Edith Eva Eger gondolatai – Amit az élet megtanít

Arról, hogy a múltat nem lehet egyszerűen elengedni

„Nem felejtem a koncentrációs tábort, nem győzöm le magamban, hanem megértem és elfogadom, hogy ez olyan seb, ami örökre ott marad. Felfedezem magamban a mindenkiben ott lakó Hitlert, és a jóságot is, mert úgy hiszem, Isten mindenkinek adott választási lehetőséget, hogy áldozat ­legyen-e, vagy túlélő. Csak rajtunk múlik.”

„Elengedni nem lehet, csak látni, szembenézni vele, elmagyarázni a testednek, hogy minden rendben lesz, azután pedig kitapasztalni, hogyan hat mindez rád és a testedre.”

Arról, meg lehet-e békélni azzal, amit már nem változtathatunk meg

Edith Eva Eger

„A magam módján igen, de azt a pillanatot sosem felejtem el, itt van velem mindennap. Ma már tudom úgy látni, hogy azt tettem, ami abban a pillanatban a legjobbnak tűnt, és így sikerült megtalálnom a békémet.” (Arra a pillanatra utalt, amikor ­Auschwitzban Mengele megkérdezte tőle, hogy a mellette álló nő az édesany­ja-e. Eger igent mondott, édesanyját ezután különválasztották tőle, és később meg­gyilkolták – a szerk.)

„A megbocsátás olyan ajándék, amivel magamnak kedveskedem. Hogy nem cipelem tovább a nácikat. Hogy nem a múltban élek.”

Ez is érdekelhet: „Ma már kérlelhetetlenül önmagam vagyok” – Beszélgetés Edith Eva Egerrel

Arról, mit jelent emlékezni azokra, akik már nincsenek velünk

„Mi, emberek halhatatlan lélekkel születünk, ezt mondta nekem a nővérem, amikor Auschwitz­ban az SS-tiszt felmutatott a kémény füstjére, hogy ott égtek el a szü­leim.­ Magda ekkor megölelt, és azt mondta, ne féljek, a lelkük nem halt meg, mert az halhatatlan. És ezért beszélgetek most én is önnel, hogy életben tartsam az emléküket, hogy nem haltak meg hiába. Mert bármilyen körülmények között is vagyunk, mindig dönthetünk a jó mellett. Erről szól az életem.”

Arról, hogy mit tudhatunk a halálról

„Bárcsak tudnám [hogy valamilyen formában tovább élünk-e]! Azt viszont tudom, hogy ebben az életemben igyekszem mindent megtenni, hogy célt adjak azoknak, akik meghallgatnak.”

„Az én Istenem egy szeretetteli Isten. És amikor meghalok, hálát fogok adni neki, hogy olyan életem volt, amiben adhattam, és boldog lehettem. Hálás leszek, hogy sokáig élhettem, hogy mindent megtegyek, amit csak tudok azért, hogy magának, a maga gyerekeinek, a gyerekei gyerekeinek, és így tovább, ne kelljen soha megtapasztalniuk, amit nekem.”

Arról, mi tart életben bennünket

„Ha szenvedéllyel végezzük a feladatunkat, legyen az az írás, előadás, vezetés vagy építés, mindig van miért felkelni, és megtenni, amit tudunk. Számomra nagyon fontos, hogy a tapasztalataim eljussanak másokhoz, akár a könyvem, akár a videóim segítségével.”

„A cél fontossága. Az, hogy megtaláljuk életünk célját, és a bölcsességünket átadjuk azoknak, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.”

Arról, hogy a remény nem magától marad velünk

„A remény azt jelenti, hogy ­reálisan nézzük a helyzetünket, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy jobbra fordítsuk. Az ember választhat, hogy feladja vagy kitart, és meglehet, hogy nem látunk már elég példát olyanokra, akik kitartanak.”

„Tenni kell érte. A reményt a motiváció szüli. Amikor már nem kelünk fel, hogy tovább dolgozzunk és küzdjünk, elveszítjük a reményt. Auschwitzban láttam, hogy ha az ember feladja a harcot, elindul a vég felé.”

„A munkának szenteltem az életem. Minden egyes napot a legfőbb célom szolgálatában töltöttem.”

Arról, hogy a szeretet nem csak érzés

„A szeretet nem az, amit érzünk, hanem amit teszünk. A gyerekeid számára te vagy a szerepmodell. Ahogyan te szereted a férjed vagy a feleséged, úgy fognak szeretni ők is.”