Négyéves voltam, a Szilléri sugárúti lakótelepen laktunk Szegeden, én a panelház kilencedik emeletéről észrevettem egy platánfát. „A” platánfát, így pontosabb, mert ez a fa a legfontosabb az életemben. Rajta keresztül nyílt ki a szemem a többire, onnantól mindennap elbűvölve lestem, ahogy a lombok imbolyogva átadják egymásnak a szél hullámait.
Azóta meggyőződésem, hogy a fák csodálatos teremtmények.
Az iskolában nem találtam a helyem, sokat bántottak. Talán ez volt az oka, hogy jó ideig nem mertem elhagyni az otthon biztonságát, sem letérni a bátyám taposta útról. Informatikát, aztán számvitelt tanultam. A szabadidőmben reggeltől estig a növényeket, a fákat figyeltem, kertészeti tananyagokat faltam, és nem tudtam betelni velük. Nem csak az érdekelt, hogy a szürke nyárfa levelének fehér-e a fonákja. Egyéneket láttam bennük. Sokat rajzoltam is őket, arcot adtam nekik.
Könyvelőként kezdtem dolgozni, de csak az óránkénti tízperces szünetet vártam. Ilyenkor mindig lementem a munkahelyem kertjébe, rendbe szedegettem a rózsákat, a lucfenyőt, képes voltam még hétvégén is bejárni miattuk. Egy itteni kollégám beszélt nekem arról, hogy lehet ám faápoló is valaki. Így kitanultam a szakmát.
„Nem vagyok különleges”
Rengeteg kertészetbe jelentkeztem eladónak, írtam botanikus kerteknek, de nem vettek fel. Amikor ezt megelégeltem, megcsináltam a saját oldalamat, hogy ha máshogy nem, akkor lássák így, egy videón keresztül, hogy mit tudok a növényekről.
Az oldalamon nem a szó szoros értelmében vett kertészeti oktatóanyagok találhatók, bár szívesen megválaszolok minden ilyen kérdést is. Szeretnék velük inkább a fák emberi mivoltába hatolni, elvégre gyerekként én is bennük találtam meg a magyarázatot az emberekre.
Amikor szomorú voltam, amikor megbántottak, a fákhoz menekültem.
Végül az oldal nemcsak referencia lett, hanem közösséget is teremtett, amely egyre növekszik. Már nem csak videókat készítek, sétákat is tartok: egy erdőben vagy akár csak egy közparkban bemutatom a fákat.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!