A Napkirálynő tündöklése
Telkes Mária látta a jövőt
Bizony vakarhatta a fejét Telkes Mária jómódú bankigazgató édesapja, amikor kislánya a tizedik születésnapjára, 1910-ben, nem babaházat kért, hanem egy kémiai labort. Telkes Aladár teljesítette lánya kívánságát, amivel nagy jót tett az egész emberiségnek.
Mária a Budapesti Tudományegyetemen (a mai ELTE-n) végzett fizika–kémia szakon, majd 1924-ben doktori címet is szerzett. Nagybátyja, Ludwig Ernő clevelandi magyar konzul volt, akihez Mária 1924-ben kiutazott látogatóba. A huszonnégy éves lányt lenyűgözte a korlátlan lehetőségek hazája és az amerikai kutatóintézetek felszereltsége.
Telkes Mária
A második világháború kitörése előtt Mária a világ egyik legrangosabb egyeteme, a bostoni MIT kutatója lett. Itt alkotta meg az amerikai hadsereg felkérésére egyik legfontosabb találmányát: egy felfújható, hordozható, napenergiával működő vízsótalanító berendezést. Ez napfény hatására a sós vízből ivóvizet párolt le – naponta egy litert, amivel életek ezreit mentette meg. Az amerikai sajtó ekkor aggatta rá a „Napkirálynő” becenevet.
Ez is érdekelhet: 10 remek találmány, amit nőknek köszönhet a világ
Szilárd meggyőződése volt, hogy a napenergiáé a jövő. Már a negyvenes években megálmodott egy olyan épületet, amelynek a fűtését a nap biztosítja. Egész életében küzdött azért, hogy a tiszta energia a világ minden táján, a legszegényebbek számára is elérhető legyen. Az ötvenes évek elején a fejlődő országok szegény asszonyainak kifejlesztett egy egyszerű és olcsó napkemencét: nem kellett többé kilométereket gyalogolniuk tűzifáért, és nem lélegezték be a nyitott tűzhelyek mérgező füstjét sem.
Pályafutása során több mint húsz szabadalmat jegyzett. Bár aktív életét Amerikában élte, a végére már csak egyetlen vágya maradt: hazatérni. 1995-ben visszaköltözött szülővárosába, Budapestre, és néhány hónappal később itt halt meg.
Az első mérnöknő Magyarországon
Pécsi Eszter áttörte a vasbeton plafont
Az 1898-ban Kecskeméten, egy hétgyermekes polgári zsidó családba született Pécsi Eszter kiskamaszként nem lányregényeket olvasott, mint a kortársai, hanem matematika- és fizikaegyenleteket oldott meg. „E leányból mérnök lesz, akárki meglátja”, gondolhatták volna ekkor sokan, ha a mérnöki pálya nyitva állt volna a nők számára – de nem állt.
Az volt ugyanis az általános nézet, hogy egyrészt a nők agya kevésbé alkalmas a térlátásra és magas fokú absztrakt gondolkodásra, másrészt a mérnöki munka túl piszkos és megterhelő egy úrinő számára. Ezért Eszter 1915 és 1918 között a berlini Charlottenburg Technische Hochschule hallgatója lett, ahol, úgy látszik, ezt másként gondolták. Ám amikor 1919-ben itthon is megnyíltak a műszaki felsőoktatás kapui a nők előtt, azonnal hazatért. Ő lett az első nő az országban, aki mérnöki oklevelet szerzett.
Pécsi Eszter
Pályafutását Guth és Gergely mérnökirodájában kezdte, ahol azonnal bedobták a mély vízbe: ő lett a margitszigeti Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda vasbeton szerkezetének statikai tervezője. Ez a munka alapozta meg a hírnevét.
Ez is érdekelhet: Se pénz, se Nobel-díj – Miért fontos a nők jelenléte a tudományban?
Hamarosan nemcsak a hivatását, de élete szerelmét is megtalálta Fischer József építész személyében. Házasságuk igazi szakmai szövetség is volt. A két világháború közötti Budapest legmenőbb, modernista Bauhaus-villáit alkották meg együtt. A harmonikus alkotóéveknek a második világháború vetett véget. Származása miatt Eszter bujkálni kényszerült. A háború után a lebombázott Budapest újjáépítésén dolgozott, életveszélyes, roskadozó bérházak tetőszerkezeteit vizsgálta felül.
A történelem azonban újabb fordulatot tartogatott számára. Az 1956-os forradalom idején férje bekerült Nagy Imre kormányába, így a szabadságharc leverése után rögtön célkeresztbe kerültek. Esztert mondvacsinált indokokkal azonnali hatállyal elbocsátották munkahelyéről.
1957-ben, ötvenkilenc évesen, mindent hátrahagyva gyalog menekült át a zöldhatáron Ausztriába, ahonnan hamarosan az Egyesült Államokba utazott – egyedül, nincstelenül, úgy, hogy még angolul sem tudott. Zsenialitása azonban itt is hamar megnyilvánult: New York legkeresettebb statikusainak egyike lett.
Nagynevű amerikai építészirodáknak dolgozott, majd a szintén magyar származású világhírű építész, Breuer Marcell munkatársa lett. Szakmai csúcspontként 1965-ben – első nőként – megkapta Az év legjobb statikusa címet. Fischer József 1964-ben követte az emigrációba, és 1970-től ápolta a súlyos agyvérzésen áteső feleségét.
Pécsi Eszter 1975-ben hunyt el New Yorkban. Utolsó kívánsága az volt, hogy hamvait hozzák haza Budapestre. A Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.
Túlélte a sugárzást és a történelmet
Róna Erzsébet és a Manhattan-terv
Róna Erzsébetnek szabad bejárása volt édesapja, a neves orvosprofesszor, dr. Róna Sámuel rendelőjébe, ahol a századfordulón a pesti elit a legdiszkrétebb ügyeivel fordult meg. Ebben az intellektuálisan pezsgő közegben a kislány hamar magába szívta a tudományok szeretetét. Apja nem szabott gátat ambícióinak, így egyenes út vezetett számára a kémia világába.
Róna Erzsébet
Tehetségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy maga Marie Curie is ragaszkodott hozzá, hogy együtt dolgozzanak Párizsban. Erzsébet a radioaktív polónium izolálásának világhírű szakértője lett – a Nobel-díjas Hevesy György például a terület legkiválóbb zsenijeként emlegette.
Amikor az egyre fojtogatóbb zsidótörvények és a háború elől 1941-ben az Egyesült Államokba menekült, tudását a szigorúan titkos Manhattan-tervben is felhasználták. Az atombomba beindításához, a láncreakciót kiváltó „szikrához” ugyanis rendkívül tiszta polóniumra volt szükség.
Mivel ennek biztonságos kinyeréséhez a világon ő értett a legjobban, az ő módszerét alkalmazták az első atombomba gyújtószerkezetének megtervezéséhez. Bár a történelemkönyvekből sokszor kimarad, a projekt Nobel-díjas zsenijei – mint Enrico Fermi, Arthur Compton vagy a magyar „marslakók” (Teller Ede, Szilárd Leó, Wigner Jenő) – pontosan tudták, hogy Erzsébet tudása nélkül a projekt kudarcot vallott volna.
Életét folyamatos kényszerű vándorlás jellemezte Budapest, Bécs, Berlin, Párizs és az Egyesült Államok között, család és férj nélkül. Mégis, miközben a korai atomkutatók többsége – mint egykori mentora, Marie Curie is – belehalt a sugárfertőzésbe, Erzsébet szigorú védelmi intézkedéseket követelt meg a labormunkában. Kilencvenegy évet élt.
Hontalanságáról és hivatásáról így írt önéletrajzában: „Életem állandó vándorlás volt egyik országból a másikba… de a laboratórium mindenhol az igazi otthonomat jelentette.” Bár neve itthon kevésbé ismert, a The New York Times az Elfeledett tudósok sorozatában a 20. század egyik legfontosabb, háttérbe szorult női tudósaként emlékezett meg róla.
A tárnák mélyén kutatta a csillagokat
Barnóthy Forró Magda, „a magyar Marie Curie”
Amikor 1904-ben a Pest megyei Zsámbokon megszületett Forró Magda, senki nem gondolta volna, hogy ő lesz a magyar tudománytörténet egyik legnagyobb úttörője. Már egészen fiatalon lenyűgözte a világ matematikai leírhatósága és a természet láthatatlan törvényszerűségei.
Barnóthy Forró Magda
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!