A tűfóbia több mint félelem – Mit tehetünk ellene?

Fontos különbséget tennünk a „nem szeretem a vérvételt, de azért elmegyek” típusú izgalom és a fóbiás szint között, amely szinte ellehetetleníti az érintettek orvosi ellátását. A tűfóbia irracionális, dermesztő erejű félelem a tűtől és a szúrástól, amelyhez komoly testi (fiziológiai) reakciók társulnak.

– Nemzetközi vizsgálatok szerint a lakosság mintegy huszonöt százalékát érinti a tűtől való intenzív félelem, ezen belül a diagnosztizált tűfóbia a felnőttek mintegy kettő-négy százalékánál kimutatható – kezdi dr. Major János, a Be­thesda Gyermekkórház orvos­igazgatója és Fájdalomkezelő Centrumának vezetője.

– A tű­fóbia legjellemzőbb tünete a bénító, kontrollvesztett félelem. Erős stressz­reakciók kapcsolódhatnak hozzá, mint szapora szívverés, légzési nehéz­ség, remegés, pánikroham, hányinger, ájulás, és ezek nemcsak a szúrás pillanatában, hanem már jóval előtte is jelentkezhetnek. Gyerekeknél csillapíthatatlan sírással, dühkitöréssel, agresszív megnyilvánulásokkal jár, hiszen mindenáron próbálják elkerülni a helyzetet.

Hogyan alakulhat ki tűfóbia?

A tűfóbia kialakulásának gyökere jellemzően a gyermekkorból ered. A kicsik általában egy félelmetesnek megélt orvosi helyzetet (például ha egy vizsgálat miatt erőszakosan lefogják őket, nem kapnak megnyugtatást, nincs jelen a szülő) kapcsolnak össze a tűvel, a vérvételi, oltási szituációval, és ez rögzül a fejükben.

Ez is érdekelhet: Félni a gomboktól vagy a szőrtől – Ritka fóbiák, amelyek valóban léteznek

– A hat–tizenkét éves gyerekeknél nagyon magas arányú a tűtől való intenzív félelem (még nem feltétlenül a fóbia): akár hatvan-hatvanöt százalékukat is érintheti – hangsúlyozza ­Károlyi Lilla, a Bethesda Gyermekkórház vezető pszichológusa, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta. – Kisebb óvodás korig a problémát okozhatja az is, hogy még nem értik a különbséget a „szándékos bántásból fakadó” és a „gyógyító szándékú” fájdalom között.

Ráadásul minél kisebb a gyermek, annál inkább a szülő érzelmi állapota határozza meg az övét. Ha ott a szülő a vizsgálatnál, de ő is feszült, ijedt, a gyerek ezt az arckifejezéséből, a testtartásából, a hangjából „leolvassa”, ami tovább emeli az ő stressz-szintjét. A legkorábbi találkozás a tűvel tipikusan az oltásokhoz kötődik, akár újszülöttkortól. Ilyenkor már az is számít, hogyan tartja a szülő a csecsemőt, mennyire stabil és biztonságot sugárzó az érintése, a jelenléte.

Miért veszélyes, ha győz a félelem?

A tűfóbia egyik legfontosabb következménye az elkerülő viselkedés, tehát az érintettek menekülnek az orvosi helyzetek elől. Komoly egészségügyi kockázatot jelenthet, ha nem vesznek részt a rutin vérvételeken, a szűrővizsgálatokon, nem adatják be a preventív védőoltásokat. Különösen veszélyes lehet azoknál a gyerekeknél és felnőtteknél, akik rendszeres tűhasználatot igénylő kezelésre szorulnak, például­ inzulinfüggő cukorbetegség vagy ­dialízis miatt.

– Az eredetileg a tűre irányuló félelem átterjedhet egyéb egészségügyi helyzetekre is – folytatja Károlyi Lilla. – Ilyenkor az érintett már szinte semmilyen betegséggel nem mer orvoshoz fordulni, sőt, ez a szorongás a mindennapi élet egyéb aspektusait is befolyásolhatja. Előfordulhat, hogy valaki emiatt nem választ egészségügyi foglalkozást, noha érzi a szakma hívását.

Külföldi munkalehetőségeket vagy a világ felfedezésével járó kalandokat utasíthat el az utazáshoz szükséges oltások miatt. Nőknél akár a gyerekvállalást is korlátozhatja, ha félnek a terhesség alatt szükséges vérvételektől és beavatkozásoktól.

Ez is érdekelhet: 4 dolog, amitől fals képet adhat a vérvétel

– Érdekesség, hogy a fájdalomrendszerünk nem szokik hozzá a fájdalomhoz, hanem éppen ellenkezőleg: minél többet találkozunk a fájdalommal, annál érzékenyebbé válhatunk rá – magyarázza dr. Major János. – Tehát ha egy gyereket ismételten erős, kezeletlen fájdalomélmények érnek, a fájdalomérzékelő rendszere egyre kisebb ingerekre is erősebb választ ad.

Emiatt kulcsfontosságú, hogy már az egyszerű beavatkozások (vérvétel, oltás, kisebb eljárások) során is tudatosan csökkentsük a fájdalmat, a szorongást, a stressz fiziológiai jeleit. Ennek érdekében több mint tíz éve működik a Bethesda Gyermekkórház Fájdalomkezelő Centruma, ahol gyógyszeres és nem gyógyszeres eszközökkel dolgozunk annak érdekében, hogy hosszú távon a fóbiás reakciók és a krónikus fájdalom kockázatát mérsékeljük.

A figyelemelterelés trükkjei

A nem gyógyszeres fájdalomcsillapítás első pillére a kommunikáció és a biztonságérzet megteremtése. Fontos, ha orvoshoz megyünk, szülőként a gyerekünket az életkorának megfelelően felkészítsük arra, mi fog vele történni. Egészen piciknek is magyarázzuk el a helyzetet, a nagyobbaknál képek, mesekönyvek is segíthetik a felkészülést.

Lényeges, hogy az egészségügyi személyzet szintén időt szánjon a rövid, de megnyugtató tájékoztatásra minden korosztály esetében, és lehetőséget adjon a szülőnek arra, hogy ölben tarthassa, megérinthesse a gyerekét a beavatkozás közben. A testkontaktus önmagában is csökkenti a szorongást, és ezzel a fájdalomérzést is. Csecsemőknél és újszülötteknél a szoptatás különösen hatékony, hiszen az anyatej rövid időre intenzív fájdalomcsillapító hatással bír.

(Forrás: Getty Images)

– Ha egy beavatkozás során „vészhelyzeti” üzemmódba kapcsol a testünk – mondja pszichológus szakértőnk –, amelyhez szapora szívverés, magasabb vérnyomás és izomfeszülés társul, fájdalmasabbnak élünk meg egy vizsgálatot. Ha viszont ellazulunk, biztonságban érezzük magunkat, jóval kevésbé intenzíven hat ránk. A fájdalomcsillapítás egyik legjobb módszere a figyelemelterelés.

A Bethesda Gyermekkórházban épp ezért összeállítottunk egy „varázsdobozt”, amit minden osztályon elérhetővé tettünk.

A benne lévő színes, mozgó vizuális eszközöket, forgó buborékfújókat, különleges folyadékkal töltött hengereket a kollégák bármikor elővehetik, és a gyerekek kezébe adhatják, amíg a vizsgálatot végzik.

A buborékfújó azért is remek, mert segít a légzés szabályozásában, ami már önmagában nyugtató hatású, és csökkenti a szervezet stresszreakcióját – a relaxációs technikák egy része is ezen alapul. Egy másik tudatosan alkalmazott technika a gerincvelői kapukontroll kihasználása.

Ennek lényege, hogy ha a fájdalomingerrel párhuzamosan egy más típusú (nem fájdalmas, tapintási) inger halad át a gerincvelői pályákon, az részben „el tudja torlaszolni” a fájdalomkapukat. Ez a gyakorlatban jóval egyszerűbb, mint ahogy hangzik.

Például ha rátesznek a gyerekek kezére egy rezgő, méhecskének kinéző segédeszközt vagy egy hideg hűtőzselét, akkor mindkét érzés el tudja vonni a figyelmét, azaz „beelőzi” a szúrás ingerét. A hipnózis ugyancsak remekül működik – például dr. Majoréknál is járt olyan kis beteg, akinek rendszeres, heti szintű biológiai terápiás folyamathoz kellett a tűfóbiáját oldani, és ebben a hipnózis segített.

Virtuális világ, kevesebb fájdalom

Körülbelül hatéves kortól a Bethesda Gyermekkórházban VR (virtuális valóság)-szemüveget is alkalmaznak a fájdalomcsillapítás részeként. Ez a One Alapítvány felvetése nyomán született, közösen kidolgozott komplex, nem gyógyszeres program már országos szintre emelkedett, és a Debreceni Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikáján, valamint a szombathelyi Markusovszky Egyetemi Oktatókórházban is elérhetővé vált.

Itt is a figyelemelterelés a fő cél: miután a gyerekek egy vizuálisan gazdag, játékos világba kerülnek át a szemüveg felvételével, a fájdalomkapuk zárulnak, és akció­ba léphet az orvos vagy az ápoló. A kórházak a Stanford Egyetemmel együttműködve, az ott fejlesztett ­Invincikids szoftvercsomagot használják, amely kifejezetten az egészségügyi ellátás során alkalmazható, agressziómentes, gyerekeknek szánt VR-játékokat és élményprogramokat tartalmaz.

– A játékokat úgy találták ki, hogy bizonyos beavatkozásoknál fejmozgással irányíthatók, miközben a gyerek karját a szülő vagy a személyzet stabilan tartja – mutatja be dr. Major János. – Ahol viszont a fejmozgás kifejezetten nem kívánatos (például fül-orr-gégészeti vizsgálat), a program csak akkor fut, ha a gyerek mozdulatlanul, egy meghatározott pozícióban tartja a fejét, így maga a játék motiválja a nyugodt testtartásra, az együttműködő magatartásra.         

Mit tehet, aki tűfóbiás?

A felnőttek számára fontos üzenet, miszerint érdemes pszichológushoz fordulni annak, aki a tűtől való félelem miatt halogatja a vizsgálatokat, elkerüli a vérvételeket, az oltásokat, és már az orvosi rendelő gondolatára is erős szorongást él át.

– Rövidebb terápiás folyamatban megtanulható, hogyan nyugtassák meg magukat az érintettek, miként alkalmazzák a kritikus pillanatokban a légzésgyakorlatokat és a relaxációs technikákat – erősíti meg Károlyi Lilla. – Hosszabb, feltáró jellegű pszichoterápiában pedig azonosíthatók, feldolgozhatók azok a korai, gyakran traumatizáló élmények, amelyekből a tűfóbia táplálkozik.

Ez is érdekelhet: 9 módszer, amivel elkerülhető, hogy átadjuk a félelmeinket a gyerekeinknek

Kiemelt kép: Adobe Stock
A cikk eredetileg a Nők Lapja Pszichológia különszámban jelent meg.