Szülőlélektan – Kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond?

Rendhagyó módon két olvasói levelet vonok most egybe, így szeretném megmutatni, hogy az első látásra nagyon különböző nehézségek is hasonlíthatnak.

Az első levél egy most érettségizett, húszéves fiatal szüleitől érkezett:

„Azért fordulunk önhöz, hogy megkérdezzük, hogyan motiválhatnánk a gyerekünket a továbbtanulásra. Nem jelentkezett sehova, nem is érdekli a jövője. Annyit elértünk, hogy dolgozni fog, de szívfájdító, hogy lóg a levegőben, nem tart semerre. Korábban olyan céltudatos volt! Kis gyerek, kis gond – nagy gyerek, nagy gond, szokták mondani, és tényleg így van!”

Ezzel a zárómondattal kezdte levelét egy nagymama is, aki mellőzve érzi magát, miután az unokák kinőttek a kisgyerekes időszakból: „Kis gyerek, kis gond – nagy gyerek, nagy gond. A gyerekek csak a telefonjukat és a számítógépet bújják, már nem vagyok érdekes számukra. Feleslegesnek érzem magam a családban.

Korábban rendszeresen vigyáztam rájuk, hogy a lányomék eljussanak moziba, színházba vagy dolgozni, de már nincs szükség gyerekvigyázóra. Férjem nincs. Mindenki másfele van. A nagy ünnepek, születésnapok is egyre szürkébbek, a karácsony talán még ünnep mindenkinek.”

Kapcsolódó: 5 szülői tanítás, hogy ne legyen sérült a gyerek

Mindkét esetben zavarodottság érződik. Amikor húsz év után ott találják magukat a szülők, hogy nincs szükség arra, hogy terelgessék a gyereket, különórára vigyék, óvodát válasszanak, kikérdezzék a leckét, és állandóan jelen legyenek, hirtelen tehetetlennek érzik magukat, mert bár látják, hogy lenne szülői feladat most is, a régi eszközeik – noszogatás, irányítás, döntések meghozatala – már nem működnek.

A nagymama egy egészen más életkorban és helyzetben, de szintén úgy érzi, a régi dolgok hatástalanok. Korábban áramló része volt a mindennapoknak, ma már döcögős a kapcsolódás, a család szétszóródott, ő egyedül maradt. Arra a következtetésre jut, hogy már nincsen igazán szükség rá. Mindkét esetben véget ért egy életszakasz, és az újban a szerep még nem alakult ki, nem vált otthonossá senkinek.

Bár úgy látszik, a gyerekek életkora hozza a nehézséget, valójában