A Világboldogsági Jelentés szerint már nyolc esztendeje Finnország a világ legboldogabb országa, és mi sajnos nem szoktunk előkelő helyen szerepelni e különös versenyben.
Az utóbbi hónapokban többször előfordult, hogy az olvasótalálkozók végén elhagyott az egyik legfontosabb testőröm, az öniróniám, azaz nem tudtam elrejteni a meghatottságomat a beszélgetés és dedikálás befejezésekor. Mert felkavart az olvasók őszintesége, a viselkedésükből és a történeteikből áradó aggódás, elszántság, szeretet és vágy.
Mire is? Hát a boldogságra! A jóra, a szépre, a tartalmasabb, toleránsabb, harmonikusabb életre, amelyben nem rúgjuk-vágjuk egymást, inkább az a célunk, hogy együtt teremtsünk olyan légkört, amelyben jó gyereknek és nagyon idősnek lenni. Ha e két, legsérülékenyebb réteg jól van, akkor a többieknek sem lehet rossz…
Kapcsolódó: 5 mondat, ami elárulja: te vagy a boldogságod legnagyobb gátja
Nem a „szeressük egymást, gyerekek” cukrosságát éreztem ki a szavaikból, inkább Ady zseniális gondolatát: „Éhe a Szépnek hajt titeket”… Nos, ugyanez az éhség hajt most engem is késő éjszaka, hogy sokaknak megírjam, igenis csoda az ember – Pápán, Szegeden, Siófokon, Dunakeszin és mindenütt… –, mert az eldurvult hétköznapok ellenére is munkál benne a szebb és nyugodtabb holnap iránti vágy.
És ne higgyék, hogy szerény személyemnek szólt az olvasók kitárulkozása, inkább
