Régen minden jobb volt?
Természetesen nem. Konrad Lorenz, az etológia atyja mondta, hogy ha valaki visszavágyik a múltba, akkor képzeljen el egy foghúzást a 18. században. Az elmúlt néhány száz, néhány ezer évben sok változás történt, ami azért megkönnyítette az ember életét. Nemecsek Ernő olyan betegségben halt meg, amit ma egy háromnapos gyógyszeres kúrával könnyedén kezelhetne, de a javunkat szolgálja például a mobiltelefon és az autó is. Viszont ennek a haladásnak meg kell fizetnünk az árát.
A könyvében ezt nevezi elhangolódásnak?
Igen. A biológiai evolúció, a természetes vagy szexuális szelekció nagyon lassú folyamat, és ahhoz, hogy az ember genetikája megváltozzon, évezredek, akár évmilliók szükségesek. Eközben a kulturális változások rendkívül gyorsak és dinamikusak, már egy nemzedéken belül is óriási átalakulások tanúi lehetünk.
Gondoljunk arra, hogyan terjedtek el a kütyük, hogy mi volt harminc éve, és mi van most.
A szervezetünk – és ezalatt nemcsak a testet, hanem a pszichológiai felszereltséget is értem – nem tudja követni a változásokat. Az evolúció tehát nem tudott felkészíteni bennünket azokra a kihívásokra, amelyek napjainkban érik az embert.
Honnan tudjuk, hogyan éltek az őseink?
Egyrészt a fosszíliák elemzéséből következtethetünk a társas kapcsolatokra, mert például a férfiak és a nők csontváza más, és az anatómiai eltérések viselkedésbeli különbségekre is utalhatnak, gondoljunk a nemek közötti munkamegosztásra. A másik tapasztalati adatforrás pedig a mai vadászó-gyűjtögető közösségek elemzése, ezekből a csoportokból még ma is több százat ismerünk szerte a világon, Dél-Amerikában, Afrikában, Ausztráliában vagy akár Új-Guineában.
Kapcsolódó: Azért ment egyetemre, hogy cáfolja az evolúciót – Ma sorozatot vezet róla Ella Al-Shamahi
Persze az elmúlt időszakban komoly változásokon mentek keresztül ők is, de még mindig elég jól tükrözik azt a környezetet, amelyben az őseink éltek. Kétségtelen, hogy a mai kor embere öt-tíz-tizenöt évvel tovább él, de ez elsősorban az orvosi beavatkozásnak köszönhető.
Közkeletű elképzelés, hogy a régiek rövid életet éltek, de ez nem igaz.
Nemrég több száz vadászó-gyűjtögető társadalom elemzéséből kimutatták, hogy azoknak, akik megérték a kamaszkort – tehát túljutottak azon az életszakaszon, ahol a csecsemő- és gyerekhalálozás a fertőzések miatt gyakori –, a várható élettartamuk átlagosan hetvenegy év. Akadnak olyanok is, akik nyolcvan felett járnak.
(Fotó: Canva)
Tudna példát mondani arra, ami régen hasznos volt a túléléshez, de most már kifejezetten káros?
A legegyszerűbb példa a táplálkozás. Az evolúció során sokszor kerültünk olyan helyzetbe, mondjuk, szárazság vagy a vadállatok elvándorlása miatt, hogy nem volt mit ennünk, és csak úgy maradhattunk életben, hogy a szervezetünk a tápanyagból elraktározta a kalóriákat összetett szénhidrátok és zsírok formájában.
Viszont ma már a szupermarketekben bőséges a kínálat, ráadásul jóval kevesebbet mozgunk, tehát kevesebb kalóriát égetünk el. Ezért a beépítést szolgáló, úgynevezett takarékos gének – amelyek egyébként az inzulinszabályozáson keresztül működnek – elhízást, annak nyomán pedig cukorbetegséget és keringési betegségeket okoznak.
Az őseinktől mit érdemes ellesnünk a táplálkozás terén?
Az ember az elmúlt kétmillió évben sok húst és sok növényt, zöldséget, magvakat, bogyókat, gumókat evett, tehát a hús lebontásának anyagcsere-mechanizmusai szépen kialakultak, így önmagában a húsfogyasztás nem tekinthető károsnak. Bár hozzátenném azért, hogy a vadon élő állatok húsa jóval kevesebb rossz koleszterint tartalmaz, mint a boltokban kapható, nemesített állatoké.
Kapcsolódó: 6 dolog, amiben az evolúció kibabrált velünk – a futástól a szülésig
Arra viszont, hogy gabonaféléket vagy a tejtermékeket jól feldolgozzuk, viszonylag kevés idő állt a rendelkezésünkre, mert a mezőgazdaságra csak nyolc-tízezer éve tértünk át. Nem véletlen, hogy a tejet a Föld lakosságának mindössze harmada tudja megemészteni, a kétharmada felnőttkorban laktózintoleranciát mutat.
Egyszerűen nem fejeződött be az evolúció, a lebontáshoz szükséges génvariáció még nem terjedt el teljesen a világon.
Számunkra a legfontosabb talán a szénhidrátok visszafogása lenne, de nemcsak az édességeké és az üdítőitaloké, hanem, mondjuk, a nem teljes kiőrlésű gabonából készült liszté is. Mert a keményítő a szervezetben könnyen átalakul cukorrá, és megterheli az inzulinrendszert, ráadásul a zsírban raktározódik el.
Ugyanakkor a zöldség-gyümölcs fogyasztást érdemes erősítenünk. Ezzel kapcsolatban szintén akad egy félreértés: nem feltétlenül a vitamintartalmuk miatt lényegesek, hanem a rostok miatt, amelyek hozzájárulnak a bélrendszer normális működéséhez.
Az irodai munka mennyire van összhangban azzal, ahogyan az elődeink éltek?
