Ha a címben feltett kérdés első hallásra talán túlzónak tűnik is – hiszen az amerikai filmipar már javában formálódott, amikor a magyar bevándorlók még csak a tengerentúli szerencséjükben reménykedtek –, azért van benne némi igazság. A 19-20. században másfél millió magyar indult útnak Amerikába, hogy egy jobb élet reményében szerencsét próbáljon. Közülük néhányan valóban hozzájárultak az amerikai filmipar ma ismert formájának megszületéséhez.
Jól ismerjük Adolf Zukor, Lugosi Béla, Gábor Zsazsa, Harry Houdini (Weisz Erik), Johnny Weissmüller nevét. Vagy éppen Kertész Mihályét (Michael Curtiz), a Casablanca rendezőjéét. Amikor kutakodni kezdtem a témában, rátaláltam egy friss magyar kiadványra, Kollarik Tamás és Takó Sándor könyvére: a Budapest / Hollywoodból kiderült, hogy a névsor sokkal hosszabb, mint azt gondolnánk.
A tíz éven át készült színes, történetekben és illusztrációkban gazdag könyv sok embert sorakoztat fel stúdióalapítóktól kezdve producereken, rendezőkön, sztárokon, forgatókönyvírókon, operatőrökön át zeneszerzőkig, táncosokig, koreográfusokig, háttérmunkásokig és az animáció fontos alakjaiig. Ezúttal négy hollywoodi nagyágyút mutatunk be.
Adolf Zukor – a sztárkultusz megteremtője
Cukor Adolf 1873-ban született a Zemplén megyei Ricsén, árvaságra jutva már kamaszként munkába állt. Tizenhat évesen indult Amerikába, pár dollárral a zsebében. New Yorkban szabóként, majd szűcsként dolgozott, később pedig felfedezte a nickelodeonok – az olcsó, rövidfilmeket vetítő mozik – világát.
Az albumjellegű, monumentális kötet közel 800 ritka fotóval és dokumentummal, páratlan részletességgel mutatja be Hollywood és Magyarország 120 éves kapcsolatát.
Rájött, hogy a mozgókép több lehet egyszerű látványosságnál, és arra is, hogy miként lehet a film a 20. század legbefolyásosabb tömegkultúra-eszköze.
1903-tól sorra nyitotta saját mozitermeit, majd 1912-ben megalapította a Famous Players in Famous Plays nevű vállalatát. Ez az a pont, ahol Zukor nemcsak résztvevője, hanem alakítója is lett a filmtörténetnek. Hitt valamiben, amit a korai amerikai moziguruk még nem ismertek fel: abban, hogy a közönséget elsősorban a sztárok vonzzák, nem a technológia. Ő mondta ki először, hogy a nézők ugyanúgy rajongani fognak egy filmszínészért, mint korábban a színháziakért – csak éppen a film révén országos, majd nemzetközi ikonokká válhatnak.
Ezért leszerződtetett korabeli hírességeket (pl. Mary Pickfordot és Sarah Bernhardtot), jelentős szerepet játszva ezzel a sztárkultusz megteremtésében. Felismerte, hogy a filmgyártást egyetlen üzleti láncba kell kapcsolni – ez vezetett a Paramount Pictures létrejöttéhez. Nála a stúdió gyártotta a filmet, ő forgalmazta, és ő üzemeltette a mozikat is – ez lett később a hollywoodi stúdiórendszer mintája.
William Fox – a mozibirodalom felépítője
Fried Vilmos 1879-ben látta meg a napvilágot a zempléni Tolcsván, egy szegény zsidó család gyermekeként. Csecsemő volt, amikor az Egyesült Államokba emigráltak a New York-i Lower East Side nyomornegyedébe. Tizenegy évesen otthagyta az iskolát, hogy családját segítse: újságot árult, majd a textiliparban dolgozott, és fiatalon olyan üzleti érzékről tett tanúbizonyságot, amely egész életét meghatározta. Huszonévesen már saját textilüzletet működtetett, majd minden bevételét új szenvedélyébe, a mozgóképek világába forgatta.
Kapcsolódó: Abortusz, kényszerházasság, szerhasználat – szörnyű titkokat őrzött a régi hollywoodi stúdiórendszer
Fox azt ismerte fel, hogy nem a film a lényeg, hanem az, hogy ki birtokolja a teret, ahol a filmet vetítik. Vásárolt egy lepukkant brooklyni kis mozit, és elsők között építette fel azt a vetítőláncot, amelyből később az egyik legnagyobb amerikai mozi- és filmvállalat nőtt ki. A tehetségéhez stratégiai bátorság társult: szembeszállt Thomas Edison monopóliumot építő filmtrösztjével, és jogi úton elérte, hogy ő maga is filmgyártásba kezdhessen. 1915-ben létrehozta a Fox Film Corporationt, amely gyors növekedésnek indult.
A stúdió nemcsak technikai újításokkal (például saját híradóval, majd később a Movietone hangosfilmes rendszerrel) előzte meg versenytársait, hanem egy új típusú hollywoodi gondolkodást is meghonosított. Ő is érezte a sztárok fontosságát, többeket is szerződtetett a korszak ikonikus alakjai közül, köztük a világhírű vampot, Theda Barát, és rekordösszegeket költött arra, hogy a Fox név alatt dolgozók branddé váljanak. Ennek köszönhetően lett stúdiója megkerülhetetlen szereplő a némafilm fénykorában.
Kapcsolódó: 10 dolog, amit nem tudtál a legendás Hollywood feliratról
A Fox-birodalom az 1920-as évekre az amerikai filmipar egyik legnagyobb hatalmú szereplője lett, és bár a későbbi gazdasági válság és egy autóbaleset kettétörte Fox karrierjét, öröksége máig él. A 20th Century Fox (mostanra 20th Century Studios) – bár tőle függetlenül, már az ő bukása után – részben az általa megteremtett alapokból nőtt ki, és sokáig viselte még a nevét.
Emeric Pressburger – legendás rendezők inspirálója
Noha az ő nevét manapság nem sokan ismerik, kevés európai emigráns gyakorolt olyan mély, tartós hatást egy nemzeti filmkultúrára, mint ő. Pressburger Imreként Topolyáról indult útnak, hogy végül a 20. századi brit filmművészet egyik legmeghatározóbb alakjává váljon. Gyermekkorát követően Bécsben tanult, majd Berlinbe került. A nácizmus térnyerése azonban hamar továbbsodorta: forgatókönyvíróként Franciaországban és később Angliában próbált új életet és munkát találni.
Kapcsolódó: Ez a világ legjobb filmje, pedig ma már kevesen ismerik
Pressburger jól alkalmazkodott, és az emigráns filmkészítők közösségén keresztül újra felépítette karrierjét. A döntő fordulatot a második világháború évei hozták meg: ekkor találkozott Michael Powell rendezővel, akivel legendás alkotópáros lettek.
The Archers néven futó együttműködésük megteremtette a brit film egyik legjelentősebb időszakát – olyan műveket hoztak létre, mint a Párducbébi, a Tudom, hová megyek! vagy a Fekete nárcisz, amely két Oscar-díjat is nyert.
