„A sakk nem csak haszontalan szórakozás: az élet egyfajta sakkjáték” – mondta Benjamin Franklin, és mennyire igaza volt.
Itt jegyezném meg, hogy könnyű volt neki. Biztos vagyok benne, hogy nem töprengett azon kedd hajnalban felriadva, hogy tényleg elküldte-e az üzenetet, hogy nem kell a gyereknek menza idén, hogy kifizette-e a villanyszámlát, vagy a körzeti orvos megvárja-e, ha másnap fél órát késik. Sakkozott, írt és politizált, közben valaki (konkrétan a felesége, Deborah) intézte a hátteret hozzá.
Az élet persze azóta is sakkjáték, csak nincs meg hozzá a bentlakásos inas és szobalány segítsége. Maradt a megoldandó nyolcórás munka, a család, az idősödő szülők, a kamaszodó gyerek, a táblán persze ott állunk mi is, beszorítva két ellenséges szín közé. Az, hogy veszítsünk, szóba sem jöhet.
Kapcsolódó: „Kezdeményezek és irányítok, mint a sakktáblán” – Interjú Polgár Judittal
Ezért izgalmas címlapszereplőnkkel, Polgár Judittal beszélgetni. A sakktörténet legeredményesebb női játékosa egész életében döntéseket hozott egy hatvannégy mezős táblán, sorra verve a világ ünnepelt férfi játékosait.
Polgár Juditot a százéves Nemzetközi Sakkszövetség a legjobb női sakkozónak járó díjjal tüntette ki
Közben feleség és anyuka lett, felépített egy alapítványt, oktatási programokat hozott létre, és egyre több táblán kellett sikeresen játszania. Dokumentumfilm készült az életéről, és felkérték köztársasági elnöknek. A fontossági sorrend megváltozott, egy dolog maradt, továbbra is tudja, mi a következő lépés, ami előreviszi.
„A világ nem tud mit kezdeni a sikeres nőkkel – hogy hol fogja meg bennük az értéket, azt hol tegye láthatóvá” – mondja Judit az interjúban.
Egyetértek, a sikeres nőket láthatóvá kell tenni, hiszen rengeteget tanulhatunk tőlük. Nemcsak azt, hogyan jutottak el oda, ahol tartanak, hanem hogy milyen döntéseket hoztak közben, mit engedtek el, és mihez ragaszkodtak.
Nap mint nap szimultánt játszunk, olykor lazán, néha megfeszülve. Nem is az a cél, hogy minden táblán nyerjünk, hanem hogy észrevegyük, melyik táblánál kell egy kicsit tovább maradnunk. És nem kell minden bábut megmentenünk.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!