Remélem, nem haragszik meg, de hogyhogy nem egy nő vezeti a változókori problémákkal foglalkozó szervezetet?
Nagyon jó kérdés! Szerintem is ez lenne a helyes, és néhány év múlva, remélem, így is lesz. Mindig is azt vallottam, hogy a nők testi-lelki problémáival nőknek kellene foglalkozniuk, hiszen ők a saját bőrükön érzik, mi megy végbe a betegükben. Ráadásul sokaknak fogalmuk sincs, mi történik ilyenkor a szervezetükben, ezért állnak tanácstalanul az életüket fenekestől felfordító időszak előtt.
Az interneten ugyan sok mindent lehet olvasni, de alapismeretek nélkül a sok egymásnak ellentmondó információ félrevezető lehet.
Mi igyekszünk edukálni is a hozzánk fordulókat, mert amit az ember megért, azt jobban tudja kezelni. De nyilván egy nőtársuk előtt könnyebben megnyílnak e tabuk övezte kérdésben a nők. Míg harminc évvel ezelőtt a végzős női orvostanhallgatók közül még alig páran lettek nőgyógyászok a nagy fizikai megterhelés miatt, szerencsére ma már egyre többen vannak.
Elmagyarázná, mi megy végbe a változókorban a női szervezetben?
Negyvenöt és ötvenöt éves kor között elkezd csökkenni a női hormonok szintje. Először a progeszteron lesz kevesebb. Ez az a női hormon, ami az érett petesejt kiszabadulása után keletkező sárgatestben termelődik. A sárgatest segít a megtermékenyülés után beágyazódni a petesejtnek a méh nyálkahártyájába, vagy ha ez nem következik be, meghozza a menstruációt. Ahogy a progeszteronszint csökken, az idő előrehaladtával relatív ösztrogéntúlsúly alakul ki, ezért vérzészavarok léphetnek fel, valamint elkezd megvastagodni a méhnyálkahártya, ami hosszú távon akár méhtestdaganathoz is vezethet.
Hozzáteszem, az időben és kellő mennyiségben adagolt progeszteron segíthet leküzdeni a vérzészavarokat. Ezek tehát a kezdeti tünetek. A középtávú tünetek a menstruáció elmaradása utáni néhány évben szoktak jelentkezni. Addigra már az ösztrogén is jócskán megfogyatkozik a szervezetben, és sorvadni kezd a vizeletelvezető és a nemi szervek nyálkahártyája, lecsökken a nő libidója, és lassan sorvadnak a szövetek is.
Az emlőmirigyek összeesnek, a mell elzsírosodik, és megkezdődik a csontritkulás folyamata. A hosszú távú tünetek egyik legsúlyosabbika pedig az, hogy a nők hatvanéves koruk körül beérik a férfiakat a szív- és érrendszeri betegségek terén.
Kapcsolódó: Felborultak a hormonjaid? Innen tudhatod, hogy ideje egy vérvételnek a változókorban
Kevés nő mondhatja el magáról, hogy észrevétlenül túljutott a változókoron.
Húsz százalékuknak olyan súlyosak a tünetei, hogy hormonpótlás nélkül a munkájukat sem tudják elvégezni. Sokan gyakori hőhullámokkal, verejtékezéssel, alvászavarral, éjszakai felriadással, szívdobogással, de akár ízületi fájdalmakkal is küzdenek. És az ilyenkor fellépő önértékelési zavarokat, a depressziót, a fáradékonyságot, a motivációhiányt és a többit még nem említettük.
Gyakran pszichológus, reumatológus, gyógytornász és kardiológus bevonására is szükség van a kezeléshez. Ezért voltak nagyon hasznosak a felsorolt szakembereket egy helyen összegyűjtő menopauza-szakrendelések a kilencvenes években. Akkoriban már itthon is elérhető volt a hormonpótlás, az Egyesült Államokban ugyanis már 1942 óta alkalmazták a menopauzában. Ennek a haladó kezdeményezésnek egy 2002-ben megjelent amerikai tanulmány vetett véget, amely egy reprezentatív felmérés alapján a hormonpótlás negatív hatásait domborította ki, különös tekintettel az emlődaganat veszélyére.
Ettől orvos és beteg egyaránt annyira megijedt az egész világon, hogy húsz évre elment a kedvük a hormonpótlástól.
Ma azonban már tudjuk, hogy a hormonok legfeljebb a már létező daganatot serkentik a növekedésben. Éppen ezért fontos a páciens előzetes kivizsgálása, ami a mammográfiától a női felmenők esetleges daganatos megbetegedésének feltérképezéséig mindenre kiterjed. Csak alapos anamnézis felvétele után folyamodunk hormonpótláshoz, nagyon egyénre szabottan. Hiszen kinek ez válik be, kinek az. Nincs mindenkinek egyformán ható készítmény. Fontos továbbá, hogy különbséget tegyünk a hormonpótlás és a menopauzás hormonterápia, az MHT között. Hormonpótlást a korai petefészek-kimerülés vagy korai menopauza esetén alkalmazunk, a változókori tünetek kezelésére hormonterápiát javasolunk.
Dr. Magyar Zoltán szülész-nőgyógyász a hormonpótlás fontosságáról is beszélt.
Az ön által elmondottak ellenére az emberek fejéből máig szinte kiűzhetetlenek az előítéletek, ha hormonkezelésről hallanak.
Holott a hormon nem méreg! Sokan azt hiszik, természetellenes dolog, pedig épp ellenkezőleg. A nők serdülőkoruktól a menopauzáig nagyjából negyven éven keresztül hormonoktól vezérelve élnek, tehát valójában ez a szervezetük optimális állapota. Ötven körül aztán csökkenni kezd a hormonok szintje, márpedig azok védték meg őket a daganatos betegségektől, a szív- és érrendszeri problémáktól, a csontritkulástól.
Hormonok hiányában – és ez a férfiakra is igaz – lelassul az emésztőrendszer, felrakódnak a kilók, és ennek nyomán is megjelennek egészségügyi problémák. A szövetek sorvadása az agyat is érinti, ami rosszabb kognitív képességekhez, feledékenységhez, hosszú távon akár Alzheimer-kórhoz vezethet. Ezeket a folyamatokat a hormonkezelés bizonyítottan hátráltatja.
Egyszóval fiatalon tart? Mi az, amit még receptre írna fel mellé?
Hangsúlyozom, hormonokra csak azoknak a nőknek van szükségük, akiknek súlyosak a tüneteik, és persze akiknek az előzmények ismeretében felírhatók. Amit azonban mindenkinek meg kellene fontolnia, az a rendszeres mozgás és az egészséges táplálkozás. Mindegy, mit mozgunk, csak ne hagyjuk leépülni az izmainkat! Ezáltal a csontjainkat is védjük. A táplálkozás alapvető kritériuma ebben a korban a sok fehérje és a kevés szénhidrát bevitele. Jobban járunk, ha elkezdjük számolgatni a kalóriákat.
Térjünk vissza a Magyar Menopausa Társasághoz. Két éve választották meg elnöknek, és azt a célt tűzte ki, hogy több fiatal orvost csábítson erre a területre. Sikerült?
Haladunk. Nehéz a továbbképzéseket megszervezni, hiszen közben gyógyítunk, és kevés időnk marad előadásokat tartani, de csináljuk, és már most sokkal több fiatal orvos volt jelen a konferencián. Azt is megoldottuk, hogy a menopauzával foglalkozó magánrendelők minősítést szerezhessenek társaságunknál. Jelenleg körülbelül harmincnyolc szakambulancia szerepel a listánkon. Ez még nagyon kevés, de remélem, a jövőben növekedni fog a számuk.
Amit még eredménynek könyvelek el, az az, hogy sikerült olyan civil szervezeteket és aktivistákat bevonnunk a működésünkbe, akik igyekeznek kommunikációs csatornákat kiépíteni a változókorú nők irányába. Ami bizakodással tölt el, az az, hogy talán már nem kelt akkora riadalmat a hormonkezelés kifejezés, és lassan a kapcsolódó problémáikról is mernek beszélni, ha másutt nem, egymás közt, női közösségekben.
