Emlékszel az esőáztatta ünnepi könyvhetekre? – kérdezem, mire mindkettőnkből kitör a nevetés, mert Marosi Lászlóval, aki huszonéves srácként került a mai könyvkiadó elődjéhez tizenhat esztendővel ezelőtt, sok nyári záport vészeltünk át a Vörösmarty téren.
Az asztalka tetején kuporogtál, mert így fértél be az ernyő alá, és rendületlenül dedikáltál, mert az olvasók fittyet hánytak a viharra.
Te partvisnyéllel böködted a standot borító ponyvát, hogy lezúduljon róla a víz, mi megtapsoltunk, mert megvédted a könyveket. Legfiatalabb kollégaként nem zavart a víztelenítés meg a cipekedés. És ma, a kiadó negyvenkét éves igazgatójaként…?
Méltatlannak tartom-e, hogy fizikai munkát végezzek? Ugyan! Ne adja ég, de ha kell, idén júniusban is megküzdök majd a vízzel, és pakolom a könyveket a kolléganőim meg a női szerzők helyett.
Sok családi vállalkozás sem képes békés generációváltásra, de Szemere Gabriellának, a korábbi nagy tudású kiadóvezetőnek és neked sikerült.
Hálás vagyok Gabinak, mert jelentős szerepet játszott abban, hogy a szakma mellett megtanuljam, miként lehet és kell sokfélének lenni egy jó vezetőnek. Mikor fontos az elfogadás, mikor kell következetesen kiállni magadért vagy a kiadóért, mikor elkerülhetetlen, hogy határozottan kijelöld a területet, ahol te döntesz. Bölcsen, fokozatosan adta át a teendőket, ha megkérem, ma is segít.
Gyakran tanácsolják, hogy a vezető legyen konfrontatív.
Szerintem a leghatásosabb motiváció a jó szó és a bizalom! Persze ha szakmai partnerekkel vagy terjesztőkkel tárgyalunk, határozottan lépek fel, mert szeretek és tudok könyvet eladni, de a stílusomon nem változtatok. Hiszen az empátia „bejött”, pedig nem könnyű a valahai padtársaid főnökévé válni.
Meglepő, hogy ugyanolyan kiegyensúlyozottnak tűnsz, mint kezdőként.
Valószínűleg azért, mert éppúgy élvezem a munkámat, mint az elején. A szerelem közel két évtizede kezdődött, amikor huszonnégy évesen, a magyar–kommunikáció szakos bölcsészdiplomám megszerzése után, angol és francia nyelvvizsgával a zsebemben jelentkeztem egy álláshirdetésre, majd fel is vettek egy apró könyvkiadóba. Részmunkaidős szerkesztő, azaz mindenes lettem. Két év után nagyobb kihívásokra vágytam, ezért jelentkeztem a Central elődjéhez, a Sanoma kiadóhoz.
Ha kihívásokra vágytál, túlteljesített a sors.
Belépésem óta a sokszorosára nőttünk, és a növekedés nem ért véget! Három és fél kollégát foglalkoztató kiadóban kezdtem dolgozni 2010-ben, idén áprilisban huszonegy munkatárssal dicsekedhetek. Amikor felvettek, átlagosan húsz könyvet adtunk ki évente, 2025-ben százötven jelent meg, és idén várhatóan százhetven lesz.
Számomra is döbbenetes, hogy egyike lettünk az ország öt legnagyobb kiadójának! A mi szakmánkban kevés, ha jól dolgozunk, kell egy kis megszállottság… Ha szerkesztőként rátalálunk egy szerintünk nagy népszerűségre számító könyvre, és az olvasók visszaigazolják a feltételezésünket, hatalmas az öröm.
Flow-élmény?
A javából! Harry Potter-könyvek, észak-európai krimik,
