Azért tartoztál éveken át a diplomahalmozó lányok népes csapatába, hogy tanulási sikerekkel ellensúlyozd a magánéleti bizonytalanságokat és kudarcokat?
Gyerekorom óta szeretek tanulni, mert kíváncsi vagyok, ráadásul korán rájöttem, az új ismeretek új kapukat nyitnak. Amikor az egyetem befejezése után magyar és történelem szakos diplomával tanítani kezdtem egy középiskolában, nem álmodtam, hogy 2026-ban társra vágyó nőkön és férfiakon fogok majd segíteni párkapcsolati coachként. És nem titkolom, hogy a rengeteg tanulás eredményeként tudok empátiával viszonyulni a magányos emberekhez, de természetesen a saját megélt kudarcaim is nyitottá tesznek.
Ismerve a podcastjaidat, előadásaidat és írásaidat, nem arra biztatsz, hogy keressük a romantikus lángolást, inkább azt tanácsolod, hogy hozzuk magunkat olyan állapotba, hogy valaki számára mi jelenthessük majd az Igazit.
Pontosan! Sok száz férfi és nő sorsával, köztük a sajátommal is igazolhatom, hogy nem a párunk hozza el a boldogságot, hanem a boldogságunk fogja elhozni a párunkat. Azaz bármilyen furcsa, akkor leszel sikeres társkereső, ha képes vagy egyedül is elég jól élni. Tudom, sokakat felbosszant e gondolat, hiszen meggyőződésük szerint csak akkor lesznek boldogok, ha megtalálják a társukat, közben nem gondolnak arra, hogy a vágyott társ sok bonyodalom forrása is lehet.
Kapcsolódó: 7 apró jel, hogy a választott férfi kezdettől fogva szerelmes beléd
Hiszen hozza magával a puttonyát: exeket, gyerekeket, a származási családját, a múltját, a hóbortjait. Nem könnyű a puttonyainkat összeilleszteni, szóval a házasság nem mindig garancia a boldog életre. No, ezért fontos, hogy olyan világot alakítsunk ki magunknak barátokkal, családdal, hobbikkal, okosan megválasztott célokkal, amelyben akár társ nélkül is jól érezzük magunkat.
Megsaccolni sem tudom, hány e-mailben panaszolták már olvasók, hogy manapság szinte képtelenség társat találni. Ráadásul a számok sem adnak okot bizakodásra. A négy évvel ezelőtti népszámlálás idején az összes háztartás harmincöt százaléka volt egyszemélyes, azaz 1,4 millió lakásban csak egyetlen ember élt.
Pedig formálisan sok a lehetőség az ismerkedésre, az online társkeresést sem utasítja el a közvélemény, hiszen nincs abban semmi rossz, ha valaki a neten találja meg a párját. Sok keserves év után magam is online társkereső oldalon kezdtem beszélgetni a férjemmel… Mi az oka a sikertelenségnek? Többek között az, hogy még mindig nem sikerült „felnőnünk”.
Szoktam javasolni a hozzám fordulóknak, legyenek végre felnőttek, és ne higgyenek a meséknek, de a hollywoodi filmeknek se.
Mert a való világban a legkisebb királyfi ritkán nyeri el a királylány kezét, tehát nem érdemes éveken át várni őt, közben legyinteni a többi jelentkezőre. Jelzem, arra sem számíthatunk, hogy az utcán szembejön Ő, és baaam!, belénk csap a szerelem.
De azért ma is előfordulnak vicces-romantikus találkozások. Egy középkorú újságíró tanítványom (nem húszéves bombázó) a hetes buszon talált férjet, amikor a lyukacsos bevásárlószatyra beleakadt egy férfi zakógombjába, emiatt együtt kellett leszállniuk a Stefánián. Négy éve volt az esküvőjük, ma is jól élnek…
Készséggel elismerem, vannak szerencsés véletlenek, de ezek nem adnak okot arra, hogy okos, felnőtt nők csodákra várjanak hosszú éveken át. Mivel a csoda elmarad, vádolják a sorsot, az Istent, a szerencsét, a másik nemet…
Kapcsolódó: Passzív-agresszív viselkedés: 6 mondat, ami rombolhatja a kapcsolatot
Közel tizenöt éves szakmai tapasztalat alapján állítom, addig nem érdemes társat keresni, amíg nem állunk rá készen, azaz nem neveljük magunkat tudatos, érett személyiséggé. Amíg az előző kapcsolatban szerzett sebeinket gyógyítgatjuk, vagy az elérhetetlen férfit vagy nőt hajkurásszuk, vagy senki sem felel meg az elvárásainknak, addig egyik kudarc jön a másik után.
Említed, hogy készen kell állnunk arra, hogy sikeres társkeresők legyünk. Hogyan állhatunk készen?
Én csak harminckilenc éves koromra tudtam alkalmassá tenni magam a sikeres társkeresésre, ekkor lettem a férjem számára az Igazi. A nehéz utam tipikusnak mondható, ezért mesélem el, hogy sok sorstársamhoz hasonlóan én is alacsony önbecsüléssel kerültem ki a családomból, ráadásul tizenéves koromtól csúnyának tartottam magam.
Nem szerettem a testemet, idétlennek éreztem a szemüvegemet, a hosszú egyenes hajamat, elképzelni sem tudtam, hogy létezhet fiú, akinek tetszem. Igaza volt egy unokatestvéremnek, aki gyakran mondogatta, „Vali, te nem csúnya vagy, hanem hülye!”, mert ő látta, hogy a hiedelmeimmel és az önbecsülésem hiányával van baj. Ráadásul az első szerelem is fájdalmas kudarccal végződött, emiatt bezárkóztam, és amikor friss diplomás, vidéki lányként felkerültem Budapestre, iszonyúan magányos voltam.
Egy belvárosi középiskolában tanítottam, egyedül laktam, reggelente a portás szólt hozzám először. Aztán a sokadik ébren töltött éjszakán átgondoltam, én nem bírom ki, hogy senkihez se tartozzak, tehát tennem kell a helyzetem megváltoztatásáért.
(Fotó: Unsplash/Curated Lifestyle)
Elballagtam egy hagyományos társkereső irodába, regisztráltam az akkoriban induló online társkereső oldalakra, leveleztem és randikra jártam, közben minden fontos szakirodalmat elolvastam a szerelemről meg a társkeresésről, és felkerestem egy pszichológust is. Jó döntés volt!
Kapcsolódó: A két személyiségjegy, ami hatékonyan összetartja a párkapcsolatot
Valaki végre meghallgatott, elfogadott, megtanított normálisan értékelni, szeretni önmagamat és másokat. Útközben rájöttem, hogy felelősséget kell vállalnom magamért, a céljaimért, a döntéseimért, és szép lassan gondoskodni kezdtem a saját jóllétemről. Gyakran mondogattam, egyetlen életem van, nekem kell úgy szerveznem, hogy jól érezzem magam benne.
Másfél év terápia után
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!