A tó eközben hullámokat vetett és habzott, pár döglött angolnát mosott a víz a partra, szálkás, csontos halakat, amikkel a közeli madarak jóllaktak. A pázsit virágszőnyegbe borult, tele lett tulipánnal a kertünk. Közel volt a nyaralónk a tóhoz, a nádastól egy perc sétára, egy időben apámnak saját, vasból hegesztett stég is jutott.
Nyílt az orgona, és anyám imádta az orgonát szagolgatni. Meg is simogatta.
Kinyitottuk a régi, földszintes kőház rozsdás spalettáit. Seprűket ragadtunk, leszedtük a pókot a falról, és összesepertük a tavalyi legyeket. Apám megnyitotta közben a vizet, szentségelve szerelt, mert nem indult be a bojler. Anyám meg egyszer csak fogta magát, és otthagyott minket a takarításban. Kiment a kapuhoz. Állt és várt, aztán sétálgatott a kertben, felszegett fejjel, mosolyogva.
Örült minden bimbónak a meggyfán. Mi valami ebédet vártunk, de arra nem volt ideje.
Nem főzök! Nyílnak a virágok! És ragyogott. Adott pár gyűrött ezrest a tárcájából, és elküldött minket lángosért a balatonszabadi állomásra.
(Fotó: Canva)
Anyámnak volt egy barátnője az utcában. A hátsó szomszédban lakott, és nem szerette, ha ott vagyunk, amikor ezzel a barátnőjével beszélget a kerítésnél. Sokszor azért flangált a hátsó kertben, hogy hátha meglátja ott a barátnőjét.
Kapcsolódó: 5 tavaszi könyvújdonság, amit nagyon vártunk
Sárika, máskor Sára, meg Sarolta, mindenféle nevei voltak anyám barátnőjének. Folyton ott dolgozott gumikesztyűben a bokor tövében. Szerette anyámat, de közel sem rajongott érte úgy. Talán nem olyan kölcsönös a barátság. Illetve anyám titkolta őt.
Apám többször próbálta a szomszéd nőről lebeszélni, de nem sikerült. Sárika rózsákat nevelt, szilvafája volt, és körték, egész nap a növényeit kapálta, metszett és kézzel tépte a gazt. Sejtelmesen halkan beszélt, nem szerette az embereket, anyámon kívül senkihez se szólt, vissza se köszönt. Ha átgurult a labdánk, kidobta a kukába.
Csak anyánk szerette a barátnőjét, mi féltünk tőle.
Mire visszajöttünk az állomásról, anyánk eltűnt. Kerestük őt mindenhol, apám csak morgott valamit, mert szétfagyott a vízvezeték. Befalatozott a lángosból, és nem érdekelte különösebben, hol kószál anyám. Megszokta már.
Anyu, anyu! Szólítgattuk a parton.
Az utcákat jártuk. Egyre hangosabban hívtuk őt. Csak nem bement a tóba? És a hullámok elmosták. Hiányzott anyu, nagyon.
