A kortárs Brontë-mánia leglátványosabban a film- és színházi adaptációkban érhető tetten. A Jane Eyre a 20. század eleje óta szinte folyamatosan jelen van a színpadon és a mozivásznon; a Johns Hopkins Egyetem Eyre Apparent kiállítása szerint mintegy harminc filmváltozat és több mint ötven színházi vagy musicaladaptáció született, a regényt pedig hatvan nyelvre fordították le, és világszerte több száz kiadást ért meg.
Népszerűsége és jelentősége ma is vitákat generál, különösen a feminista értelmezések körében, amelyek a regényt a női emancipáció egyik korai előfutáraként kezelik. Ezt a megközelítést tükrözte Elizabeth Williamson színpadi átdolgozása is, amelyet a 2024-es Oregon Shakespeare Festivalon mutatott be.
Hasonló újraértelmezési hullám figyelhető meg az Üvöltő szelek esetében is. Andrea Arnold 2011-es filmje a női szenvedés és a kapcsolati erőszak modern aspektusait emelte ki, míg a 2026. február 12-ére tervezett új adaptáció Emerald Fennell rendezésében – Margot Robbie és Jacob Elordi főszereplésével –
kifejezetten a regény sötét, erotikus és provokatív vonásait helyezi előtérbe.
A The Guardian portál szerint az előzetes „epikus szerelmi történetet” ígér, miközben Fennell „anakronisztikus divatmotívumokkal és szadomazohisztikus utalásokkal játszik”. A rendező maga is úgy fogalmazott, hogy Emily Brontë alkotása „töméntelen mennyiségű szadomazochizmust” tartalmaz.
A 2026-os változat Valentin-napkor kerül a mozikba
Anne Brontë Wildfell asszonya című kötete szintén újra reflektorfénybe került. A Daily Star lap szerint bár talán kevésbé ismert, mint nővérei regényei, Anne műve radikális kritikát fogalmaz meg a családon belüli erőszakról, és korai kiállás a női autonómia mellett.
Fiatalok éneklik Heathcliff és Cathy szerelmét
A kortárs zenében különösen látványosan él tovább a Brontë-hatás. Kate Bush 1978-as Wuthering Heights című dala mára kultikus lett, amelynek nyomán minden júliusban megrendezik a The Most Wuthering Heights Day Ever nevű globális eseményt. Ilyenkor ezrek öltenek piros ruhát, hogy eltáncolják Bush jellegzetes koreográfiáját.
A melodráma iránti vonzalmat erősítette Celine Dion és Jim Steinman együttműködése is: Steinman szerint az It’s All Coming Back to Me Now című szám egyenesen Heathcliff és Cathy síron túli szenvedélyéből merít. A dal népszerűsége a TikTokon is tovább élt, ahol a #celinedionchallenge a túlzó romantika új hullámát indította el a fiatalok körében.
A modern pop másik meghatározó alakja, Taylor Swift finoman épít a Brontë-örökségre.
A Folklore album Invisible String című száma Rochester híres „láthatatlan zsinór” metaforáját idézi, míg a Mad Woman a női düh és gázlángolás témáin keresztül utal a padlásszobába zárt Bertha Mason alakjára.
A Brontë-reneszánsz legfrissebb zenei fejezete Charli XCX-hez köthető, aki teljes albumot készített Emerald Fennell készülő Üvöltő szelek adaptációjához. Elmondása szerint „nyers, vad, erotikus, gótikus és brit” hangzásvilágot akart teremteni. Az album februárban jelenik meg, és várhatóan fontos zenei kísérője lesz az új filmnek.
A kifutón is befutók
A divatvilág is ugyanolyan erővel reagál a Brontë-mániára, mint a film vagy a zene. Giorgio Armani már 2016-ban megidézte az Üvöltő szelek komor, romantikus atmoszféráját egy haute couture bemutatóval, amelyet a The Business of Fashion portál kritikusa találóan „sci-fi Wuthering Heights”-ként jellemzett.
Armani 2016-os kollekciója is Brontë-ihletésű
A Brontë-ihletés 2025-ben is hódított: Joseph Altuzarra őszi kollekciójában a vendégek magát Emily Brontë regényét kapták kézbe, a kifutón pedig olyan nőalak jelent meg, aki a múltját „páncélként viseli” – egyszerre bátor, érzékeny és praktikus. Ugyanebben az évben a Max Mara őszi/téli kollekciója is a Brontë-világból merített inspirációt.
A Grazia magazin szerint a bemutatót a „komor, kietlen tájak és viharos szerelmek” hangulata uralta, míg a L’Officiel Singapore portál arról számolt be, hogy Ian Griffiths kreatívigazgató bevallottan Charlotte és Emily regényeit idézte meg, amikor a „megzabolázhatatlan hősnő” alakját vitte a kifutóra.
Áldás vagy átok?
Na de honnan jön mindez a szenvedély? Hiszen a Brontë nővéreknek nemhogy szerelmi viszonyuk, de jószerével még kapcsolatuk sem volt senkivel. Emilynek és Anne-nek bizonyíthatóan nem volt semmilyen párkapcsolata, Charlotte ugyan harmincnyolc évesen férjhez ment apja segédlelkészéhez, de egy évre rá meghalt.
A Brontë nővérek örökségének mai újraértékelését jelzi az is, hogy 2024-ben a Westminster-apátságban végre kijavították a nevüket, amely addig helytelenül így volt írva: Bronte, azaz az e betűn nem szerepelt a két pont. A Brontë Society Gazette szerkesztője szerint „ezek a nők az ország legnagyobb írói közé tartoznak, megérdemlik, hogy a nevüket helyesen tüntessék fel”.
A yorkshire-i lápvidék eseménytelenségében a Brontë nővérek valami olyasmit alkottak, ami messze túlmutat magukon és a korukon.
