„Isztambul felfedezése valójában nem más, mint kajálás két látványosság között” – állítja török kalauzom, Ozan, miközben beterel a város ázsiai részének, azaz Kadıköy-nek a halpiacára. Végül is már legalább egy órája nem ettünk, így beadom a derekam. Meg hát amúgy is vétek lenne nemet mondani a töltött kagylóra, melyhez az állat húsát fűszeres rizzsel keverik össze, és töltik vissza a kagylóhéjakba.
Jó borsos, no nem az ára, hanem az ízesítése, könnyen lecsúszik mellé egy pohár jégbe hűtött sör.
Sokan állnak meg hazafele menet a piacon, hogy bekapjanak egy-egy falatot, mielőtt tovább indulnának a családjukhoz vacsorázni. Törökországban az étkezés kielégíti a három kedvenc elfoglaltságot: a bendő kibélelését ínycsiklandó falatokkal; az ismerősök társaságának élvezetét (hiszen enni csak másokkal együtt érdemes) és a nemzeti látványsportot: más emberek nézegetését.
Egy város, ahol mindenki eszik
Akikből van bőségesen. Isztambulban hivatalosan 15 és fél millióan élnek, ám a menekültekkel, illegálisan ott tartózkodókkal az óvatos becslések szerint is legalább két-három millióval többen.
A török édességek masszívak, de nagyszerűek (Forrás: Getty Images)
Az egész város olyan, mint egy hatalmas büféasztal, a kínálata pedig legalább olyan színes, komplex és ellentmondásos, mint az utcákon hömpölygő emberóceánja.
A török konyha titka: egyszerű, de zseniális
Nem kell hozzá más, mint kiváló alapanyagok, meghintve életszeretettel. Ettem piros utcai kordéból árusított, roston sült gesztenyét és kukoricát, illetve simitet, kóstoltam piacok fogásait, török street foodot és Michelin ajánlással büszkélkedő éttermek kínálatát is. Így bizton állíthatom, errefelé egy dolgot nem tudsz: hibázni. (Na jó, meg fogyókúrázni. Egész Isztambult beteríti az ételek illata, és mivel húszméterenként van egy büfé, egy mozgóárus, egy étterem, olyan acélos jellem kell ahhoz, hogy az ember ellenálljon a kísértésnek, amivel nem sokan rendelkeznek.)
Ez is érdekelhet: Időutazás a szultáni időkbe – A Topkapi szeráj titkai
Mit egyél Isztambulban? A legegyszerűbb örömök
Nem kell hozzá Krőzus királynak lenned, hogy remek falatokkal kényeztesd magad.
Simit és açma – az utca pékségei
Először is ott van a már említett simit, a török kerek perec, melyet sütés előtt szőlőszirupba, mustmézbe (pekmez) mártanak, megforgatják szezámmagban, így nyeri el a kérge a magoktól aranypöttyös, mélybarna színét. A másik csodálatos péksütemény a török briós, a pihepuha, foszlós kalácshoz hasonlító açma.
Ez is érdekelhet: A török limonádé az idei nyár nyertese
Ha kifejezetten jóságos szeretnél magaddal lenni (és hát miért ne lennél az), tépj belőle falatkákat, a katonákat kend meg édes tejszínkrémmel, azaz kaymakkal, csorgass a tetejébe mézet, és aztán csukd le a szemedet, hogy még jobban tudjál a mennyei ízekre és az omlós textúrára fókuszálni.
A tökéletes török reggeli
Természetesen ez már csak a brunch végén a korona, a ráadás, a tökéltetesen kivitelezett K.O. Mert előtte muszáj elfogyasztani a tökéletes török reggelit, melynek kötelező eleme a sajt, a tojás valamilyen izgalmas formában (mondjuk buggyantva és joghurt ágyon tálalva, vagy lecsóval összesütve), és persze rengeteg zöldség: fekete, zöld, lila, és füstös ízű, rosttal csíkozott olajogyó, roppanós kígyóuborka, paprika, és olyan mélypiros színű paradicsom, hogy a szerelem elsápad az irigységtől.
török reggeli (Forrás: Getty Images)
Egy ilyen kiadós reggeli után az első, még kajamámoros pillanatában az ember úgy véli, aznap már nem is fog többet enni. De hát az ember balga, és néha butaságokat gondol.
…és minden más
Mert az élelmiszer árusok mindenütt ott rejtőznek, hogy az orrod elé dugjanak olyan harapnivalókat, amiket vétek lenne kihagyni. Az elutasítás ugyanis együtt jár azzal a veszéllyel, hogy legkésőbb a halálos ágyadon, de keservesen megbánod, amiért nemet mondtál, főleg, hogy olyan szívélyesen kínálják. (Erősen él bennem a gyanú, hogy minden nagymama, aki a harmadik repetát meri a kipukkadni készülő unokák tányérjára, előtte Törökországban végzett el egy gyorstalpaló OKJ-s képzést.)
Amit még muszáj megkóstolnod
Természetesen itt még nincs vége a földi örömöknek.
Lahmacun: ne hívd török pizzának
De nem is lehet fejet rázni a lahmacunra, amit csak akkor hívj a helyiek által is hallhatóan török pizzának, ha meguntad az életed, vagy ha azon skrupulusokat nélkülöző egyének közé tartozol, akik képesek Szicíliában kikérni a hawaii pizzát. A lahmacun egy roppanós, vékonyra nyújtott ovális tészta, aminek a tetejére paradicsom, paprika és fűszeres darált hús keverékét kenik, majd megsütik.
A lahmacun olyan, mint a pizza, de nem az!
Azonban ne úgy ess neki, mint tót a vadkörtének! Tegyél rá friss petrezselymet, hintsd meg pár csepp citromlével, aztán tekerd fel, és úgy edd. Mellé ayran, azaz kissé sós török ivójoghurt dukál, ami hűsít, szomjat olt és elősegíti az emésztést.
Az édességek és végtelen street food
Erre szükséged is lesz, hiszen a következő sarkon ott lapul a baklava árus, a csicseriborsót frissen pörkölő ember, a stand, ahol szumákkal megszórt sültkrumplit falatozhatsz, a kebabos, a saslikos, a dürümös, és ha már itt vagy, akkor bizony nincs mese, künefét is kell enni. A kadayif tésztarétegek közé sótlan sajt kerül, mielőtt az egészet édes szirupban megsütnék.
Egészen biztos vagyok benne: ha a menyországban lehet ételt kapni, akkor annak a recepteskönyvét Isztambulban írták.
Kiemelt kép: Fiala Borcsa kezében egy simit, háttérben az isztambuli Szulejmán-mecset
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!