De miért is nevezik ezt a fajta frigyet levendulaházasságnak? A lila különböző árnyalatai régóta jelen vannak az azonos neműek közötti érzelmek leírásaiban. Az ókori görög költőnő, Szapphó, a nőkhöz fűződő szerelmét verseiben ibolyakoszorúkkal és ibolyaszín díszekkel jelenítette meg.
Ez az ibolyaszimbolika megmaradt a későbbiekben is, az 1920-as években a leszbikus nők ibolyát ajándékoztak egymásnak, finom, csak beavatottak számára érthető utalásként. Férfiak esetében Oscar Wilde az 1890-es években „lila órákról” írt, amelyek a homoszexuális együttlétekre utaltak, de hasonló képeket használt Lord Alfred Douglas is, aki verseiben „lila éjszakákat” említett.
Kapcsolódó: Ez a trükk minden házasságot azonnal megjavít
Magát a levendulaházasság kifejezést James Cyprian Camby Biddle-Cope használta először 1887-ben, a Mad című regényében. A levendula mint jelző a 20. század első felében gyűjtőfogalommá vált, a sajtó és a közbeszéd ekkor kezdte el alkalmazni a melegközösség jelölésére, gyakran kifejezetten megbélyegző szándékkal.
A „Lavender Scare” időszaka tovább erősítette ezt a jelentésbeli kapcsolódást: az 1950-es években homoszexuális embereket távolítottak el az amerikai állami hivatalokból, mondván, zsarolhatóságuk veszélyt jelent a munkájukra, és így az egész társadalomra. A levendula szót később maga a közösség vette vissza és töltötte meg új jelentéssel. Az 1970-es években például a „Lavender Menace” nevű leszbikus csoport tudatosan használta ezt a színt az összetartozás és az ellenállás jelképeként.
Mindenki másképp csinálja
Ahogy a hagyományos párkapcsolatok esetében, úgy a levendulaházasságoknál is eltérő okokból döntöttek az esküvő mellett az érintettek. Sok esetben nem valódi választásról volt szó, sokkal inkább kényszerről: a házasság védelmet nyújtott, láthatatlanná tette az eltérő szexuális irányultságot, és lehetőséget biztosított arra, hogy a pár tagjai megfeleljenek a szülők, valamint a közösség elvárásainak.
Rock Hudson és Phyllis Gates
Szerencsés esetben egyfajta szövetséget kötött két ember, akik egymás biztonságát tartották szem előtt az ellenséges közegben, ugyanakkor ezek a házasságok korántsem voltak egyformák.
Előfordult, hogy mindkét fél homoszexuális volt, és pontosan ismerték egymás helyzetét. Máskor csak az egyik partner tartozott a melegközösséghez, míg a társa érzelmi, baráti vagy gyakorlati okokból vállalta a kapcsolatot.
Akadtak házasságok, amelyek inkább baráti együttélésként működtek, és olyanok is, amelyek a külvilág számára teljes értékű házasságnak tűntek. Néhányan éltek egymással nemi életet; de az is előfordult, hogy hallgatólagos megállapodás engedte a titkos külső kapcsolatokat.
Bár a levendulaházasság sokak számára mentsvárat jelentett, veszélyeket is rejtett magában. A folyamatos alkalmazkodás és szerepjátszás idővel nyomást helyezhetett a valódi identitásra, ami érzelmi kimerüléshez vezetett.
A titkolózás gyakran magányossá tette a feleket, illetve szorongást okozott, és ha valamelyikük egy ponton nyíltabb, őszintébb életre vágyott, a kapcsolat felbomlása újabb társadalmi, jogi és lelki kihívásokat teremtett.
Titkolt életek az álomgyárban
A 20. század első felében, különösen az 1920-as években, a filmstúdiók egyre gyakrabban iktattak be erkölcsi záradékokat a sztárok szerződéseibe. Ezek a kikötések nemcsak a nyilvánosság előtti viselkedést szabályozták, de egyértelműen lehetővé tették azt is, hogy a stúdiók visszautasítsák a nyíltan meleg színészek foglalkoztatását.
Kapcsolódó: 5 botrányos eset, ami megrázta Hollywoodot
A stúdiók elvárták, hogy a gyanús pletykák elkerülése érdekében a sztárok házasságot kössenek, így sok meleg színész úgy döntött, hogy inkább bevállal egy házastársat, ha így elkerülheti a nyomozást és a megalázó kutakodást a magánéletében. De nem csak a stúdióvezetőkből hiányzott az empátia: a közönség is azt akarta, hogy a filmvásznon látott szívtipró és szexbomba a megszokottnál ragyogóbb, de teljesen hagyományos életet éljen a hétköznapokban.
Rudolph Valentino és Jean Acker számára menekülés volt a házasság
Számos híres levendulaházasság született ebben a korszakban. A némafilmek sztárja, Rudolph Valentino 1919-ben vette el Jean Ackert, hogy eloszlassa a pletykákat mindkettejük homoszexualitásáról. A házasságuk gyakorlatilag az első éjszakán kudarcba fulladt: Acker kizárta Valentinót a hálószobából, testi kapcsolat soha nem volt köztük, a pár végül elvált. Acker később nőkkel alakított ki kapcsolatokat, és halála után Chloe Carter mellett temették el, aki csaknem ötven éven át volt a társa.
Az 1950-es években Rock Hudson neve nemcsak a filmgyárak, de a pletykalapok számára is igazi aranybánya volt.
A színész folyamatos spekulációk kereszttüzében élt, magazinok fenyegetőztek, hogy nyilvánosságra hozzák állítólagos férfi partnereivel folytatott viszonyait. A sztár végül Phyllis Gatesszel, az ügynöke titkárnőjével kötött házasságot, hogy megőrizze magánélete titkait.
Gates mindig is kitartott amellett, hogy szerelemből ment hozzá a férfihoz, akivel a lánykérés előtt hónapokig együtt élt. A frigy három év után véget ért, Hudson később nem tagadta homoszexuális kapcsolatait, és 1985-ben az AIDS szövődményeibe halt bele.
