A negyvenes éveiben járó Nóra meséli, hogy miközben ő másfél éve jár terapeutához, és a folyamat során sokszor fájdalmas szembesülésekkel halad a gyógyulás felé, addig a környezetében valahogy egyre többen „megvilágosodva” térnek haza vidéki elvonulásokról vagy Balira történő utazásokról. Vajon lehetséges ez? Kiválthatják a jó érzést adó spirituális élmények a fájdalmakkal kikövezett terápiát? Erre a kérdésre keressük a választ Póta-Salgó Réka mentálhigiénés szakemberrel.
A „mindig jól vagyok” csapdája
– A spirituális megvilágosodásnak tapasztalataim szerint van egy olyan üzenete, hogy aki jól van, aki szintet lépett, annak nem lehetnek negatív érzései. Ezt azért tartom károsnak, mert megfelelési kényszert szül – kezdi a szakértő. – Azt sugallja, hogy ha rosszul érezzük magunkat, akkor valamit nem jól csinálunk. De ez nem igaz. Az önismeretnek, a gyógyulásnak, önmagunk elfogadásának egyetlen útja van, mégpedig hogy amit érzünk, azt elfogadjuk. Nem tagadjuk, nem manipuláljuk, nem kompenzáljuk, nem menekülünk előle, nem ítélkezünk felette, hanem kimondjuk, amit érzünk.
A szakember szerint az a leglényegibb szintje az önismeretnek és az önmagunkkal való békülésnek, amikor elkezdjük megengedni magunknak, hogy érezzük, amit érzünk.
– Ha az ember ezt elkezdi gyakorolni, attól nem tűnnek el a rossz érzések, csak már nem lesznek olyan ijesztők. Pont azért, mert már nem menekülünk előlük.
Póta-Salgó Réka azt is hangsúlyozza, hogy elmenni egy ásramba, egy távol-keleti útra, meditációs technikákat, mozgásformákat gyakorolni mindenképp jó dolog, mert ezek elcsendesítik az elmét, kiragadnak a hétköznapokból, és segítenek más perspektívából ránézni önmagunkra. Ezért nagyon jó dolog az utazás is.
– Azonban ha valaki azt meséli, elment valahova, és ott az első pillanattól csak pozitív élményeket szerzett, vagy tökéletes megvilágosodásaban volt része, az bennem azt a gyanút ébreszti, hogy menekülésről van szó – folytatja a mentálhigiénés szakember. – A valódi és tartós gyógyuláshoz nem menekülés, hanem szembenézés kell.
Ez is érdekelhet: Ezek az önszeretet legfontosabb állomásai. Te hol tartasz?
A gyógyulás nem élmény
A spirituális élmények segíthetnek egy terápiás vagy önismereti folyamatban, ami lehet többek között akár pszichodráma vagy egy segítő beszélgetés is. Szakértőnk elmondja, minden terápiás folyamat alappillére, hogy tükröt kapjunk a segítőnktől, de közben elfogadó jelenlétet is. Olyan teret, ahol minden, amit eltemettünk magunkban, előjöhet. De ehhez idő, bizalom és ellazultság kell.
– Ha e mellett a hosszú, időigényes folyamat mellett arra is adunk, hogy legyen valamilyen spirituális élményünk, az pluszerőforrást jelenthet, sőt néha gyorsított előrelépést is. De egyetlen spirituális élmény nem fog meggyógyítani egy meg nem dolgozott sebet – mondja a szakértő.
(Fotó: Getty Images)
– És hogy mit jelent a megdolgozottság? Először is hogy szembenézünk a minket ért sérüléssel, megértjük és elfogadjuk, másodszor tudatos döntéssel továbblépünk. A szembenézés fájdalma nagyon nehéz tud lenni, nem véletlen, hogy sokan már itt elakadnak. De talán még többen rekednek meg azon a ponton, amikor a szembesülés megtörtént, a továbblépés azonban nem. Sarkosan fogalmazva ezen a ponton sokan beleragadnak az önsajnálatba, folyamatosan a többiekre, a környezetre hárítják a felelősséget, a saját felelősségüket azonban nem ismerik el, márpedig enélkül nincs változás.
– A felnőtt felelősségvállalás önmagunkért azt jelenti, hogy empatikusan nézünk szembe a múlttal, de tudjuk, már felnőttek vagyunk, és ki tudunk állni magunkért. Ez hirtelen, egy néhány hetes távol-keleti úton nem tud megtörténni. Ha valaki azt mondja, fájdalom- és fáradságmentesen megvilágosodott, azt nekem nehéz elhinnem – zárja le a gondolatot Póta-Salgó Réka.
Egyedül nem megy?
Ahhoz, hogy valaki túl tudjon lépni a múlton, és elérje a pszichológiai értelemben vett felnőttkort is, nem feltétlenül kell segítséget kérni.
