Az egész úgy kezdődött, hogy a gyógypedagógia szakos Blanka megkereste a jogászhallgató Teodórát, hogy induljanak el az MCC (Mathias Corvinus Collegium) és a Design Terminal inkubátorversenyén, amelyet egyetemistáknak írtak ki. Az örökbefogadás megkönnyítését választották témául, és meg is nyerték a versenyt.
Ekkoriban szembesültek a kórházban hagyott csecsemők helyzetével, és úgy döntöttek, megváltoztatják a célt: azon kezdtek dolgozni, hogyan tudnának egyetemistákat bevonni a babák gondozásába. Ez olyan jól sikerült, hogy most már több mint két éve bármely szegedi egyetemista számára szabadon választható kurzus lett belőle.
Kapcsolódó: Kórházakban rekedt kisbabák – Leszoknak a sírásról, a rácsokba kapaszkodnak
Alapos elméleti és gyakorlati képzés után a hallgatók rendszeresen bejárnak az SZTE Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika újszülöttosztályára, és azokkal a babákkal foglalkoznak, akik mellett nincs ott az anyukájuk vagy más rokonuk.
Sokszoros a túljelentkezés, pedig a feladat – azonkívül, hogy felemelő élmény – fizikailag és lelkileg is megterhelő.
Két hónapnyi „kiképzés” után, amelynek során orvosok és ápolók tanítják a diákokat a praktikus feladatok elvégzésére, a kurzuson részt vevő hallgatók valójában felbecsülhetetlen szolgálatot végeznek. Túl azon, hogy ellátják, etetik, tisztába teszik, fürdetik a piciket, esélyt adnak ezeknek a magukra maradt babáknak, hogy testmeleget, ölelő karokat érezzenek, valaki beszéljen, énekeljen nekik, ami elengedhetetlen az ősbizalom kiépüléséhez.

Illusztráció: Canva
Túlteljesítik a penzumot
Az Örökké Haza Egyesületnél a program egyelőre csak egyetemisták számára nyitott, hiszen fontos hozzá az a háttér, amit az egyetem, az MCC és a klinika nyújt. A ringatás – ahogyan ők hívják maguk között – nagy felelősség: az egyetemistáknak orvosi alkalmassági papírral kell rendelkezniük, és az újszülöttosztályra csak egészségesen lehet belépni.