A Pincejáratot még a nyáron fedeztem fel, de mostanra sikerült részt is vennem rajta. Ezeken az alkalmakon nemcsak Budafok számos pincészete nyílik meg a vendégek számára, de a városrész izgalmas föld alatti részeibe is betekintést nyerhetünk. A Pincejáratnak tizennyolc állomása van. A szervezők szerint egy alkalommal legfeljebb három járható be kényelmesen. Mi azért ellátogattunk hat állomásra, hogy jobban megismerhessük a föld alatti Budafokot.
Menedék a város alatt: így indult a pincejárat
Délután kettőkor a Komáromi út egyik telke előtt parkolunk le. Kívülről nem sok mindent rejt a nagy terület, de a kissé romos villa alatt óvóhely rejtőzik, meglepően gazdagon berendezve. Csecserits Artúr, az Erődítés Történeti Egyesület elnöke kalauzol bennünket a sétán.
A légópince története a háborúk előtt kezdődött. Az 1880-as években itt építkezők helyben termelték ki a mészkövet a villához és a gazdasági épületekhez. A kőfejtéssel pince is keletkezett, amelynek a gyümölcstermesztő gazdaságban jó hasznát vették. A második világháború idején a környékbeliek húzódtak ide a légiriadók elől.
A kisajátítás után, az ötvenes években alakították át a pincét légoltalmi célokra. A bejárat elé szilánkfogó fal, a villa tetejére figyelőhely és sziréna került, a szellőzőket vészkijáratként is használhatóvá tették. A ma látható kialakítás az 1973 körüli korszerűsítés eredménye. Ekkor szellőzőgépházat építettek, és átszervezték a levegő útját. A berendezés hátborzongató: egy ötvenéves időkapszula a maga katonai berendezési tárgyaival, az óvóhelyek kellékeivel, propagandaplakátokkal.
A pincében Csecserits Artúr a gázzsilip működését magyarázza. A friss levegő a gépházon keresztül érkezett, a használtat túlnyomást kibocsátó szelepek vezették kifelé. Korszaktól függően 240–270 embernek szántak itt helyet, a légiriadó idejére. Oldalvást megtekintjük a vizesblokkot – ami csak részben vizes, ugyanis az illemhelyek tőzegszórós elven működtek. A fennmaradt iratok szerint a légópincében utoljára 2005-ben végeztek némi karbantartást.
A kiállított tárgyak a háború utáni újrakezdésről is mesélnek. Gázálarctartó hengerből olajoskanna, amerikai bombázó saválló acélból készült oxigéntartályából bor és pálinka tárolója lett. Egy pilótaegyenruhát női ruhadarabbá szabtak át, német katonasisakból pedig latrina-merítőeszköz készült. A túra egyórás, de a lelkes vezetők és a még lelkesebb látogatók hosszabban is elidőznek a légópincében.
Világhírű pezsgő a mészkő alatt
Budafokon egy pezsgősdugó belsejébe is besétálhatunk. Nem lehet kihagyni a Törley Gyűjtemény és Látogatóközpontot: pezsgőügyben a Törley-család tette fel Budafokot a világtérképre. Az informatív kiállítás dugót, palackot és poharat formázó tereken vezet végig.
Törley József Reimsben tanulta ki a pezsgőkészítést, és első saját gyárát is ott alapította. Magyarországi vállalkozását 1882. augusztus 1-jén jegyezték be Törley József és Társa néven. A helyválasztásban az etyeki szőlők és a budafoki pincék kedvező adottságai egyaránt szerepet játszottak.
A mészkőbe vájt járatok hűvöse megfelelő környezetet kínált a pezsgők érleléséhez. A századfordulóra üzeme az ország legkorszerűbb pezsgőgyárává fejlődött, a millenniumi kiállítás idején már császári és királyi udvari szállító volt. Pezsgője Párizsba, Amerikába és Ausztráliába is eljutott. A háborúk és a gazdasági válság megtörték a lendületet; az 1950-es államosítás után a gyártás 1951-ben indult újra.
Ez is érdekelhet: A Föld lakosságának háromnegyede koccinthatna Törley-vel
Miután kisétálunk a látogatóközpontból, az udvaron megcsodálhatjuk a ma is élő leszármazott, R. Törley Márta szobrászművész művét. A meztelen Bacchust – a rómaiak szőlő- és boristenét – és két hölgyet ábrázol. Ha az életigenlést valaha is bronzba öntötték, hát ez a mű lehet a toplista első helyén. A séta végén leereszkedünk a tizenkét kilométeres pincerendszerbe.
A lelkes idegenvezető felhívja a figyelmünket, hogy ne mászkáljunk el, mert könnyen eltévedhetünk a labirintusban. Jó, hogy hoztunk pulóvert: a dongaboltozatok alatt példás rend van, ugyanakkor 12-14 Celsius-fok. És pezsgősüvegek végtelen sora, ameddig a szem ellát. A pinceséta másfél órás, és nem mehetünk úgy el, hogy ne kóstoljunk. Nyerspezsgőt, száraz muskotályt és édeset is kipróbálhatunk.
Kecske és kémény
„Hová kell menni, ha kecskét akarsz látni kéményhez kötözve? Budafokra” – tartotta a régi mondás. A Veréb utca 4. szám alatt nem házat találunk, hanem egy gödröt. A gödör maga a mélyudvar, sziklaoldalában pedig ott a Barlanglakás múzeum. Budafok múltját kétféle munka formálta: a szőlőművelés és a kőfejtés.
Ami a felszínen megtermett, annak a föld alatt találtak helyet; amit pedig a mélyből kibányásztak, abból házak épültek. Az egykori Promontor – a név hegyfokot, magaslatot jelent – történetében ezért a borospincék, a kőbányák és a barlanglakások ugyanannak a világnak különböző arcai.
Appel Péter tárlatvezető visz körbe bennünket a barlanglakásban, és arról mesél: a szobákban azt érdemes megértenünk, miért kényszerültek családok a föld alá, és hogyan teremtettek otthont ott, ahol más csak egy kibányászott, tátongó üreget látott volna. A szőlőket pusztító filoxéravész után az elszegényedett helybeliek számára a kőbányászat kínált megélhetést.
Néhány férfi összefogott, lejáratot, mélyített udvart, és abból nyíló üregeket alakított ki. A kitermelt követ megfaragták, lovas kocsival levitték a Dunához, majd hajón szállították tovább. A bevételből a családot kellett eltartani.
A kibányászott helyiségekbe aztán beköltöztek – így legalább lakbért nem kellett fizetniük. Egy-egy udvar körül akár nyolc-tíz ember is élhetett: többgyermekes családok. A 19. század végén mintegy másfél ezren laktak ilyen körülmények között. A kis udvar, az előkert és a berendezett szobák segítettek otthonossá tenni a lakást, a sziklafalak nyáron is hűvösek maradtak.
A nyitott udvarból világosság jutott a helyiségekbe: nem mindenütt uralkodott olyan sötétség, amilyet a barlang szó hallatán elképzelünk. Bár megkapó az egymásból nyíló szobák romantikus hangulata, azért kényelmesnek nem mondhatnánk a helyet: villany helyett gyertya és petróleumlámpa világított, vízért a közkútra jártak. Az udvaron árnyékszék állt, odabent éjjeliedényt használtak. A vastag sziklát pedig még a szellőzés érdekében is át kellett törni.
A bemutatott bútorok és használati tárgyak java az utolsó lakóhoz tartozott. Özvegy Tóth Győzőné még az 1960-as években is itt lakott, de ebben az időben már látogatókat is fogadott, hogy megtekinthessék a muzeális barlanglakást.
Kultikum: robotok a sörgyárban
A Sörház utcának egészen különös a hangulata: korábban ez egy szűk völgy lehetett, de a Duna felé eső régióit terméskövekkel rakták ki, és szinte minden oldalából pincék nyílnak. Az utca elején állott Magyarország első, hatalmas sörgyára. Mára már csak az épületek maradtak meg, amelyeknek aztán mind különböző funkciója lett.
Az egyik helyen például ipari reflektorokból kiépített robotfiú és robotlány álldogál, világító szemekkel, szerelmetesen. A Kultikum Rendezőházban járunk, amelynek Németh „Konkrét” Gábor a megálmodója. A nyolc éve működő hely alapítója Békés megyéből került Budapestre, majd beleszeretett a monumentális épületbe. Azóta további három épületet vásárolt meg a hajdani gyár területén, így a kulturális elképzeléseknek egyre több tér jut.
A Kultikum alsó, utcafrontra nyíló része a legérdekesebb. Ipari hangár ez, kőből és fémből, amelynek belterét hangulatos színes fények világítják meg. Itt láthatók Németh Gábor installációi: a már említett robotok, vagy éppen az Armatorium: az ipari neonfény-lámpatestekből készített installációja.
Játszogatunk kicsit a pingponglabdákkal működő flipperrel, de a legérdekesebbek az alapító fényinstallációi, amelyek a végtelennel játszanak. A tükröződésekkel megsokszorozott fényutak több oldalról is megfigyelhetők, ráadásul mozgásban vannak.
A motorizált szerkezetek folyton változó látványt teremtenek. Vendégek is kiállítanak a tágas térben. Ha mostanában látogatunk el ide, megtekinthetjük Silye Juli szobrászművész végtelenül szellemes és kedves „neokegytárgyait”: például a Jézus kéri a telefonodat, mert az nem tesz jót neked címűt.
Szüreti mulatságok
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!