Ha valaki azt mondta volna nekem a pandémia idején, amikor én is kénytelen voltam letölteni az összes videóhívás-alkalmazást, hogy egyiket egy nap arra használom majd, hogy Richard Gere-rel beszélgessek, egyrészt talán nem hittem volna el, másrészt valószínűleg nagyobb lelkesedéssel fordultam volna a különböző platformok felé. És tényleg eljött ez a nap: egy hétfő délután a Micsoda nő! sztárja vár a monitoromon, elsősorban azért, hogy a Dalai Láma – A boldogság tanítása című filmről beszélgessünk, amelynek ő az egyik producere.

Majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy a hetvenhat éves holly­woodi ikon a saját nappalijából jelentkezik be. Rendezett íróasztal, polcok tele könyvekkel, három Buddha-szobor és egy zongora árulkodik arról, hogy aki itt lakik, az tartalmas, értékekre fókuszáló, spirituálisan és intellektuálisan is gazdag életet él, és persze művészlélek. Mindezt azonban csak néhány perc után van alkalmam megfigyelni, addig ugyanis teljesen magával ragad Richard Gere halk, figyelmes jelenléte és nyugalma. És a mosolya, amely tulajdonképpen az Amerikai dzsigoló óta fogva tartja a közönséget.

Nem kímélem, indításként elmondom neki, hogy ő és a Nők Lapja szinte hónapra pontosan egyidősek, mire ő nevetve csak annyit mond, „akkor mindketten nagyon öregek vagyunk”. Én inkább úgy helyesbítek, hogy Richard Gere-nek, akárcsak a Nők Lapjának, nagy múltja van, és ma is töretlen a népszerűsége.

Richard Gere, a tanítvány

Biztosan sokan látták már a filmet, akik azonban még nem, azoknak ideális évindító lehet, hiszen ez nem hagyományos portréfilm, hanem lélekemelő utazás, amelyben a vallási vezető dalai láma a boldogságról, a szenvedésről, a békéről és az együttérzésről mesél. Arról, hogyan találhatjuk meg belső békénket ebben a zajos, széthúzó világban. Üzenete egyszerre időtlen és aktuális.

Richard Gere, aki négy évtizede őszentsége tanítványa és barátja, nem a hollywoodi sztárnarrátor szerepét tölti be a filmben, hanem létrejöttével inkább hidat képez Kelet és Nyugat között. Elmeséli, hogy számtalan vetítésen vett részt Amerikában és Euró­pában, és sokszor élte át ugyanazt az élményt.

Kapcsolódó: Richard Gere elárulta, hogy megbánta-e élete nagy döntését

– A film kilencven perce alatt valami megváltozik a teremben. A nézők érezni kezdik a lehetőséget, a közösséget, egy víziót, a nyitottságot és a kedvességet. Többször tanúja voltam, ahogy az emberek a vetítés után másként néztek egymásra. Nem tudom, ez mennyi ideig tart, de azokban a pillanatokban a moziban úgy tűnt, bármi lehetséges, hogy képesek vagyunk átvenni az irányítást magunk, az életünk, a közösségünk és a bolygónk felett, és ha a szándékaink tiszták, jók, helyesek, akkor csodálatos dolgok történhetnek.

Több mint negyven éve vagyok kapcsolatban a dalai lámával, részt vettem tanításokon Indiában és Amerikában is, és ez valahogy mindig megtörtént. Nem azért, mert őszentsége varázslatos, hanem mert tiszta, és megvan az a képessége, hogy a jelenlétében mindenki azt érzi, érte van ott. Nem népszerűsíti magát, hanem valóban azért van jelen, hogy segítsen, enyhítse az emberek szenvedését, fájdalmát, frusztrációját, és olyan útra terelje őket, ahol elérhetik saját lelki felszabadulásukat.

A színész négy évtizede őszentsége, a dalai láma tanítványa

Gere már húszas, harmincas évei­ben is érdeklődött a keleti filozófiák iránt. Eleinte jógát és zen buddhizmust tanult. Mindig is olyan alkat volt, aki szeret a dolgok mögé nézni. A hírnév pedig csak felerősítette ezt a belső késztetést. A hetvenes, nyolcvanas évek fordulóján több tibeti lámával találkozott New Yorkban, akiknek tanításai mélyen megérintették.

1982-ben volt alkalma személyesen megismerkedni a 14. dalai lámával, akinek derűje, intellektuális tisztasága és játékossága életre szóló hatással volt rá. Ez nem celebrajongás, Gere valódi tanítvánnyá vált, és a kapcsolatuk azóta is rendkívül közeli.

A színész mindennap meditál, tanulmányozza a buddhista filozófiát, részt vesz elvonulásokon, és aktívan gyakorló tibeti buddhista.

Ahogy ő szokott fogalmazni, nem vallást váltott, hanem egy gondolkodásmódot talált meg. Több korábbi interjúban is említette, hogy fiatalon sok belső bizonytalansággal, depressziós hullámokkal küzdött. A buddhizmus, főleg a meditáció és az együttérzés gyakorlata visszaadta neki a stabilitást.

Kapcsolódó: 7 dolog, amit nem tudtál Richard Gere-ről

– Nem véletlenül találkoztam őszentségével – meséli a Nők Lapjának. – Kerestem a módját, hogy a közelébe kerülhessek. A dalai láma maga is nagyon sokat dolgozott saját magán, a tudatosság természetén, az éberségen, a negatív érzelmek lélektanán, és azon, hogyan tudunk olyan lelkiállapotba kerülni, ahol kevesebb a harag, több a megbocsátás, a kedvesség, a nagylelkűség, a bölcsesség.

Én ezt látom őbenne, és azt is tudom, hogy ezt a munkát bárki elvégezheti a saját életében. Olyan ez, mint a zongorázás. Mindenki szereti, ahogyan mindenki szereti a kedvességet és a cselekvő együttérzést, de gyakorolni kell, tanulni kell róla. A dalai láma olyan tanító, aki mélyen magába és belénk lát, látja a problémák gyökereit, ami a buddhista nézet szerint annak a bölcsességnek a hiánya, hogy tudjuk: mi, emberek eredendően, természettől adódóan együtt vagyunk és kapcsolódunk.

Talán sokan kérdezik, mi közük van nekik a buddhizmushoz, amire Richard Gere-nek a következő a válasza:

– Minden józanul gondolkodó ember nagyon hasonló a buddhistákhoz. Mindegy, hogy valaki Indiá­ban, Dél-Amerikában, az Egyesült Államokban vagy Magyarországon él, aki a természet közelében van, és két lábban áll a földön, annak valószínűleg hasonlók az elképzelései a világról, és ugyanúgy gondolkodik a boldogságról, mint a buddhisták: ráhagyatkozni a természetre, nem erőltetni semmit, nem a saját javunkra kihasználni dolgokat, átengedni magunkat annak, ami van.

Sajnos jelen pillanatban monokultúra uralkodik a világon, ami a kapzsiságon és a kizsákmányoláson alapul.

Ezt a mentalitást próbálja boncolgatni és megváltoztatni őszentsége, mert ez minden baj forrása. A kapzsiság pedig abból származik, hogy arra vagyunk kényszerítve, hogy legyünk elválasztva egymástól. Sötét teremtmények vannak hatalmon a világ több pontján – zárja a gondolatot Gere, és felsorol néhány nevet is, de hogy pártatlanok maradjunk, ezeket az olvasó képzeletére bízom. 

Világsztár a maga útján

Richard Gere mindig is külön kategória volt Hollywoodban.