejutni filmes castingokra. Rengeteg gyerek ír rám, hogy tetszett neki a film, és hogy büszke lehetek magamra.

A Véletlenül írtam egy könyvet kapcsán Rujder Viviennel készült interjúnk itt olvasható. 

Kiemelt kép: Demeter Villő (Forrás: JUNO11 Pictures)