Tehenek, birkák, kecskék, csirkék, libák, patkányok, egerek, kígyók, varánusz, teve és szamár is él a Gödöllői Kutyasport Központ héthektáros területén, ahol Árpád dolgozik. Sokan azonban a Tyúk című film kapcsán figyeltek fel rá, neki köszönhetően lett ugyanis nemcsak szívet melengető, de nagyon hihető is a kalandvágyó baromfiról szóló alkotás, de a filmezésig hosszú volt az út.
Árpád Gödöllőn nevelkedett, egy hetedik emeleti panelbe hordta fel a begyűjtött gyíkjait, ott próbálta trükkökre tanítani a hörcsögöket, papagájokat, díszmárnákat. A közeli kutyaiskola kerítésén lógott naphosszat, és csodálattal figyelte, mit csinálnak odabent. Tizennégy évesen kikönyörögte, hogy lehessen saját kutyája, hazavitt egy apró fehér gombócot, és megígérte az anyukájának, hogy az kicsi is marad, csakhogy a gombócból méretes kuvasz lett.
A kutyával sok időt töltött a közeli parkban és a kutyaiskolában, együtt rengeteg barátot szereztek. Már akkor az volt a terve, hogy felnőttként valami hasonlóval foglalkozik majd hivatásszerűen, de nem tudta, hogyan valósítsa meg.
A macska nem szalad el
– Elszöszmötöltem az állatokkal, nyugodt gyerekként viselkedtem, ezért a szüleim úgy döntöttek, menjek órásnak. Én voltam a legfiatalabb az évfolyamon, spórolás céljából ugyanis hamarabb írattak be iskolába, így örökölhettem a nővérem felszerelését. Tizenhat éves koromra elvégeztem a szakmunkásképzőt, és munkát kellett találnom.

Árpád nem egyedül dolgozik, nagyon büszke a csapata tagjaira
Voltam nyomdában gépmester, próbálkoztam éjszakai vonaton dolgozni, de nem lehetett, mert még tizenhét sem voltam. Nagyon akartam az állatos vonalat is, ezért kitaláltam, hogy házhoz megyek betanítani problémás kutyákat. Ez remekül ment, egyedül anyukám rettegett, hogy megharaptatom magam, de ez része volt a dolognak.
Van pár harapásom, de amíg nem visznek kórházba, addig az csak csípés.
Amikor a gödöllői kutyaiskola egyik vezetője nyugdíjba ment, a másik gyesre, a barátaival úgy döntöttek, folytatják ők a munkát. Hétköznap más iskolákba jártak tanulni, hétvégén oktattak. Folyamatosan tanultak, fejlesztettek, versenyeztek. Kellett hivatalosan egy iskolavezető, de Árpád még nem volt tizennyolc, így az egyik tanítványát nevezték ki megbízottként. Felváltva vitték el őket katonának, Árpád innen került az ORFK-s kutyavezető-képzőkhöz. Szerették volna, ha ott marad, de neki egy év elég volt a kötöttségekből, meg akarta valósítani az álmait.
Kapcsolódó: Rám tyúk még nem volt ilyen hatással – Pálfi György Tyúk című filmjének kritikája
Megfigyelte, hogyan zajlanak a rendőrségi kutyavásárok, és elkezdett harapós állatokat keresni. Családoktól begyűjtötte az elaltatásra váró ebeket, menhelyes kutyákat szerzett, majd kiképezte és eladta őket rendőrségi járőrkutyának, keresőkutyának. Ezt ma már rehabilitációnak nevezik. A kutyaiskola mellett biztonsági őr volt, dolgozott diszkóban, megrendeléstől függően kutyával vagy kutya nélkül kísért múzeumi kegytárgyakat és üzletembereket is.
Megkeresték önkormányzatoktól, hogy segítsen a kóbor kutyákat befogni, majd jött a többi állat, kígyó, macska, papagáj. Őt hívta a tűzoltóság, ha égett egy ház, és a kutyáktól nem tudtak bemenni, de riasztotta a rendőrség is, ha egy holttesthez nem fértek oda, mert kutya őrizte a halott gazdáját.

Harrison Ford a forgatási szünetekben is szívesen játszott a kutyával
A kilencvenes évek végén találta meg a filmezés. Akkoriban az állat kelléknek számított, és a kellékeseknek elegük volt, hogy ők bajlódjanak bundásokkal, tollasokkal. Árpádot beajánlották egy reklámfilmhez, amelyben egy berni pásztorra volt szükség. Odavitte a kutyát, és az vezényszóra mindent megcsinált, amit mondtak neki, ráadásul boldogan.
Árpád karrierje azonnal felívelt, a Kreatív Mozi Műhely munkatársai mindig mondták, hogy ha állat kell, akkor csak őt hívják, amiért mind a mai napig nagyon hálás nekik, cserébe ők is nyugodtak lehetnek, hogy a macska nem szalad el, és a galamb is csak akkor repül, amikor jeleznek neki.
Lepkéktől a Szárnyas fejvadászig
Fokozatosan egyre több állattal dolgozott, ha kellett, lepkét is koordinált autóreklámhoz. Ehhez a gazdaboltban vásárolt lepkehálókat, kiosztotta az ismerős gyerekek között, és száz forintot ajánlott egy-egy példányért. Egy órán belül összegyűlt nyolcvan lepke, ő pedig megtanulta, hogy mindig agyaljon, bátran keresse a megoldást. Ez a szemlélet jellemzi a csapatát is, rátermettek, ügyesen dolgoznak, és az extrém lehetetlen helyzetekre is találnak megoldást. Sok produkció kifejezetten azért forgat Magyarországon, mert bennük bíznak.
Árpád az elmúlt években rengeteg külföldi és hazai mozifilmben, sorozatban segédkezett, ilyen volt többek között a Szegény párák, a Préda, az Árva, a Futni mentem, a Testről és lélekről, az Aranyélet, a Fehér isten. A Szárnyas fejvadász 2049 különösen emlékezetes számára.
– Nem tudtak dönteni, hogy milyen kutyával akarnak dolgozni, odavittem a saját kutyáimat, barátokéit, meg olyanokat, amiket menhelyről hoztunk ki, összesen csaknem húsz állatot, mire a rendező kiválasztott egy kaukázusi pásztort, akit a gyömrői menhelyről kértem kölcsön. Tetszett a rendezőnek, hogy öreg, lelassult, lóg a füle, lóg a farka.
Két hónap volt a kiképzésre, csakhogy két hét után felemelte a farkát, a lógó szájszélek visszahúzódtak, kivirult. Hihetetlenül okos és értelmes kutya lakozott benne. Nagyon öreg volt már, de a film után még élt velem három évig. Jó volt dolgozni Harrison Forddal és Ryan Goslinggal is, mind a kettő kutyás ember, élvezték az állatok közelségét, jöttek a szünetben is egy kis feltöltődésre kutyázni. Később tudtam meg, hogy ezzel a filmmel elnyertük a Palm Dog-díjat.
Siker és boldogság
Nem dolgozik