Jakupcsek Gabriella – újságíró, műsorvezető

„Nőként nehezebb előrejutni, de azt is megtehetem, hogy időnként hátralépek”

„Soha nem akartam más lenni, gyerekkoromban meg sem néztem azokat a filmeket, amelyekben nem voltak nők. Pedig nem vagyok egy habos-babos alkat; nem vágytam loknis hajra, fodros szoknyára, és nem az volt életem álma, hogy menyasszony legyek. Sokféle női lét van, a munkám révén is rengeteg sorssal találkozom, és azt látom, hogy a világban a nők többször kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe. Kultúrák, ideológiák, szokások, politikai rendszerek sodorják őket olyan helyzetekbe, amelyek tele vannak szörnyű kompromisszumokkal, elég csak körbenézni a saját házunk táján.

Jakupcsek Gabriella újságíró, műsorvezető

Más szempontból csodálatos korszakban élünk, legalább a lehetőségek szintjén nyitott kapuk előtt állunk, de ettől még tény, hogy egy nőnek sokszorosan többet kell teljesítenie ahhoz, hogy ugyanarra a szintre jusson, mint egy férfi. És ne szépítsük, ez az én szakmámra is igaz. Elég megnézni a főműsoridőt vagy egy televíziótársaság felépítését: sem a szakmai sokszínűség, sem az átlagnő nincs reprezentálva, még azoknál sem, akiket a legtöbben irigyelnek, mert gyakran »kiszolgáló« pozícióban vannak, vagy biodíszletek.

A mi szakmánkban a férfiak­nál egyáltalán nem számít sem a kor, sem a kinézet, míg egy nő hiába bizonyított, hiába tehetséges, láthatóan alig kap lehetőséget. Rengeteg tehetséges, okos, szépen idősödő nő van, mégsem látjuk őket. A vezetői hierarchiában is hasonló a mintázat: középvezetői szintig sok nő eljut, a legfelsőbb szinteken azonban már alig találkozunk velük. Nincs erről valódi párbeszéd, nincs platform, ahol ezeket a kérdéseket fel lehetne tenni, bár a könyveimben én gyakran írok erről.

Nem vagyok feminista, sok mindent azért nem vállalok, mert ismerem a saját női gyengeségei­met és határaimat. Szeretek ügyeket támogatni, gondolkodni, morfondírozni, tanácsadó alkat vagyok. Hiszem, hogy jobb a dinamika ott, ahol vannak nők a férfiak mellett, legyen az egy szerkesztőség vagy egy cég igazgatótanácsa, kell a női energia az egyensúlyhoz.

Ez is érdekelhet: „Folyamatos mozgásban vagyok, és mindig újrakezdek” – interjú Jakupcsek Gabriellával

Szeretek nő lenni, mert így lehetek okos vagy buta, szép vagy csúnya, lehetek nagyon érzelmes. Nőként nehezebb előrejutni, de azt is megtehetem, hogy időnként hátralépek. Egy férfi mindig azt érzi, hogy muszáj előremennie vagy teljesítenie. És azért is jó nőnek lenni, mert az anyaság a világ legnagyobb adománya. Én úgy rajongok az anyaságomért, hogy tudom, milyen tartalmas életet élnek azok a barátaim, akiknek nincs gyerekük, de akkor sem tudom a jelentőségét kisebbíteni.

Tessék tisztelni az anyaságot, de ne mindenekfelett, ez nem lehet kizárólag hazafias szempont, sem érvényesülési eszköz. És minden anyaság más. Amikor kicsik voltak a fiaim, szerelmes voltam beléjük, és van két fiúunokám, így újra látom azt a mérhetetlen cukiságfaktort, ami két ilyen mazsolából sugárzik, és amitől egy nő úgy érzi, hogy örökké segítenie kell őket.

Egy lány más; hálát érzek, hogy a lányom partnere lehetek, hogy láthatom a lányunokámat cseperedni. Nem babráltak ki velem soha, mindig mindent ki akarnak próbálni, nem kell őket noszogatni. Tudom, hogy mit éreznek, tudom, mikor fáj nekik, minden hangulatukat értem, és így újraélhetem a nőiességemet.”

Törőcsik Franciska – színésznő

„Vajon mindent alá kell-e rendelni másoknak?”

„Szeretek nő lenni. Soha nem gondolkoztam azon, hogy inkább lennék férfi, vagy hogy nekik mennyivel könnyebb. Bizonyára voltak olyan helyzetek az életemben, amelyek másként alakulhattak volna, ha férfi vagyok, de ezeken nem szoktam utólag rágódni, mert az nem visz előre. Tény, hogy még nagyon sok kell ahhoz, hogy valóban megvalósuljon az a bizonyos egyenrangúság férfiak és nők között.

Törőcsik Franciska színésznő

A színházi szakma nem a nőknek kedvez olyan értelemben, hogy a klasszikus drámairodalomban kétszer-háromszor annyi a férfiszerep, mint a női. A kortárs darabokban szerencsére már több az eljátszható női karakter. Erről egyébként azt gondolom, hogy ha elfogynak a szerepek, majd csinálok én magamnak. Nem az a típus vagyok, aki élete végéig csak ül, és várja, hogy milyen felkérések találják meg.

E tekintetben nagyon inspiráló például Reese Witherspoon, aki saját produkciós céget alapított, és ő kreált magának lehetőségeket, amikor az életkora miatt­ megrekedhetett volna a karrierje. Rajtunk is múlik, hogyan alakítjuk a szakmai életünket. Persze felmerül, hogy nőként esetleg nehezebb boldogulni – például keresztülvinni egy ötletet, vagy támogatást szerezni egy projektre – ebben az alapvetően még mindig férfiak uralta világban, de hiszem, hogy semmi sem lehetetlen. Időnként én is elgondolkodom, milyen lenne, ha én magam raknék össze egy előadást, szívesen kipróbálnám a jövőben.

A színészet és a gyerekvállalás összeegyeztethetősége is örökké aktuális téma, de én sok jó példát látok a környezetemben, ahol ez működik. Egy biztos: ebben a szakmában annyi a bizonytalanság és a váratlan fordulat, hogy ha valakiben már megfogalmazódott a vágy, hogy családot alapítana, nem érdemes halogatni egy-egy kilátásba helyezett munka miatt.

Jó pár éve úgy döntöttem, hogy szabadúszó leszek, és a saját utamat járom. Szeretek a lehető legnagyobb szabadsággal élni, és a kezemben tartani, amit csak lehet. Ez bizonyos szempontból több felelősséggel és stresszel jár, ugyanakkor sokkal több döntést én magam hozhatok meg. Ezt talán nevezhetjük bátorságnak.

Ezen a pályán adódik a kérdés: vajon mindent alá kell-e rendelni másoknak?

A fiatal generáció tagjai közül egyre többen gondolják azt, hogy nem. Bennem megvan az az alázat, ami ehhez a szakmához kell, de azt nem engedem, hogy az elszántságommal és a lelkiismeretességemmel visszaéljenek. A munkát nem lehet és nem is kell megúszni, de jó, ha az embernek van emellett egy élete, amiből töltekezhet. Én igyekszem ezt az egyensúlyt megtartani, és nem félek attól, hogy elfogy a figyelem körülöttem.”

Mautner Zsófia – gasztroblogger

„Rengeteg klassz nő van a környezetemben”

„Mindig kiegyensúlyozott nők vettek körül, így már gyerekkoromban harmonikus volt a »nőtudatom«. Nőként nem ért hátrány a munkában sem, pedig a diplomáciában és a gasztronómiában is a férfidominancia jellemző. Mindkét területen azt tapasztaltam, hogy ha az ember szakmailag odateszi magát, és látják, hogy felkészült, hiteles, akkor elfogadják.

Ehhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy a legtöbb helyzetben határozottan tudom képviselni és kommunikálni az álláspontomat. Az ábra hasonló a nőkkel is; mindig azokkal alakult ki szakmai kapcsolat, akikkel megvolt az összhang, akikkel jól lehetett együttműködni. A jó fej emberek előbb-utóbb megtalálják egymást, és a rossz energiára – főleg így ötven felett – nincs szükségem; ahol irigységet, rosszindulatot érzek, onnan elmegyek.

Mautner Zsófia – gasztroblogger

Rengeteg klassz nő van a környezetemben, vannak barátnőim gyerekkoromból, az egyetemről és a szakmából, én felnőttként is kötök barátságokat. Mostanában sokan szemlesütve jönnek oda hozzám, és szégyenkezve mondják, hogy nem szeretnek vagy nem tudnak főzni. Ilyenkor visszakérdezek, hogy »és akkor mi van?«. Hál’ istennek nagyon sok lehetőségünk van akár rendelni, akár félig előkészített dolgokat venni.

Az én küldetésem megmutatni, hogy egyrészt otthon főzni jó, másrészt a titok, hogy legyen mindenkinek öt olyan alapreceptje, ami egy kicsit villantós, be lehet dobni akár vendégeknek is, de egyszerű dolgok! Látszik, hogy van egy elvárás a főzéssel kapcsolatban, de ma már nem kell mindennap kétféle főtt ételt az asztalra tenni, az a lényeg, hogy a család örömmel üljön le, és mindegy, hogy a nő vagy a férfi főzte a vacsorát.