Ez az én 9/11 sztorim, mert – annyi más emberhez hasonlóan – én is emlékszem, hogy hol voltam és mit csináltam akkor, amikor az egész világot felkavaró terrortámadás történt az Egyesült Államok ellen. Úgy mesélem, hogy a második repülőgépnek a Világkereskedelmi Központ déli tornyába való becsapódását élő adásban láttam a CNN-en, de erre már nem mernék megesküdni, lehet, hogy csak hamis emlékezet. A látottak mindenesetre sokkoltak. Mindez huszonöt éve történt, és ebből az alkalomból röviden összefoglaltam, hogyan változott meg az életünk.
Breaking news
Az első becsapódás után az Amerikában működő tévétársaságok – az ABC, CBS, NBC, Fox, BBC és a legtöbb szerkesztőségben folyamatosan bekapcsolt CNN – mind azonnal közvetítőkocsit küldtek a helyszínre, így a második gép érkezését, később pedig a tornyok összeomlását milliók látták valós időben. Igazi „breaking news”.
Aki a médiában dolgozik, tudja, hogy a kész hír – a news – egy termék, amit valaki előállított, azaz kiválasztotta, hogy a valóság mely szeletét tartja fontosnak, sorrendbe rendezte az eseményeket, okokat és következményeket keresett. A valódi breaking news esetében viszont a riporter ugyanúgy nem tudja, hogy mit lát, mint a néző. Nincs még kész narratíva, hanem mindenki szeme előtt bontakozik ki a történet.
Kapcsolódó: 9/11 csodája: kutyájával menekült meg a vak férfi
Szeptember 11-én mindez tankönyvbe illő módon történt. Az első percekben még arról beszéltek a tudósítók, hogy egy kisgép véletlenül nekirepülhetett a toronynak. A második becsapódás után már támadásról volt szó. A Pentagonnál történtek híre után pedig háborús helyzet kezdett kirajzolódni.
„Döbbenetes az érzés, amikor élőben olvasol a mikrofonba valamit, és közben magad sem akarod elhinni – idézi a Médiakutató 2001 téli lapszámában megjelent tanulmányában Katona Éva Kálmán Olgát, aki az események idején hírolvasóként ült az Inforádió stúdiójában. – Onnantól kezdve megszűnt a műsorrend, és nem volt tovább gondolkodási idő. Megszakítás nélkül beszélni kezdtem.”
Zsigeri reakciók
A szeptember 11-ei támadások után szinte közhely lett, hogy a világ már soha nem lesz olyan, mint előtte. Közvetlenül a tragédia után valóban úgy tűnt, hogy az egész világ, de különösen az amerikaiak élete alapjaiban változik meg. Roxane Cohen Silver, a Kaliforniai Egyetem pszichológusa munkatársaival egy utánkövetéses kutatást folytatott, amelyben a megkérdezettek hatvan százaléka arról számolt be, hogy a televízióban élő adásban látta a második repülőgép becsapódását és/vagy a tornyok összeomlását.
Közvetlenül mindössze öt százalék volt érintett a támadásban (például mert telefonon beszélt egy szerettével, aki a helyszínen volt), mégis, azoknál, akik a tévén élőben nézték a történéseket, többször fordultak elő pszichés és testi stresszreakciók. „Bennünket is meglepett, milyen erőteljes hatása lett a médiaexpozíciónak az emberek lelki és testi egészségére” – fogalmazott Silver húsz évvel később egy interjúban.
Kapcsolódó: „A nagy Almában lett egy rés” – 20 éve történt a New York-i terrortámadás
A kollektív trauma ellenére meglepően gyorsan megindult a visszarendeződés. Három évvel később a Gallup felmérésében már csak a megkérdezettek huszonhárom százaléka állította, hogy 9/11 következtében tartósan megváltoztatta az életmódját. Sokan feltételezték, hogy például a repüléstől való félelem átalakítja az utazási szokásokat. Ez nem következett be.
Ami maradandóan megváltozott,
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!