Nincs is jobb, mint az októberi napsütésben beszélgetni. Hogy esik ez az ősz neked?
Az egész életemet le tudnám élni ebben az időjárásban. Szeretem ezt az évszakot, mindig is nagyon szerettem. De ha azt kérdezed, évad elején hogy vagyok, akkor azt válaszolom, hogy már most, az elején olyan fáradt vagyok, mintha a végén lennénk. Az új bemutatónk, a 4-6 nagy munka volt, hosszan próbáltuk, sokat kivett belőlem. Közben pedig már bele is csöppentem egy új próbafolyamatba, ami a Bohémélet lesz Valló Péterrel.
Amikor azt mondod, nagy munka volt, azt hogyan kell elképzelni?
Attilával (ifj. Vidnyánszky – a szerk.) mindig speciálisan dolgozunk. Vannak klasszikus próbafolyamatok, rendes jelenetsorrenddel, beosztással, amit előre megkapunk. Ehhez képest Attila másképp működik, inspirációk alapján halad. A próbákon mindig mindenki ott van, minden ad hoc, minden ott születik meg. Nagyon sokat kell kísérletezni, rengeteg utat bejárni, mire kialakul, hogy mit is akarunk.
Ébernek, nyitottnak és rugalmasnak kell lenni, mert mindig változik minden. Általában nem erre vagyunk kondicionálva. A hagyományos próbafolyamatokban határozott instrukciók alapján dolgozunk. Itt viszont az a legfontosabb, hogy színészként legyen nyitva minden érzékünk, hogy elég inspirálók lehessünk mi magunk is.
Kovács Patrícia a színházban: minden előadás más kaland
Játszani is más egy ilyen előadást?
Igen, én a @LL3t4rgIÁban dolgoztam először vele rendezőként, és ott is sok változás történt az első tíz-tizenöt előadásban. A nézők reakciói alapján is történnek utólag próbák, változtatások. Ezeknél a daraboknál nagyon fontos a visszajelzés, ahhoz képest alakítjuk őket. A 4-6 esetében is minden előadás más, hiszen nekem kommunikálnom kell a nézőkkel, folyamatos tapasztalatgyűjtésben vagyok. Izgalmas kaland ez.
„Negyven után érkeztem meg saját magamba”
Megtörtént már az életedben, hogy valamire azt mondtad: ehhez én már öreg vagyok?
Nem! Volt már olyan, amire azt mondtam, ezt nem akarom csinálni, de nem azért, mert öreg vagyok, hanem mert nem tudtam vele azonosulni.
Már könnyebben mondasz nemet ilyen esetekben?
Igen, sokkal. Érdekes ez a negyven feletti kor. Szerintem olyankor érkezik meg egy színésznő a saját testébe, addigra tudja, mennyit ér, meddig ér, mit jelentenek a gesztusai. Addigra már jó esetben van gyereke is, és a prioritások is megváltoznak. Már nem arról van szó, hogy bizonyítani kell, már nem leng a kalapunk a fogason, hanem megérkezünk a saját személyiségünkbe, és ezért felszabadultabban lehet játszani. De fontos hozzátennem, hogy nagyon szerencsés helyzetben vagyok, hogy gondolkodnak bennem, hogy van munkám.
Kovács Patrícia a Nők Lapja címlapfotózásán (Forrás: Zsólyomi Norbert)
Micsoda új szemlélet! Ritkán hallani ilyen lelkesen beszélni egy színésznőt a negyvenes éveiről!
Más világ van. Az biztos, hogy a drámaírók többnyire férfiak, és férfiaknak is írnak szerepet. Csehovnál például nyolc jó férfiszerepre két-három jó női szerep jut egy darabban. Ilyen értelemben szűkmarkúan bántak velünk a régi nagy drámaírók. Azok a szerepek viszont sokkal bonyolultabbak és izgalmasabbak, mint amiket az ember eljátszik huszonöt-harmincöt éves koráig.
Kapcsolódó: Korábbi címlapinterjúnkban a megfelelési kényszerről és a negyven feletti szabadságról is mesélt
Vaskosabbak, sokkal többet tudnak az életről, mint ahogy én is sokkal többet tudok most már az életről. Én negyven után érkeztem meg saját magamba nőként és színésznőként is. Addig állandóan az a kérdés gyötört, hogy tetszem-e, megfelelek-e. Mit várnak vajon tőlem. Más akartam lenni, mint amilyen vagyok.
A Vígszínház segít, hogy az lehess, aki vagy?
Boldogság, hogy A dzsungel könyve Bagirájától Molnár Ferenc darabja, Az üvegcipő Adélján át a 4-6 Zsuzsájáig elképesztően sokféle és sokszínű karakterekkel bíznak meg. Amikor gondolkodnak az emberben, az biztonságot ad, hogy szabadon alkothasson. Izgalmas, hogy az egyik nap egy vonzó és szerethető személyiség bőrébe bújhatok, másnap pedig valami torz, szélsőséges karaktert játszom.
Az is izgalmas, hogy sokféle rendezővel dolgozhatok: Valló Pétertől Mohácsi Jánoson, Bodó Viktoron, Máté Gáboron át az ifjabb Vidnyánszkyig. Más helyről jövő emberek, más ízléssel, más színházi stílussal fordulnak hozzánk, szóval a kreativitásom állandóan ébren van tartva.
Kedvesebb vagy magaddal, mint a pályád elején?
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!