Érdekes morális dilemma elé állított nemrég Berni lányom. Ugyanis egyik reggel röviddel iskolába indulás előtt azzal lépett oda hozzám, hogy olvassam el a fogalmazását. Elvégre én tudok fogalmazni, hiszen ez a szakmám. „Örömmel” – feleltem neki, és azt sem tettem szóvá, hogy miért csak most reggel készült el a házi feladata, mert tudom, hogy egy része mindig ilyenkorra marad, ha esik, ha fúj, ha sok van, ha kevés. Ez valami törvényszerűség. Egyszóval engedelmesen nekiláttam az olvasásnak.
– Te, Berni, te tényleg azt gondolod, hogy reális dolog volt az építők részéről, hogy Kőmíves Kelemennét befalazták?
– Igen, hiszen csak így épülhetett meg a vár – felelte Berni magabiztosan.
– Biztos vagy te ebben? A várépítésnek a kövek és a cement mellett tényleg elengedhetetlen alapanyaga egy kedves feleség is a falakban?
– Ma már ezt borzalmasan barbár dolognak tartjuk, de akkoriban így gondolták.
– De nem lehet, hogy tévedtek, és csak egy buta babonáról volt szó, ami sok áldozatot követelt?
– Pontosan, de akkor tényleg hittek abban a babonában, hogy a vár csak akkor épülhet meg, ha feláldozzák valamelyik építő feleségét.
Ez is érdekelhet: Krúdy Tamás Férfiszemmel írásai