Egy éve vetted át a díjat. Számodra hogyan telt ez az év?
A könyv megjelenését követő év sűrű volt, író-olvasó találkozókra mentem, posztoltam a könyvemről, saját kis reklámfilmet készítettem. Alapvetően visszahúzódó, gátlásos természet vagyok, így ez az időszak megterhelt. A mentális állapotom ingadozó, és miután lement ez az év, egy lefelé tartó szakasz kezdődött az életemben. Úgy éreztem, elégettem azokat az energiákat, amelyek a rendelkezésemre álltak.
Ezenkívül fokozatosan azt is beláttam, hogy nem vagyok az az alkat, aki konzisztensen benne tud maradni az irodalmi életben. Úgyhogy jött egy nehezebb időszak, ami idén kora tavasszal csúcsosodott ki, és most újra a töltekezés, felépülés fázisában vagyok. Ebben a második fél évben mindamellett kitaláltam, hogy mi legyen a következő regény. Már volt egy öt fejezetből álló regénykezdeményem, de ekkor döntöttem el, hogy nem ezt fogom folytatni, újba kezdek. És persze novellákat is írtam ebben az időszakban.
A könyvedben nemcsak megmutatod a regényhőseid állapotát, hanem mögé is nézel, meg is magyarázod. Fontos volt számodra, hogy ne bízd az olvasó fantáziájára, ki miért olyan, amilyen?
Igen, a regény célja az volt, hogy egyfajta keresztmetszetet adjon a főszereplőkről, átvilágítsa őket. Balázs kívülről sikeres, nyomulós, a társadalomban jól működő, férfias valaki, Olga pedig alapvetően tehetséges, szép nő, visszahúzódó, kicsit talán furcsa is. Azt szerettem volna, hogy belelássunk olyan emberek lelkébe, akik alapvetően nagyon különböznek egymástól, a mélyben viszont nagyon is hasonló problémáik, szenvedéseik, törekvéseik tudnak lenni. Az életemben és az írásomban is fontos cél lehatolni a zsigerekig.
Sokszor meséled, hogy gyerekkorodtól írsz naplót. Ez egy terápiás folyamat is számodra?
Nem az abban az értelemben, ahogyan egy csoport- vagy egyéni terápia. De az biztos, hogy nekem folyamatosan az az élményem, hogy csökkenti a szenvedést. Erre egzakt magyarázatot nem tudok adni. Ha az ember benne van egy érzelmi zűrzavarban, és megpróbál ebben vezérfonalat találni, és felépíteni egy koherens szöveget, a zűrzavarból hirtelen rendezett dolog, produktum lesz, ez adhat egyfajta megnyugvást.
Kapcsolódó: Kik kapták az irodalmi Nobel-díjat az elmúlt 10 évben? Itt a gyorstalpaló
Úgy gondolom, hogy életem bizonyos szakaszaiban a gyógyszereken túl az írás miatt éltem túl, ennyiben terápiás. Hogy miért írok naplón túl is, az nehezen megfogalmazható. Amikor novelláról, regényről van szó, akkor alapvetően nem rólam szól a szöveg, vagy csak annyiban, amennyiben a regény céljához szükségesek a saját megéléseim. Inkább az a fontos, hogy más emberekbe is belelássanak az olvasóim, és hogy bemutassak egy világot.
Volt nagyon meghökkentő reakció, amit a regényedre kaptál?
Úgy éreztem, és ez be is igazolódott, hogy megosztó lesz. Sűrű a nyelvezete, sűrű lélektanilag, mert bár a történet csak pár hónapot ölel fel, mélyen belekerülünk a két főszereplő lelkivilágába. Íráskor én is eggyé váltam ezekkel a szereplőkkel, ez adott nekem reményt, hogy tetszeni fog az olvasóknak.
Sok olyan témát felvet, amellyel az emberek azonosulni tudnak: életközepi és életkezdési válság, életcélok, vagy hogy mit kezdjek a családommal, mitől leszek boldog, hogyan szabadulhatok meg a szenvedéstől.
Gondoltam, hogy ezek miatt lesznek pozitív visszajelzések. De pont azért, mert ennyire sűrű, ennyire mélyen vájkál a szenvedésben, tudtam, hogy lesznek olyanok, akiket elriaszt. Az egyik kedvenc moly.hu-s értékelésem az, hogy „jó ez a könyv, csak teljesen lehozott az életről”.
Ebben az egy sorban mindkétfajta olvasói élmény benne van.
Említetted azt a bizonyos öt fejezetet, amiből végül nem születik meg a második regényed. Miért tetted félre, és kezdtél újba?
Akkor kezdtem el írni, amikor két éve kikerültem a kórházból, nem sokkal a Rohadjon meg… kéziratának elfogadása után, és nagyon jól is haladtam vele. Aztán a boltokba került a regényem, elkezdtem foglalkozni a megismertetésével, és amikor újra elővettem, egyszerűen úgy éreztem, nem vagyok képes folytatni.
Kapcsolódó: Híres férfi szerzők, akik könyveikkel megdobogtatják a női szíveket
A szöveg abból a lelkiállapotból indult ki, amelyben akkor voltam, amikor kijöttem a kórházból. A szenvedés időszakában az ember nagyon hatásosan tud kifejezni dolgokat, de később nem éreztem erőt arra, hogy visszahelyezkedjek ugyanabba az érzelmi, mentális állapotba. A Könyves Magazinnak írok most egy tárcasorozatot, Jobb napok címmel.
Nem kizárt, hogy folytatni fogom valamikor a korábbi kéziratot, mert például ez a tárcasorozat is egy pszichiátriai intézményben játszódik, bizonyos dolgokat átveszek ebből a félbehagyott regényből. Próbálgatom, mit lehet ezzel a témával kezdeni, mert alapvetően a főszereplőm egy pszichiátriai beteg lett volna. De jelenleg más regényt írok.
Elsőkönyves női szerzőként Schillinger Gyöngyvért jutalmazták a Rohadjon meg az összes című első regényéért
Mennyire befolyásolja az írásodat, hogy éppen hogy vagy?
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!