Vannak városok, ahol azt tanácsolják, inkább ne a belvárosban foglaljunk szállást: túl zsúfolt, túl zajos és többnyire indokolatlanul drága. Isztambul azonban kivétel. A két kontinensen elterülő, hatalmas metropoliszban éppen azzal nyerünk időt és energiát, ha az óváros vagy a Galata híd környékén lakunk. Isztambul legfontosabb látnivalói így karnyújtásnyira lesznek, a város többi, egészen más arcát mutató negyedét pedig könnyedén fedezhetjük fel villamossal, metróval vagy komppal.
Mi sem próbáltunk okosabbak lenni – a lehető legturistásabb környéken, Sultanahmet szívében foglaltunk szállást. Bár június közepe már egyértelműen főszezonnak számít, a szállásárak messze nem olyan riasztók, mint sok más népszerű európai városban. Háromcsillagos, kiváló értékelésű hotelekben két főnek szállás három éjszakára, reggelivel együtt már 60-80 ezer forint körül is található. Érdemes reggelit is kérni – a törökök imádják a műfajt, így igazi terülj-terülj, asztalkám lesz mindenhol.
Sajtok, olívabogyók, friss zöldségek, kencék és péksütemények hosszú sora vár, de ha inkább a helyiek között reggeliznénk, szinte minden utcában találunk klasszikus török reggelizőt vagy pékséget. Kóstoljuk meg a simitet, a szezámmagos perecet és az açmát, annak is a puhább, foszlós változatát.
Sultanahmet, és ami azon túl vár
Reggeli után öt-tíz perc sétára találjuk az Hagia Szophiát, a Kék mecsetet, a Szultanahmet mecsetet, a Nagy bazárt, a Topkapı-palotát, negyedórányira pedig a Galata hidat, amelynek túloldalán már egy teljesen más világ tárul elénk. A Topkapı-palota belépője borsos, hozzávetőlegesen huszonötezer forint, de három órát könnyedén el lehet tölteni ebben a szinte kisvárosméretű létesítményben.
Az isztambuli Kék mecsetet 1609 és 1616 között építették – lenyűgöző látvány (Forrás: Getty Images)
Hatalmas, akárcsak a város, és pont ez Isztambul nehézsége, vagyis hát szépsége. Törökország eme hivatalosan tizenötmilliós városa ugyanis egy gigantikus patchwork, mindegyik kerületében több olyan rész is van, amely önmagában megérne egy-egy nap városnézést. És akkor még nem is említettük a Herceg-szigeteket (Prince’s Islands), Isztambul legbékésebb arcát.
Ez is érdekelhet: Ha jót akarsz enni Isztambulban, olvasd el Fiala Borcsa írását!
Alig egyórás kompútra a nyüzsgő belvárostól a domboldalakat századfordulós, fából épült villák és egykori nyaralóházak tarkítják, amelyeket régebben gazdag görög, örmény, zsidó és oszmán családok építtettek nyári rezidenciának. Árnyas utcák, bougainvilleák, tengerre néző verandák és a ráérős szigettempó olyan kontrasztot alkotnak Isztambul lüktetésével, hogy nehéz elhinni: ugyanabban a városban vagyunk.
A Topkapı-palota háremének eunuchudvara az oszmán udvari élet egyik legfontosabb helyszíne volt (Forrás: Profimedia)
Az Isztambul, amelybe a legtöbben beleszeretnek
Az biztos, hogy ha csak egy hosszú hétvégére megyünk, kompromisszumokat kell kötnünk. El kell fogadnunk, hogy nem láthatunk mindent. Feltétlenül látni kell azonban Beyoğlut. A Galata hídon átsétálva megint egy másik Isztambulba érkezünk: a dombtetőn magasodik a város egyik jelképe, a Galata-torony, alatta pedig Karaköy nyüzsgő utcái húzódnak, ahol kávézók, pékségek, dizájnboltok és apró műhelyek váltják egymást.
Innen néhány perc alatt felérünk a Taksim térig vezető, állandóan nyüzsgő Istiklal sugárútra: a történelmi villamos csilingel (ritkán jár és kicsi, így mindig tele van), hömpölyög a tömeg, egymást érik az üzletek és az éttermek. Majd elég csak egy utcával arrébb fordulni, és ott találjuk Cihangirt, a művészek, írók, filmesek és helyiek negyedét, ahol kedves utcák, macskák, hangulatos kávézók és nyugodt teraszok várnak.
Çukurcuma Isztambul régiségkereskedőinek negyede, ahol antik bútorok, porcelánok, régi könyvek és apró műkincsek között lehet órákig barangolni (Forrás: Getty Images)
Tőle délre Çukurcuma következik, egy darabka Párizs, Isztambul régiségkereskedőinek fellegvára: az antik bútorok, porcelánok és régi könyvek között könnyű órákra elveszni. Észak felé haladva Beşiktaşba érkezünk, ahol a Dolmabahçe palota, a kompkikötő és a pezsgő egyetemi élet adja a városrész hangulatát. Mivel a kerület óriási, a rövid látogatás során érdemes a palota környékére összpontosítani.
A Boszporusz túloldalán
Természetesen nem hagyhatjuk ki az ázsiai oldalt sem, ahová a menetrendszerűen járó kompokkal juthatunk át. Isztambulban a hajózás nem egzotikus ráadás, hanem a mindennapok része: emberek tízezrei járnak így munkába, iskolába, vagy egyszerűen egyik kontinensről a másikra. A hivatalos adatok szerint a városi kompjáratokat évente mintegy negyvenmillióan használják. Háromnapos kiruccanáson talán Üsküdar és Kadıköy adja a legjobb ízelítőt az ázsiai oldalból.
A Boszporusz ázsiai partján fekvő Kandilli történelmi villái és zöld domboldalai egészen más arcát mutatják Isztambulnak, mint a nyüzsgő belváros. (Forrás: Getty Images)
Üsküdarban érdemes a vízparton kezdeni, majd felkapaszkodni a színes, domboldali utcák közé, ahol régi faházak, apró mecsetek és helyi kávézók bújnak meg. Innen busszal vagy villamossal könnyedén Kadıköybe érhetünk, amely sokak szerint Isztambul legélhetőbb városrésze.
A halpiac körüli utcák, a könyvesboltok, a lemezüzletek, a dizájnboltok és a teraszokra kiülő egyetemisták között könnyű megfeledkezni arról, hogy ugyanabban a városban járunk, ahol néhány órával korábban még a Kék mecset kupoláit csodáltuk. Ha csak egy délutánt szánunk az ázsiai oldalra, ez a két kerület tökéletesen megmutatja, hogy az igazi Isztambul tényleg egyszerre Európa és Ázsia is.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!