A húsvéti ünnepkör egyik legkülönlegesebb és leginkább hagyományőrző szokása Magyarországon és környékén a locsolkodás. Sok helyen még ma is él, bár nyilván változott az idők során. Ki szódás szifonnal, ki kölnivel (ez a módi egyébként a két világháború között kezdett elterjedni), ki a klasszikus vödrös megoldással, de ma is sokan locsolnak. Van, aki szerint jópofa hagyomány, amit érdemes fenntartani, mások nem szeretik, elvégre egyfajta kényszerítés, amihez a lányoknak illik jópofát vágni.

De szeretjük vagy sem, hagyományaink része. És ha már hagyomány: nemcsak a fiúknak voltak húsvéti szokásai, de bizony a lányoknak is. És nem, nem a tojásfestésre és a locsolkodás utáni takarításra gondolunk. Dr. Pintér Imre a Nők Lapja 1963-as, húsvéti lapszámában írt arról, hogy mik is voltak ezek. Érdekes olvasmány, az biztos!

Lányok húsvéti szokásai (Nők Lapja 1963/15)

A húsvétolás úgy él a tudatunkban, mint ami kizárólag legény szokás, amelynek során a legények húsvét reggelén meglocsolják a lányokat. Ki vödörből, friss vízzel, amúgy régi – hagyományos – eljárással, ki pedig modem formában: kölnivízzel, apró üvegecskéből. Kevesen tudják, hogy a lányoknak is megvoltak a maguk húsvéti szokásai. Sőt: még a locsolkodásból is kivették a részüket. Húsvét keddjén ugyanis a lányok járták sorra a legenyes hazakat bögrékkel, vödrök kel felszerelve és visszaadták a kölcsönt: ők is jól meglocsolták a legényeket.

Hazánk északi részén még ma is divat ez a legénylocsolás. Természetesen vannak, ahol a legények hagyják magukat, vagy az ilyenkor hasznosabb és bölcsebb futásban keresnek menedéket. Vannak azonban, akik maguk is vödröket, bögréket ragadnak és erős ellentámadásba lendülnek. Aki húsvét keddjén nem jutott hozzá a „visszalocsoláshoz”, az a lány később is megleshette a legényeket és visszaadhatta a húsvéthétfői locsolás örömeit.

Persze nagy a nevetés olyankor, amikor a gyanútlanul ballagó legényeket a lányok a kerítés, vagy a ház sarka mögül hirtelen nyakon öntik. Íratlan törvény egyébként, hogy csak árpaérésig szabad a lányoknak visszaadni a locsolás.

A Nők Lapja 1963./15. lapszámából

A locsolkodás másik megtorlása a sibálás (sibárolás), amely a legtovább Miskén dívott. A lányok itt nem vödrökkel, hanem tüskés ágakkal (az utóbbi Időben fonott fűzfaostorokkal) fegyverezték fel magukat és így keresték fel húsvét keddjén a legényes házakat. A legényeket szépszóval, különféle ravaszságokkal, üzenetekkel kicsalogatták az udvarra, azután előugrottak a rejtekhelyekből és

jól elnadrágolták őket a tüskés ágakkal.

Gyakori volt persze az olyan eset is, hogy a túlerőben levő legények nyomban elégtételt vettek a sibálásért, megfogták a lányokat, oda cipelték őket a kúthoz és a húsvét hétfői locsolás szertartást megismételték rajtuk. A játékos hangulatot a szokásos megvendégelés, egy kis bor, kisüsti, édespálinka és édes sütemény egészítette ki.

Kapcsolódó: Tojásfestés hagyományos módszerekkel

Egy másik leányszokás főként a Sárközben élt. Ez abból állott, hogy a legjobb barátnők húsvét keddjén frissen sült kulcsos kaláccsal, egy üveg borral megrakott tálat 2-2 különösen szép hímestojással vittek egymáshoz. A tojásokat kicserélték, jobbról-balról összecsókolóztak és ezen úgynevezett mátkatálcserétől fogva kizárólag úgy szólították egymást, hogy a keresztnév mellé a mátka szót illesztet ték. A mátka szó elhagyása súlyos sértést jelentett. Ez a barátság végig kísérte őket egész életükön.

A mátkával jártak bálba, fonóba, ő volt a leánytitkok őrzője, a tanácsadó a legtitkosabb leányügyekben. Lakodalomban ő volt az első koszorúslány és ha az első gyermek megszületett, őt illette a keresztanyaság. Gyermekágyban, betegségben is a mátka volt az ápoló.

Ha ezeknek a szokásoknak a tartalmát, a lényegét vizsgáljuk, azt látjuk, hogy ezeket a húsvét vallási ünnepével, sőt: a kereszténység előtti tavaszi ünnepekkel is csak az időpont köti össze. Tartalmuk a kedves, fiatalos évődésen, játékon kívül a barátságnak és a szeretetnek a legszebb érzéseit tükrözi. Ezért is jó, hogyha ezeket emlékezetünkben tartjuk.

Szöveg: dr. Pintér Imre, 1963.

Kapsolódó: Húsvéti szokások a világ körül

Kiemelt kép: Húsvéti locsolkodás az erdélyi Körösfőn 1944-ben – Fortepan / Horváth József