Polgár Judit – „Sosem arra készültem, hogy örökké csak sakkozni fogok”

Még soha nem volt reggel nyolckor interjúm. Mindig ilyen korán indítod a napot?

Mostanában igen. Elkezdtem rendszeresen úszni, és ahhoz, hogy odaérjek időben, hatkor kell kelnem. Mindig nagyon szerettem ezt a sportot, a sakkversenyek alatt is lementem a szálloda uszodájába, ha te­hettem. Úszás közben szabad az ember, de közben kattoghat az agya. A mozgás, a fizikai igénybevétel során kitisztulnak a gondolataim.

A nyáron ötvenéves lettél. Ehhez közeledve sokan számvetést készítenek, te pedig a rólad szóló dokumentumfilmben pörgethetted vissza életed eseményeit. Hogy készült A sakk királynője?

A vezércsel című 2020-as sorozat óta több megkeresést is kaptam, hogy szeretnének dokumentumfilmet csinálni az életemről. Végül Rory Kennedy rendezőre esett a választásom, két ok miatt. Egyrészt bevallotta, hogy nem tud sakkozni, és rólam is csak nemrég hallott először. Azt gondoltam, ha egy sakktól teljesen távol álló ember ilyen érdeklődéssel fordul a téma felé, az csak jóra vezethet.
A másik érv, ami mellette szólt, hogy nő.

Úgy éreztem, hogy a történetemet jobban meg tudja fogni egy nő, és talán jobban érzi, milyen perspektívából érdemes elmesélni. Nem volt beleszólásom, hogyan dolgozza fel az életemet, én csak a fotókat és az archív felvételeket biztosítottam, illetve összekötöttem azokkal, akik megszólalnak a filmben.

Nem volt ijesztő kiadni a kezedből a kontrollt?

A bizalom trükkös dolog. Hogy megbízol-e valakiben, rizikó, mint ahogy szerelmesnek lenni is az. Felméri az ember, hogy mit nyerhet, mit veszíthet, és ha veszít, az hogyan dolgozható fel. Úgy voltam vele, hogy megadom az esélyt a filmre, ha borzalmas lesz, hát az lesz. De ha meg sem adom az esélyt, akkor biztos nincs győzelem. Örülök, hogy elkészült, főleg azért, mert a visszajelzések alapján lendületet és inspirációt ad minden korosztálynak, kilenctől nyolcvankilenc évesig. 

A film a pályád elejét mutatja be, amikor gyerekként a felnőttek közt, nőként a férfiak közt kellett bizonyítanod, mindig szembeszélben. Eljött a pont az életedben, amikor ez átfordult, és úgy érezhetted, „normál” közegben tudsz boldogulni?

Polgár Judit szerint a kritikus gondolkodás ma fontosabb, mint valaha (Forrás: Zsólyomi Norbert)

Egy idő után elfogadtak a felnőttek is, a férfiak is, tudták, hogy Judit része az elit versenyeknek. Viszont akkor én lettem saját magam legnagyobb ellenfele. Mindenki ismeri az érzést, hogy felkel reggel, és szörnyűnek lát mindent, miközben előző nap még csodálatos volt az élet, pedig olyan nagy változások nem történtek. Csak a lelkében változott valami. Ez így volt a sakkpartiknál is. Elbizonytalanodtam, nem láttam tisztán, elkezdtem félni, elvesztettem az egészséges önbizalmamat. Ilyenkor nem az ellenfelem győzött le, hanem én vesztettem el a partit.

Milyen volt a versenyzésből megérkezni az anyaságba? Természetesen zajlott a folyamat, vagy ezzel is megvoltak a belső harcaid?

Gyerekkoromtól egyértelmű volt, hogy lesz családom. Sosem arra készültem, hogy örökké sakkozni fogok, és a verseny lesz az életem, a két nővéremet és anyut látva adott volt a minta. Az anyasággal megváltoztak a prioritások. A gyerekek előtt kizárólag az érdekelt, hogy nyerek vagy sem, hogyan játszom, növelem-e az Élő-pontomat.

Miután megszületett Olivér és Hanna, rutinból persze átállt az agyam a versenyfókuszra, amikor kellett, de tudtam, hogy a parti után engem várnak otthon a gyerekek, a másik énem, a másik életem. A versenynyomást enyhítette, hogy máshol is volt dolgom, a család lett a legfontosabb.

Hogyan menedzselhető mindez, ha a munkád egyben a szenvedélyed is? Szabó T. Anna jegyzetfüzettel a kezében ment be az első szülésére, mert akkor még azt hitte, hogy alkalmas lesz a versírásra a szülőszoba. Neked voltak hasonló terveid arra nézve, hogyan egyezteted össze a sakkot egy kisbaba érkezésével?

Én akkor egy időre elengedtem a versenyzést. Nagyon vártuk a kisfiunkat, csak rá akartam fókuszálni. Azt gondoltam, hogy ameddig szoptatok, nem fogok versenyen játszani, mert nem tudok hat órát végigülni az asztal mellett, azt nem bírja a testem. Egy-két hónapos volt Olivér, amikor meghívtak egy nagyon erős versenyre szűk fél évvel későbbre, de nem mertem igent mondani.

Aztán ahogy teltek-múltak a hónapok, lehetett látni, hogy nem lesz már sokáig tejem. Nem örültem neki, de nem is csináltam faksznit belőle. Ez van, mit tudok tenni? Viszont úgy voltam vele, hogy ha már így alakult, akkor elmegyek a versenyre. Olivér nagyokat aludt napközben, meg tudtam oldani a felkészülést, és aztán a versenyt is.

Ha három szóval kéne jellemezned, hogy milyen anya vagy, mit mondanál?

Aki jelen van a pillanatban, amikor együtt vagyunk. Biztonságot adó. Őszinte. Számomra az volt a legfontosabb, hogy azt az őszinteséget, tisztaságot és egyenességet, ami én vagyok,átadjam a gyerekeimnek. Remélem, sikerült. Olivér most volt huszonkét éves, fogorvosnak tanul, Hanna húsz, pszichológiát hallgat, emellett nagyon érdekli a pedagógia is. Érdekes, pont tegnap szembejött velem egy régi kép, amikor Olivért vártam, és ez volt az első Nők Lapja-címlapfotóm.

Nagy megtiszteltetést és örömöt jelentett nekem akkor, de valamin elgondolkodtam: huszonkét évvel ezelőtt, amikor túlzás nélkül szétvertem a világot sakkban, ahhoz, hogy címoldalra kerüljek, az kellett, hogy várandós legyek, vagyis azt produkáljam, amire rajtam kívül sok százmillió nő képes. A világ nem tud mit kezdeni a sikeres nőkkel – hogy hol fogja meg bennük az értéket, azt hol tegye láthatóvá, és mivel.

Mára ebben van javulás, hogy látod?

Valamennyi van, de ettől függetlenül a világ szereti a sablonokat, mert azok működnek, és jutnak el a legszélesebb rétegekhez. Ezt fel kell mérni és el kell fogadni ahhoz, hogy az ember ne csalódjon. Ha megértjük a játékszabályokat, akkor látjuk, hol vannak azok a pontok, ahol egy kicsit tudjuk tágítani az emberek látókörét, ahol érdemes erőfeszítést tenni ez ügyben.

Ennek egyik terepe az általad alapított Polgár Judit Világsakkfesztivál. Az idei, szeptember 26-ai esemény kulcskifejezése a kritikus gondolkodás. Miért pont ez a téma?

A sakkban a kritikus gondolkodás elementáris, alapdolog, de valójában a hétköznapi élet minden területén fontos lenne. Ha elmész vásárolni, mit veszel le a polcról? Megkérdezed-e, hogy mi van benne? Elhiszed-e azt, ami az újságban van, amit a videón látsz? Elhiheted-e? Van-e manipuláció? Honnan veszed észre, hogy manipulálnak? A közösségi média mellett most itt a mesterséges intelligencia is, ami új kihívás.