Vannak daganattípusok, amelyek könnyen és hatékonyan szűrhetők, felfedezésük pedig minden esetben segíti az érintettek hatékony kezelését, gyógyítását – ezeket népegészségügyi szűrővizsgálatokkal szűrik. Ilyen a méhnyakrák és annak előállapota, a vastagbélrák és az emlődaganat.
Ebből a sorból a prosztatarák kilóg, nem véletlen, hogy szűrését népegészségügyi szinten nem vezették be sem itthon, sem más országokban.
Ez így van annak ellenére, hogy élete során minden nyolcadik férfinál diagnosztizálják ezt a tumortípust.
A prosztatarák nemcsak gyakori, hanem nő az előfordulása is, illetve az olyan esetek száma, amelyeket előrehaladott állapotban ismernek fel. A nemzetközi statisztikákon látszik, hogy a betegek 8-10 százalékát áttétes állapotban diagnosztizálják. A késői felismerés azért gond, mert míg a lokalizált prosztatadaganatok ötéves túlélése 99 százalékos, addig az áttéteseké csak 33.
Vagyis a korai diagnózis életeket ment, de ez esetben növeli annak rizikóját is, hogy a betegséget úgymond túlkezeljék – mondja dr. Fazekas Tamás PhD, a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika szakorvosa.
Az urológus ebben a témában különösen otthonosan mozog, ugyanis nemrég szerezte meg tudományos fokozatát az egyetem Transzlációs Medicina Központjában, ahol a doktori disszertációjában a prosztatarákszűrés lehetőségeit, molekuláris diagnosztikáját és terápiás előrejelzését vizsgálta. Képzésének harmadik évét a világ egyik legnevesebb onko-urológiai centrumában, a Bécsi Orvostudományi Egyetemen töltötte.
Hogyan lehet túlkezelni?
Jogos kérdés, hogy miképp lehet egy daganatot túlkezelni, de ennél a tumortípusnál ez sajnos könnyen megeshet. A prosztatarák ugyanis az esetek jelentős hányadában lassú növekedésű, és nem okoz semmilyen gondot, nem veszélyezteti a beteg életét, és nem válik agresszívvá – viszont a kezelése gyakran együtt járhat kellemetlen szövődményekkel.
Például csökkenhet miatta az erekció, kialakulhatnak vizelettartási nehézségek, létrejöhet inkontinencia. Mivel mindez komoly életminőség-romlást eredményezhet, fontos megelőzni a felesleges műtéteket, sugárkezeléseket. Azokat a betegeket viszont muszáj lenne megtalálni, akiknek tényleg kezelésre van szükségük. Viszont az nem annyira egyszerű.
Kapcsolódó: Csendes gyilkos: a prosztatarák alig ad tünetet
– Boncolásos vizsgálatokból tudjuk, hogy idősebb korban a férfiak 30-40 százalékánál is jelen lehet a prosztatarák anélkül, hogy bármilyen panaszt okozna. Egyértelmű az is, hogy minél több férfit tesztelnek prosztatarákra, annál több daganatot találnak – de azok többsége nem jelent tényleges veszélyt.
Emiatt hagytak fel világszerte azzal a gyakorlattal, hogy a prosztatarákot csak a pozitív PSA-teszt alapján diagnosztizálják és kezeljék. Maga a PSA egy fehérje, melyet a prosztata sejtjei termelnek, és ugyan főleg az ondóban található meg, de kis mennyiségben a vérben is jelen van. Az erre épülő PSA-vértesztek nagyon hasznosak, de önmagukban nem alkalmasak a prosztatarák szűrésére.
Mert bár a PSA szintje daganat esetén magasabb, sok egyéb tényező miatt is az lehet.
Ilyen az idősebb életkor és a prosztata nagyobb mérete, vagy éppen az, ha valaki a mérés előtti napokban erőteljesebben sportolt, kerékpározott, vagy együtt volt a partnerével – mondja szakértőnk.
Sokan még mindig csak akkor mennek orvoshoz, ha baj van – pedig a rendszeres szűrővizsgálatok életet menthetnek.
Lépésről lépésre
A túlkezelést megelőzendő ma már a pozitív PSA-teszt után végeznek prosztata-MR-vizsgálatot is, és szövettani mintát csak akkor vesznek, ha az indokolt annak eredménye szerint. Viszont a műtét vagy sugárkezelés ezt követően sem magától értetődő. Általánosságban azt lehet elmondani, hogy a technikai fejlődés következtében mára a biztonságosan követhető betegek köre kiszélesedett, náluk az aktív kezelés biztonsággal halasztható, vagy sokaknál akár teljesen el is hagyható.
– Ez azt jelenti, hogy az alacsony rizikójú prosztatadaganatoknál elég a PSA-szintet követni. Ilyenkor a beteg rendszeres ellenőrzésen vesz részt: általában háromhavonta történik urológiai vizsgálat és PSA-meghatározás, szükség esetén pedig ismételt MR-vizsgálat, illetve célzott prosztatabiopszia.
Megfelelő feltételek mellett ma már egyes közepes kockázatú daganatoknál is felajánlható ez a stratégia.
Az elmúlt tíz-tizenöt év kutatásai egyértelműen rámutattak arra, hogy prosztataráknál nem minden esetben a gyors műtét vagy sugárkezelés a legjobb megoldás. Ezekre általában csak akkor van szükség, ha a daganat közepes kockázatú, és nem követhető biztonsággal, vagy ha magas kockázatú – mondja dr. Fazekas Tamás.
Az átgondoltság a szűréseknél is fontos, főleg mert a prosztatadaganatnak nincs olyan életmódbeli rizikófaktora, ami ellen tenni lehetne – az ugyanakkor ismert, hogy a hajlam lehet öröklött, és hogy egy részük genetikailag meghatározott. A szűrésről szóló döntéseket ehhez igazodva kell meghozni.
Szűrni, de hogyan?
– Azoknak, akiknél az elsőfokú hozzátartozók közt volt prosztatarák vagy egyéb tumor, célszerű negyvenöt éves kortól szűrést végeztetniük, míg akik nem tartoznak ebbe a körbe, és nincs tünetük, elég ötvenéves koruk után elgondolkodniuk a PSA-teszt elvégeztetésén. Egyéb beavatkozásra nincs szükség, ugyanis tünetek hiányában a prosztatarák szűrésének már nem része a tapintásos vizsgálat.
Az elmúlt évek kutatásai ugyanis azt mutatták, hogy ha a PSA-érték nem emelkedett, a végbélen keresztül végzett prosztatavizsgálat nagyon ritkán tár fel olyan daganatot, amelyet a PSA-teszt ne jelezne. Emiatt szűrési célból a rutinszerű vizsgálat elhagyható. A prosztataspecifikus antigén ötvenéves kor körül mért értéke nemcsak szűrésként hasznos, hanem azért is, mert ahhoz később viszonyítani lehet az új eredményeket.
Érdemes azt is tudni, hogy
ebben az életkorban már egyetlen mérési eredményből lehet következtetni arra, hogy valakinek élete során lesz-e prosztatadaganata.
Plusz azt is meg lehet határozni, hogy kinek milyen gyakran van szüksége a szűrés ismétlésére. Ha a PSA értéke alacsony, akkor ez egy és négy év között változik – mondja szakértőnk.
Fazekas Tamás kiemeli, hogy orvosi konzultáció nélkül – pláne fiatalabb korban – nem szerencsés patikában kapható PSA-tesztet használni, mert az könnyen okozhat felesleges aggodalmat. Ha valaki mégis emellett dönt, és a teszt pozitív, mindenképpen urológushoz kell fordulni.
Ha az ott mért PSA-érték 3 nanogramm/milliliter feletti, akkor a szakorvos kérni tudja az ilyenkor szükséges MR-vizsgálat elvégzését, és ha az megerősíti a gyanút, akkor elvégezhető az MRI-vezérelt szövettani mintavétel is célzottan a gyanús gócból. Annak alapján lehet dönteni arról, hogy elég-e a követés, vagy szükséges a kezelés.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Bár családi érintettség nélkül nem célszerű ötvenéves kor előtt prosztatarákszűrést végeztetni, ha bármilyen panasz – például nehéz vagy gyakori vizelés, sürgető inger vagy vizeletsugár-gyengülés – jelentkezik, fontos urológushoz fordulni.
Itt tudni kell, hogy ezek a tünetek prosztataráknál csak előrehaladott állapotban jelentkeznek, az esetek -60-70 százalékában jóindulatú prosztatamegnagyobbodás áll a hátterükben. Ez nem keverendő a daganattal, de fontos a kezelése. Az orvosi vizit azért sem hagyható el, mert panaszoknál az urológusok automatikusan nézik a PSA-szintet, és történik teljes urológiai kivizsgálás is.
Így ha esetleg daganat áll a háttérben, akkor az is kiderül.
Ennél a tumortípusnál jó hír, hogy a túlélés még az agresszív betegségnél is években mérhető, még akkor is, ha már áttét is létrejött. A kezelési lehetőségek ma már elég jók, itthon is elérhető minden olyan terápia, ami a prosztataráknál szóba jöhet.
Kapcsolódó: Tabutéma, pedig évente több ezer magyar férfit érint a prosztatarák
Illusztráció: Getty Images
