Budapesttől mindössze harmincöt kilométer a Fejér vármegyei, szépséges környezetben fekvő Csabdi. A falu körül szántóföldek húzódnak, ameddig a szem ellát; birkák, tehenek legelésznek az út mellett. Tizennégy év alatt itt nőtt ki a földből a Triflafarm, amelynek kapuján áthajtva meg is érkezünk az ország egyik legnagyobb, négyhektáros szarvasgomba-ültetvényére.
Ikon, a fekete labrador szalad elénk, nyomában egy kis vendég, a tacskó Jordi lohol, mert ő sem szeretne kimaradni semmiből. Ikon gazdáival, a farm tulajdonosaival, Rapkai Mónikával és a férjével, Érdi Tamással először a teraszukon telepszünk le, hogy meghallgassuk, honnan indult a birtok története.
Bár a házaspár egyáltalán nem értett a mezőgazdasághoz, egy 2012-es horvátországi utazás alatt beleszerettek a szarvasgombába, és úgy döntöttek, alaposabban megismerkednek vele. A téma legnagyobb hazai szakértőit keresték fel, órákat beszélgettek (és beszélgetnek azóta is) velük, igyekeztek mindent megtudni, elolvasni a föld fekete aranyáról. Tamás a kereskedelemben, Mónika pénzügyi területen dolgozott, nagy bátorság kellett ahhoz, hogy beleugorjanak valami teljesen ismeretlenbe.
– A változtatás gondolata már érlelődött bennünk – emlékszik vissza Mónika. – Régóta nagy kutyások vagyunk, szerettünk volna közelebb kerülni a természethez, kimenni a városból, új irányt adni az életünknek. Úgyhogy elkezdtünk termőterületet keresni, így kerültünk Csabdiba, ahol a kutatóktól vásárolt úgynevezett mikorrhizált facsemetéket elültethettük ezen a négy hektáron. Hogy ez mit jelent?
Kapcsolódó: A 18. században még fizetőeszköz volt – Szarvasgombászni mentünk
– A szarvasgomba bizonyos fafajokkal képes szimbiózisban élni – veszi át a szót Tamás. – Ezeket a facsemetéket úgy vettük, hogy a gyökerüket beoltották a szarvasgomba spóráival, így tudtuk, hogy egyszer termésnek indul majd a terület, de ki kell várni. Hatezer-ötszáz facsemetét ültettünk el saját kezűleg, fele tölgy, fele mogyoró, és van néhány hársunk is.
Ezeket a fákat mind szereti a szarvasgomba, de az ízét, a formáját leginkább a talaj összetétele határozza meg. Az érett gomba formája alapján egyébként meg lehet mondani, az ország melyik részéből származik, de gyertek, meg is mutatjuk, hogy néznek ki nálunk!
A fehér, édes homoki szarvasgomba különleges ízt ad a desszerteknek
Aki a föld alá lát az orrával
Indulunk az ültetvény felé, Ikon rögtön érzi, munka van. Először hoz egy bakancsot a szájában, majd visszamegy a pórázért, ez rá is kerül. Nehéz elképzelni, hogy egykor ezek a magas fák húszcentis csemeték voltak, most hosszú sorokban nőnek, a fejünk felett összeborulnak.
Tamástól megtudjuk, hogy hét szarvasgombafaj létezik, amely gasztronómiai szempontból értékes, ebből hat őshonos Magyarországon. Ők a nyári vagy más néven burgundi szarvasgombát termesztik, talán ennek a leghosszabb a termési ideje: június közepétől október végéig folyamatosan „szüretelik”.
– Lehet, hogy sokak szerint a szarvasgomba tipikusan a „ronda, de finom” kategória, szerintünk egyik-másik példány gyönyörű – vallják be. – Ha a belseje a fekete kéreg alatt fehér, akkor még éretlen. Ha már olyan színű, mint a presszókávé egy pici tejjel, akkor tökéletes.
És hogy honnan tudják, hol keressék a föld alatt rejtőző gombát? Jelez a kutya. Őrült izgalomba jön, és az egyik mellső lábával kapar, ehhez egy-másfél évig tanulja a keresés művészetét. Ezt a gyakorlatban azonnal láthatjuk: ahogy Ikon belép az ültetvény területére, rögtön szagol, keres, és szinte percenként talál egy gombát. Elképesztő a tempója, és rendkívül fegyelmezetten együttműködik az őt halk szavakkal, kedvesen irányító Tamással. Jár is neki a jutifalat.
– Ahogy megérzi ezt a speciális illatot, azonnal szolgálatba állítja magát – fűzi hozzá Mónika –, ezt a tudását folyamatosan szinten kell tartani, tehát vele szezonon kívül is járunk gombászni az ország más tájaira, hogy ne essen ki a gyakorlatból. Ikon úgy négyórányi munka után kezd lassítani, addig el sem fárad, mi pedig próbáljuk követni. Egy nyári napon tizenöt kiló gombát is összeszedünk, ami kemény munka a kutyának és nekünk is. De ez olyan, mint a kincsvadászat, egyszerűen nem tudjuk abbahagyni, akkora örömöt ad.
Föld, erdő, dió? Rapkai Mónikával a szarvasgomba illatát elemezve
Régészet – kicsit másképp
Miután a kutya jelez, kapar, Tamás azonnal leállítja, és maga szedi ki a szarvasgombát a föld alól. Ez történhet kézzel, vagy ha nagyon mélyen van, akkor egy erre kifejlesztett kapával, amelyet ők – az alakja miatt – csak kilincsnek hívnak.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!